Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-12-02 / 3. szám
A vállalatokat majdnem úgy adják el, mint minden más árut. Vállalatot eladni persze azért nem olyan egyszerű, mint pipereszappant vagy hajópadlót. Ezért a legtöbb országban nagyon lassan halad a privatizálás. A világon ugyan már végrehajtottak néhány privatizálást (másfél évtizeddel ezelőtt például Angliában), a volt szocialista országokéhoz hasonló „tulajdonváltásra” azonban még nem volt példa. Többek között azért nem, mert sehol máshol nem volt olyan nagy arányú a társadalmi tulajdon, mint a szocialista gazdaságban; sehol nem volt olyan kevés pénze a lakosságnak, mint nálunk stb. Csehszlovákiában a kormány és a parlament, hogy ezeket az akadályokat leküzdje — az ún. vagyonjegyes privatizálás mellett döntött. E módszer alapján az elkövetkező hónapok során jelentős állami vagyon megy át magántulajdonba, s ami a lényeg, nem pénzért, hanem: vagyonjegyért. DuSan Tiska, a privatizáció elméleti atyja a nagyprivatizációt „nagy népjátéknak” nevezte. Mindenesetre aki szeret játszani, már most kedvére spekulálhat; januártól pedig az egyes privatizálási fordulókban maradéktalanul kiélheti játékszenvedélyét... Játékos privatizálás? Bár Du£an Tiska játéknak nevezi a privatizálást, nagyon komoly dologról van szó. Bizonyítja ezt az a kézikönyvecske (Tájékoztató kézikönyv — Vagyonjegyes privatizáció), amelyet minden postahivatalban megvásárolhatunk, s amelyik a vagyonjegyes privatizálás alapelveit, módszereit, célját stb. taglalja. De miért is privatizálnak? Részint politikai, részint gazdasági okokból. A privatizálás gazdasági célja elsősorban, hogy új tulajdonosi csoportot — a részvényesek, magántulajdonosok csoportját alakítsa ki. A privatizálás gazdasági célja pedig a nemzetgazdaság talpra állítása. A magánvállalkozók — mint a fejlett országok példája mutatja — lényegesen gyorsabban reagálnak az árak, a kereslet, a technológia stb. változásaira. (Ha nem ragálnának, csődbe kerülnének, míg az állami vállalatoknak segítséget nyújt az állam.) A privatizáció tehát elsősorban azt biztosítja, hogy a nagy mennyiségű állami vagyon magántulajdonba kerüljön. Ez persze többféle módon történhet — mivel azonban, mint írtuk fentebb, az embereknek náluk kevés a pénzük, a gazdasági reform irányítóinak erősen törniük kellett a fejüket, melyik módszert válasszák. Végül is (feltehetően a múlt rendszer „retorikájából” kiindulva), úgy döntöttek, hogy szétosztják az állampolgárok között a „közöst”, vagyis az állatni vagyon egy (jelentős) részét. (Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az állam odaadja azt, amiért az elmúlt évtizedek során dolgoztunk, vagyis a „közös vagyon” egy részét.) S mivel a gyámolítás ideje lejárt, az állampolgárokra bízza, hogyan sáfárkodnak majd a rájuk eső vagyonrésszel. A vagyonjegyes privatizálással az is lehetőséget kap a tőkebefektetésre, akinek nincs tőkéje. Mint egyik újságunk írta, az állam úgy kívánja megszüntetni az egyenlősdit, hogy még egyszer — utoljára — egyenlő esélyt kínál. Október elsején kezdődött meg hazánkban a vagyonjegykönyv—áru(2*220 sítás, nyilvántartásba vételük pedig november elsején vette kezdetét. Aki tehát úgy határoz, hogy beszáll a „nagy népjátékba”, a belépőjegyet bármelyik postán megválthatja: mégpedig egy 35 koronás vagyonjegykönyv és egy 1 000 koronás okmánybélyeg formájában. Az első lépések Ahol az ezer korona százezret ér adás napjától számítva csupán tíz hónapig érvényesek — az első körben kibocsátott vagyonjegyek például csak az első privatizációs hullámban lesznek érvényesek. (Az első privatizációs hullám különben január elsején veszi kezdetét.) No igen, eddig rendben! — sóhajt föl bizonyára a kedves Olvasó, de mit értsünk privatizációs hullámon, mi az a „kupon”, és mit kezdjünk a már érvényesített vagyonjegykönyvvel? Az ez évi, 92. számú kormányrendelettel új egységet vezettek be a gazdasági életben: a beruházási pontot. Hogy kinek hány részvény milyen értékben való megvásárlására van joga, azt befektetési pontokban fejezik ki. (Pénz helyett tehát pontokkal fizetünk a részvényekért!) Egy konkrét példán magyarázva: CDE társaság részvényeinek árfolyamát így határozták meg: 2 részvény 30Q-ért. Ez annyit jelent, hogy a társaság két darab 1 000 koronás részvényét 300 pontért árusítják. (A pontokban a részvények árát is meghatározzák.) A társaság egy darab 1 000 koronás részvénye tehát 150 pontba kerül. Egy vagyonjegykönyvben 11 000 befektetési pont van, de ezekből egy privatizációs hullámban legfeljebb 1 000 pont használható föl, még-November elsején majdnem kétszáz regisztrációs helyiség nyílt Szlovákiában. Mire jók ezek a helyiségek? Itt kell nyilvántartásba vétetnünk vagyonkönyvünket, mert ez az érvényesség egyik feltétele. A befektetési vagyonjegyek (a kuponok) a vagyonjegykönyvben találhatók. Minden 18. életévét betöltött csehszlovák állampolgár ezer pontot (kupont) érő vagyonjegyet kap. Az érvényesítéshez nem kell más, mint a már említett ezer koronás okmánybélyeg, a helyesen kitöltött vagyonjegykönyv és a személyi igazolvány. A vagyonjegykönyvet nyilvántartásba vételkor lebélyegzik és feltüntetik rajta a beruházási vagyonjegyek kiadásának dátumát. Erre azért van szükség, mert a vagyonjegyek a ki-Nő 7
