Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)

1991-11-18 / 2. szám

(folytatás a 10. oldalról) ellenőrzése alá vonja, mert ugyan melyik feleség merne magának nercstólát igé­nyelni vagy vásárolni ekkora önfeláldo­zás láttán? Ezenkívül még számos előny­re tesz szert a férj, egyedül ebédelhet, be­hozhatja a munkában való lemaradását ebédidő alatt. Ez sok szempontból konst­ruktív játszma is lehet. A „Frigid asszony" szinte mindig há­zassági játszma. Nem szokványos házas­sági kapcsolatban nehezen jöhet létre. Lényege a szexuális konfliktus. A férj kö­zeledik a feleségéhez, de az visszautasít­ja. Az ismételt kísérletek során közli vele, hogy miért mindig csak .azt" akarja, min­den férfi csak .azt" akarja, és a feleségét nem is szereti igazán. Ha a férj erélyeseb­ben követelőzik, akkor az a reakció, hogy minden férfi vadállat. Ezután a férj egy időre felhagy a próbálkozással, majd új­rakezdi hasonló eredménnyel. Végül be­letörődik, és nem kísérletezik tovább. Tel­nek a napok és a hetek, az asszony egyre feszültebb lesz, s szórakozottságában félig felöltözve sétál a szobában, vagy für­déskor behozatja magának a tiszta törül­közőt, tehát ingerli, csábítja a férjét. Ha kemény játékos, még azt is megteszi, hogy más férfiakkal kezd flörtölni. Egy idő utána férj enged a provokációnak, és újra kezd közeledni, azonban újra visszautasí­tásra talál. Ezt a „Kirobbanás" nevű játsz­ma követi. Ennek alkalmával a fenti visel­kedésformákon kívül szó esik más házas­párokról, a rokonságról, pénzügyekről is. Mindennek a vége a bevágott ajtó csatta­­nása. Ez a játszma a házaspár feszültség­­tűrő képességének határáig folytatódhat: az absztinencia, a csábítás, az újrapró­­báikozás, a visszautasítás szakaszaival. Meg kell jegyezni, hogy minden tilta­kozása ellenére a férj legalább annyira fél minden szexuális intimitástól, mint a fel­eség. Házastársát a férj gondosan úgy választotta meg, hogy a veszély — az amúgy sem zavartalanul működő poten­ciájának terhelése — minimális legyen, így minden felelősséget az asszonyra há­ríthat. A játszma igen veszélyes, és mély kiborulásokhoz vezethet. Szeretőt tartani kockázatos vállalkozás lehet. Vetélytárs esetén a feleség talán feladja a játszmát, és megpróbál normális házaséletet élni. Másrészt ügyvédhez lehet fordulni. Ha vi­szont a férjnek külön kapcsolata alakult ki, az nemcsak kockázatos, hanem mó­dot ad a „Most elkaptak, te kurafi" nevű játszma eljátszására. A játszma lényeges pontja a kirobbanás. Ezen a ponton a szex kérdése már szóba sem jöhet, mert a kirobbanásból mindkét fél valamiféle perverz kielégülést szerez, azonkívül sze­xuális izgalmakat már nem is várnak egy­mástól. A szexuális játszmákat a késztetések kiélése vagy elkerülése céljából játsszák. Valójában a szexuális ösztön eltévelyedé­seivel állunk szemben, amelyek során a kielégülás a nemi aktusból ezekbe a szi­tuációkba helyeződik át. A főszereplők rendszerint a nők. A „Rápó" férfi és nő közötti játék. A nő játssza a főszerepet. A játék súlyossága szerint lehet első, másod- és harmadfo­kú. Az első fokú nagyon népszerű, és lé­nyegében enyhe flörtből és kacérkodás­ból áll. A nő jelzi, hogy elérhető, és hogy szívesen veszi, ha foglalkoznak vele. A férfi udvarolni kezd, közeledési manőve­reket folytat, és mihelyt elkötelezte