Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-11-18 / 2. szám
(folytatás a 10. oldalról) ellenőrzése alá vonja, mert ugyan melyik feleség merne magának nercstólát igényelni vagy vásárolni ekkora önfeláldozás láttán? Ezenkívül még számos előnyre tesz szert a férj, egyedül ebédelhet, behozhatja a munkában való lemaradását ebédidő alatt. Ez sok szempontból konstruktív játszma is lehet. A „Frigid asszony" szinte mindig házassági játszma. Nem szokványos házassági kapcsolatban nehezen jöhet létre. Lényege a szexuális konfliktus. A férj közeledik a feleségéhez, de az visszautasítja. Az ismételt kísérletek során közli vele, hogy miért mindig csak .azt" akarja, minden férfi csak .azt" akarja, és a feleségét nem is szereti igazán. Ha a férj erélyesebben követelőzik, akkor az a reakció, hogy minden férfi vadállat. Ezután a férj egy időre felhagy a próbálkozással, majd újrakezdi hasonló eredménnyel. Végül beletörődik, és nem kísérletezik tovább. Telnek a napok és a hetek, az asszony egyre feszültebb lesz, s szórakozottságában félig felöltözve sétál a szobában, vagy fürdéskor behozatja magának a tiszta törülközőt, tehát ingerli, csábítja a férjét. Ha kemény játékos, még azt is megteszi, hogy más férfiakkal kezd flörtölni. Egy idő utána férj enged a provokációnak, és újra kezd közeledni, azonban újra visszautasításra talál. Ezt a „Kirobbanás" nevű játszma követi. Ennek alkalmával a fenti viselkedésformákon kívül szó esik más házaspárokról, a rokonságról, pénzügyekről is. Mindennek a vége a bevágott ajtó csattanása. Ez a játszma a házaspár feszültségtűrő képességének határáig folytatódhat: az absztinencia, a csábítás, az újrapróbáikozás, a visszautasítás szakaszaival. Meg kell jegyezni, hogy minden tiltakozása ellenére a férj legalább annyira fél minden szexuális intimitástól, mint a feleség. Házastársát a férj gondosan úgy választotta meg, hogy a veszély — az amúgy sem zavartalanul működő potenciájának terhelése — minimális legyen, így minden felelősséget az asszonyra háríthat. A játszma igen veszélyes, és mély kiborulásokhoz vezethet. Szeretőt tartani kockázatos vállalkozás lehet. Vetélytárs esetén a feleség talán feladja a játszmát, és megpróbál normális házaséletet élni. Másrészt ügyvédhez lehet fordulni. Ha viszont a férjnek külön kapcsolata alakult ki, az nemcsak kockázatos, hanem módot ad a „Most elkaptak, te kurafi" nevű játszma eljátszására. A játszma lényeges pontja a kirobbanás. Ezen a ponton a szex kérdése már szóba sem jöhet, mert a kirobbanásból mindkét fél valamiféle perverz kielégülést szerez, azonkívül szexuális izgalmakat már nem is várnak egymástól. A szexuális játszmákat a késztetések kiélése vagy elkerülése céljából játsszák. Valójában a szexuális ösztön eltévelyedéseivel állunk szemben, amelyek során a kielégülás a nemi aktusból ezekbe a szituációkba helyeződik át. A főszereplők rendszerint a nők. A „Rápó" férfi és nő közötti játék. A nő játssza a főszerepet. A játék súlyossága szerint lehet első, másod- és harmadfokú. Az első fokú nagyon népszerű, és lényegében enyhe flörtből és kacérkodásból áll. A nő jelzi, hogy elérhető, és hogy szívesen veszi, ha foglalkoznak vele. A férfi udvarolni kezd, közeledési manővereket folytat, és mihelyt elkötelezte magát, a game-nek (játszmának) vége. Ha a nő udvarias és őszinte, így szól: Köszönöm a bókjait, nagyon köszönöml, és lelép, majd rögtön új hódítással foglalkozik. Ha kevésbé nagylelkű, egyszerűen otthagyja a férfit. Az ügyes játékos ezt a játszmát is hosszúra nyújtja úgy, hogy nagyobb összejöveteleken körbe-kőrbe vándorol, így a férfinak bonyolultabb manőverezésre van szüksége ahhoz, hogy a nyomában maradhasson, és ne legyen túlzottan feltűnő, de mégis üldözhesse. A másodfokú „Rápó"-ban a sértődés során a nő már csak másodlagos elégtételt nyer a férfi udvarlásából. Elsősorban annak örül, hogy visszautasíthatja. A játszmát egyszerű kifejezéssel úgy nevezhetjük, hogy „Takarodj, te szemtelen"! Ezen a szinten a férfi már sokkal jobban bevonódik a játszmába, nagyobb az elkötelezettsége, mint az első fokú „Rápó" esetén volt. A férfi, aki ebbe belebonyolódik, rendszerint a „Rúgj belém" játszma valamelyik változatát játssza. A harmadfokú „Rápó" már igen gonosz játék, gyilkossággal, öngyilkossággal vagy pereskedéssel érhet véget. Itt a nő mára kompromittátó testi kontaktusig viszi el a férfit, aztán kijelenti, hogy a férfi megtámadta, „helyrehozhatatlan kárt okozott benne". A játék legcinikusobb formájában a nő megengedi a férfinak a szexuális kapcsolatot és az aktus befejezését, vagyis az élvezetet is megszerzi magának, mielőtt a férfi ellen fordulna. A szembefordulás történhet azonnal vagy később, amikora nő azt állítja, erőszakot követtek el rajta. Jóval később, tartós szerelmi kapcsolat után gyilkosság, öngyilkosság vagy törvényszéki per is lehet a játszma vége. A nő az egész