Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-12-02 / 3. szám
„Mostantól pedig nem eszem” Rettegés a felnőttkortól eredő magatartásformák bátor vállalására). Katinál elsősorban a saját testéhez és nemiségéhez való viszonyulást kellett „helyre tenni”. Később, a családi légkör enyhülésével kicsit visszafejlődött korához képest túlméretezett felelősségtudata is. A táplálék mint a hatalom szimbóluma A szakemberek szerint a kóros étvágytalanság összefügg azzal a ténnyel, hogy a fejlett országokban a táplálék az emberek közötti kapcsolat jelképe. íme egy példa: a gyermekét igazán szerető anya azzal eteti kicsinyét, amire étvágya van, s akkor, amikor enni kér. Ugyanakkor azok az anyák, akik képtelenek magukat beleélni gyermekük lelkivilágába, s inkább csak a külső elvárásokhoz igazodnak, fordítva reagálnak. Abból indulnak ki, hogy márpedig enni kell, s erőszakkal kényszerítik a gyermeket a sokszor értelmét és funkcióját vesztett étkezési szokások elfogadására és betartására. A muszáj megenned azt a paradicsomlevest jellegű parancsok tulajdonképpen azt példázzák, hogy az adott családban a gyerek valamennyi érzését és szükségletét ily módon „intézik el”. Az ennivaló a felsőbbrendűség kimutatásának eszközévé válik. Az „éhségsztrájk” oka tehát gyakran a csecsemőkorban keresendő, amikor is a család érzéketlen magatartása megzavarja a gyermek személyiségfejlődését. Az érzékeny gyermek azt tanulja meg, hogy a szülői akaratot maradéktalanul teljesíteni kell. Ha nem felel meg az elvárásoknak, inkább saját énjét nyomja el. Az ilyen gyerekek számára aztán a kamaszkor egyenlő a megoldhatatlan problémák és helyzetek sorozatával. Hisz épp a kamaszkorban kell megtanulni elfogadtatni magunkat, akár konfliktusok árán is. Ezek az „illedelmes, szófogadó” kislányok azonban képtelenek erre, s alárendeltségüket egészségtelen módon próbálják megszüntetni. Például nem esznek. Vagyis az eredeti probléma egy látszólag teljesen más területen mutatkozik meg. — Persze az elmondottak ellenére sem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy kizárólag a család tehet mindenről — mondja a pszichológus. — A betegség kialakulásának más okai is vannak. Munkánk során segítünk a lánynak felnőni, a szülőket pedig abban támogatjuk, hogy képesek legyenek elviselni a változást. Mert akárki okozta is a bajt, végül az egész család szenved. A szeretet ne váljon börtönné A szülők közül főként az anyák támasztanak túlzott elvárásokat lányaikkal szemben. Azt akarják, hogy jól tanuljanak, de otthon is segítsenek. A sikertelenséget általában negatívan értékelik. Ezek az anyák gyakran a saját életükkel elégedetlenek, s lányaiktól várják a kárpótlást. A szakemberek tudják, hogy ilyenkor legelőször is az anyát kell ráébreszteni a valóságra. Neki kell segíteni, hogy tudatosítsa, máshol és másképp kell keresnie a kiteljesedést. A szülő-gyermek kapcsolatban mindkét félnek meg kell tanulnia elszakadni egymástól. A szülők további feladata, hogy megtanulják elviselni gyermekük esetleges sikertelenségeit. Hisz minden ember tévedhet, a kudarc is az élet velejárója. — A legfontosabb dolog amit a szülő gyermekéért tehet, hogy biztosítja számára az egészséges személyiségfejlődést — öszszegezi tapasztalatait Dr. Kocourková. — Ez egy buktatókkal teli folyamat, de kellő türelemmel minden veszély elhárítható. Legyünk tehát türelmesek, még akkor is, ha tekintélyünk ennek következtében időnként csorbát szenved. A „csend, rend, fegyelem” és állandó maximális teljesítmény olyan elvárások, amelyek nem mindig vezetnek a kívánt célhoz. Feldolgozta: —lzsu— I i S £ Nő 11