magát, a game-nek (játszmának) vége. Ha a nő udvarias és őszinte, így szól: Köszönöm a bókjait, nagyon köszönöml, és lelép, majd rögtön új hódítással foglalkozik. Ha kevésbé nagylelkű, egyszerűen otthagyja a férfit. Az ügyes játékos ezt a játszmát is hosszúra nyújtja úgy, hogy nagyobb összejöveteleken körbe-kőrbe vándorol, így a férfinak bonyolultabb manőverezés­re van szüksége ahhoz, hogy a nyomá­ban maradhasson, és ne legyen túlzottan feltűnő, de mégis üldözhesse. A másodfokú „Rápó"-ban a sértődés során a nő már csak másodlagos elégté­telt nyer a férfi udvarlásából. Elsősorban annak örül, hogy visszautasíthatja. A játszmát egyszerű kifejezéssel úgy nevez­hetjük, hogy „Takarodj, te szemtelen"! Ezen a szinten a férfi már sokkal jobban bevonódik a játszmába, nagyobb az elkö­telezettsége, mint az első fokú „Rápó" esetén volt. A férfi, aki ebbe belebonyoló­dik, rendszerint a „Rúgj belém" játszma valamelyik változatát játssza. A harmadfokú „Rápó" már igen go­nosz játék, gyilkossággal, öngyilkosság­gal vagy pereskedéssel érhet véget. Itt a nő mára kompromittátó testi kontaktusig viszi el a férfit, aztán kijelenti, hogy a férfi megtámadta, „helyrehozhatatlan kárt okozott benne". A játék legcinikusobb for­májában a nő megengedi a férfinak a sze­xuális kapcsolatot és az aktus befejezé­sét, vagyis az élvezetet is megszerzi ma­gának, mielőtt a férfi ellen fordulna. A szembefordulás történhet azonnal vagy később, amikora nő azt állítja, erőszakot követtek el rajta. Jóval később, tartós sze­relmi kapcsolat után gyilkosság, öngyil­kosság vagy törvényszéki per is lehet a játszma vége. A nő az egész esetet erő­szakként fogja fel, és könnyen talál olyan betegesen érdeklődő vagy pénzsóvár szövetségeseket, ismerősöket, hozzátar­tozókat vagy akár rendőrséget, tanácsa­dó szolgálatot, akik melléje állnak. Néha azonban a kívülállók cinikusan ellene is fordulhatnak, így elveszti a kezdeménye­zést, és mások játszmáinak eszközévé válik. A „Harisnya" játszma sajátossága a magamutogatás. Ez a játék a „ Rápó " csa­lád tagja. Hisztériás természetű nők leggyakrabban játszott játszmája. A nő alig ismert emberek jelenlétében hirtelen felemeli az egyik lábát, provokatív módon felhúzza a szoknyáját és megjegyzi: „ Jesz­­szusom, fut a szem a harisnyámon/” Megnézi, meddig futott fölfelé a szem. Ez­zel a mozdulattal a férfiak szexuális érdek­lődését igyekszik felkelteni, ugyanakkor a jelen levő többi nőt is feldühíti. A nagy mellű nők mellük mutogatásával érik el ugyanezt a hatást. Az ellenhad mozdula­tokban a nők sokkal ügyesebbek, mint a férfiak, ezért a megoldást legjobb a társa­ságben lévő nőkre bízni. A „Felháborodás" vagy a „Kirobba­nás" nevű játszma rendszerint domináns apák és tizenéves lányuk között zajlik, ott, ahol az anya szexuálisan gátolt. A szexu­ális frusztráltságú (valódi vagy vélt elha­nyagoltsága miatt) apa hazajön a munká­ból, fáradt, ideges. Valami hibát talál lá­nya viselkedésében, aki erre szemtelenül válaszol. Vagy a lány teszi meg az első lé­pést, és szemtelenül viselkedik, amit az apa kifogásol. A hangerő növekszik, és heves veszekedés robban ki. A kirobba­nás végét minden esetben hangos ajtó­­csattanás kíséri. A kirobbanás kellemet­len, de hasznos bizonyos problémák megoldásában, amelyek bizonyos csalá­dokban apák és tizenéves