esetet erőszakként fogja fel, és könnyen talál olyan betegesen érdeklődő vagy pénzsóvár szövetségeseket, ismerősöket, hozzátartozókat vagy akár rendőrséget, tanácsadó szolgálatot, akik melléje állnak. Néha azonban a kívülállók cinikusan ellene is fordulhatnak, így elveszti a kezdeményezést, és mások játszmáinak eszközévé válik. A „Harisnya" játszma sajátossága a magamutogatás. Ez a játék a „ Rápó " család tagja. Hisztériás természetű nők leggyakrabban játszott játszmája. A nő alig ismert emberek jelenlétében hirtelen felemeli az egyik lábát, provokatív módon felhúzza a szoknyáját és megjegyzi: „ Jeszszusom, fut a szem a harisnyámon/” Megnézi, meddig futott fölfelé a szem. Ezzel a mozdulattal a férfiak szexuális érdeklődését igyekszik felkelteni, ugyanakkor a jelen levő többi nőt is feldühíti. A nagy mellű nők mellük mutogatásával érik el ugyanezt a hatást. Az ellenhad mozdulatokban a nők sokkal ügyesebbek, mint a férfiak, ezért a megoldást legjobb a társaságben lévő nőkre bízni. A „Felháborodás" vagy a „Kirobbanás" nevű játszma rendszerint domináns apák és tizenéves lányuk között zajlik, ott, ahol az anya szexuálisan gátolt. A szexuális frusztráltságú (valódi vagy vélt elhanyagoltsága miatt) apa hazajön a munkából, fáradt, ideges. Valami hibát talál lánya viselkedésében, aki erre szemtelenül válaszol. Vagy a lány teszi meg az első lépést, és szemtelenül viselkedik, amit az apa kifogásol. A hangerő növekszik, és heves veszekedés robban ki. A kirobbanás végét minden esetben hangos ajtócsattanás kíséri. A kirobbanás kellemetlen, de hasznos bizonyos problémák megoldásában, amelyek bizonyos családokban apák és tizenéves lányuk között kialakulnak. A családtagok gyakran csak akkor tudnak egy fedél alatt élni, ha haragban vannak. A becsapódó ajtó mindkét fél számára azt hangsúlyozza, hogy külön hálószobájuk van. Súlyosabb változatban az apa ébren várja a randevúról hazaérkező lányát, és gondosan vizsgálgatja, nem jött-e létre szexuális kapcsolat. A legkisebb gyanú a legdurvább veszekedósekre adhat alkalmat. Ennek az lehet a vége, hogy a lány még az éjszaka közepén úgy összevész az apjával, hogy az elkergeti a házából, és a lány előbb vagy utóbb tényleg félrelép. Ekkor az apa gyanúja beigazolódott, és igazolja gyanúját az anyának is, aki az egész jelenet alatt csak gyámoltalanul álldogált a háttérben. A „fűrobbanás" játszmát egyébként bármelyik fél játszhatja, aki megpróbálja elkerülni a szexuális intimitást. Gyakori változata, illetve záró szakasza a „Frigid feleség " játszmának is. A helyzetet a legtöbbször a lány „oldja meg" egy korai vagy kényszerű házasság formájában. Az anya úgy oldhatja meg, hogy enyhít saját relatív vagy abszolút frigiditásán. A játszma befejeződhet úgy is, hogy az apa szexuális érdeklődése családon kívül elégül ki. Ez azonban további bonyodalmakat eredményezhet. Találkozunk „rendelői" játszmákkal is. Ilyen például annak a vidéki parasztaszszonynak az esete, aki eladja egyetlen tehenét, hogy árából a főváros egyik klinikájára utazhasson kivizsgálásra. Esetéta professzor olyan érdekesnek találja, hogy az orvostanhallgatóknak is bemutatja az egyik klinikai demonstráció alkalmával. Elmagyarázza nemcsak a kórokot és a tüneteket, hanem a diagnózist is, és egyben a kezelést is megadja. A beteget az egész procedúra hódolattal tölti el. Hazautazása előtt zárójelentést kap a professzortól, egy receptet és részletes kezelési utasítást. Az asszony hazamegy, a családját letaglózza a fővárosi történetekkel, és gyakran hangoztatja: „Oh, de csodálatos volt a professzor úr"! A receptet mindezek ellenére sosem váltja ki. Először is azért, mert a faluban nincs gyógyszertár, másodszor meg azért, mert ha volna is, ilyen értékes papírt ki nem adna a kezéből. Még azt a könnyebbséget sem szerzi meg magának, hogy a kezelés többi részét (diéta, fürdő, sib.) valóra váltsa. Él tovább nyomorultul, de boldogan, mert mindenkinek elmondhatja, hogy a fővárosban ilyen és ilyen kezelést irt elő számára az a csodálatos professzor, akit minden este imájba foglal. Amikor néhány év múlva a professzor átutazik a falun, és megáll, a parasztasszony odarohan hozzá, hogy kezet csókoljon neki, és emlékeztesse csodálatos utasításaira, amelyeket neki adott, és amelyek annyira használtak. A professzor kegyesen fogadja az asszony hódolatát, különösen azt hallja szívesen, hogy milyen jót tett neki a kezelés. Az igazság az, hogy elragadtatásában észre sem veszi, az asszony pontosan olyan rosszul, vagy még roszszabbul jár, mint kezelése előtt. Játszmáinkat kívülről szemlélve és megvilágítva olyan „aha" élményben lehet részünk, melyben megfogalmazódnak mindennapjaink ki nem mondott lélektani szabályai. Az így létrejött „aha" élmény ugyanúgy feszültséget old, és katarzist ad, mint egy jól megrendezett és eljátszott színdarab. Dr. BORDÁS SÁNDOR pszichológus Nő 23