lányuk között kialakulnak. A családtagok gyakran csak akkor tudnak egy fedél alatt élni, ha ha­ragban vannak. A becsapódó ajtó mind­két fél számára azt hangsúlyozza, hogy külön hálószobájuk van. Súlyosabb válto­zatban az apa ébren várja a randevúról hazaérkező lányát, és gondosan vizsgál­­gatja, nem jött-e létre szexuális kapcso­lat. A legkisebb gyanú a legdurvább ve­­szekedósekre adhat alkalmat. Ennek az lehet a vége, hogy a lány még az éjszaka közepén úgy összevész az apjával, hogy az elkergeti a házából, és a lány előbb vagy utóbb tényleg félrelép. Ekkor az apa gyanúja beigazolódott, és igazolja gya­núját az anyának is, aki az egész jelenet alatt csak gyámoltalanul álldogált a hát­térben. A „fűrobbanás" játszmát egyéb­ként bármelyik fél játszhatja, aki megpró­bálja elkerülni a szexuális intimitást. Gya­kori változata, illetve záró szakasza a „Fri­gid feleség " játszmának is. A helyzetet a legtöbbször a lány „oldja meg" egy korai vagy kényszerű házasság formájában. Az anya úgy oldhatja meg, hogy enyhít saját relatív vagy abszolút frigiditásán. A játsz­ma befejeződhet úgy is, hogy az apa sze­xuális érdeklődése családon kívül elégül ki. Ez azonban további bonyodalmakat eredményezhet. Találkozunk „rendelői" játszmákkal is. Ilyen például annak a vidéki parasztasz­­szonynak az esete, aki eladja egyetlen te­henét, hogy árából a főváros egyik klini­kájára utazhasson kivizsgálásra. Esetéta professzor olyan érdekesnek találja, hogy az orvostanhallgatóknak is bemutat­ja az egyik klinikai demonstráció alkalmá­val. Elmagyarázza nemcsak a kórokot és a tüneteket, hanem a diagnózist is, és egyben a kezelést is megadja. A beteget az egész procedúra hódolattal tölti el. Ha­zautazása előtt zárójelentést kap a pro­fesszortól, egy receptet és részletes keze­lési utasítást. Az asszony hazamegy, a családját letaglózza a fővárosi történetek­kel, és gyakran hangoztatja: „Oh, de cso­dálatos volt a professzor úr"! A receptet mindezek ellenére sosem váltja ki. Elő­ször is azért, mert a faluban nincs gyógy­szertár, másodszor meg azért, mert ha volna is, ilyen értékes papírt ki nem adna a kezéből. Még azt a könnyebbséget sem szerzi meg magának, hogy a kezelés töb­bi részét (diéta, fürdő, sib.) valóra váltsa. Él tovább nyomorultul, de boldogan, mert mindenkinek elmondhatja, hogy a fővá­rosban ilyen és ilyen kezelést irt elő szá­mára az a csodálatos professzor, akit minden este imájba foglal. Amikor né­hány év múlva a professzor átutazik a fa­lun, és megáll, a parasztasszony odaro­han hozzá, hogy kezet csókoljon neki, és emlékeztesse csodálatos utasításaira, amelyeket neki adott, és amelyek annyira használtak. A professzor kegyesen fo­gadja az asszony hódolatát, különösen azt hallja szívesen, hogy milyen jót tett ne­ki a kezelés. Az igazság az, hogy elragad­tatásában észre sem veszi, az asszony pontosan olyan rosszul, vagy még rosz­­szabbul jár, mint kezelése előtt. Játszmáinkat kívülről szemlélve és megvilágítva olyan „aha" élményben le­het részünk, melyben megfogalmazód­nak mindennapjaink ki nem mondott lé­lektani szabályai. Az így létrejött „aha" él­mény ugyanúgy feszültséget old, és ka­tarzist ad, mint egy jól megrendezett és eljátszott színdarab. Dr. BORDÁS SÁNDOR pszichológus Nő 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom