Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-11-18 / 2. szám
Mózsi Ferenc VERSVISSZAFOJTVA néhány öntudatlanul leírt sor után tudatosan sem merem vállalni a bizonytalan folytatást versvisszafojtva várom a szó-szerűtlen jövőt képtelen mondatokba növekedését a betűkalapácsok már régen bezúzták lelkiismeretem ablak-ütemét KÖLCSÖNKAPOTT Egy álruhás maharadzsától kölcsönlopott alig használt enyhén repedezett elefántcsonttorony fogszuvas tetejéről az irodalom látcsövén keresztül vizsgálgatom a középkori költészet modern romjait B-irodalom a Képzelet kerítése mögött líraláncon őrzöm a betűbarlangba rejtett szavakat melyek egykor b — irodalmam puskátlan lövészeiként estek versfogságba hol szellemem fenevadjai ütemesen zabálják a vergődő témát és nyűgtetőül a kor korbácsával magam ver-de-sem 18 Nő Az iskolateremtő Babel A világirodalom egyik legeredetibb és legizgalmasabb nőve listája, Iszaak Babel, a Lovashadsereg és az Ogyesszai történetek szerzője az, akiről Ehrenburg a következőképpen nyilatkrjzrAt „Vannak írók akik az egyszerű dolgokat rendkívüli módon igyekeznek leírni. Mások közönséges hangon mondják el a rendkívülit. Babel rendkívüli módon mesél a rendkívüliről". Ezt a minden ■ re nyitott, rendkívüli érzékenységi~t íróegyéniséget 1939-ben hamis vádak alapján letartóztatták Ellentmondásos élete és pályafutása 1941-ben ért véget Sztálin egyik kivégzőosztaga előtt. Idén van Iszaak Babel halálának ötvenedik évfordulója. Ebből az alkalomból két rövid remehnűvet mutatunk be olvasóinknak a szerző novellái közül. MAHNO ATYÁNKNÁL Az. elmúlt éjjel hat mahnoista erőszakot követett cl a szolgálón. Mikor reggel tudomást szereztem erről, elhatároztam, megnézem, milyen képe van egy olyan nőnek, akit egymás után hatszor megerőszakoltak. A konyhában találtam rá. Ott állt a teknő fölé hajolva, és mosott. Kövérkés, virágzó képű, fiatal lány volt. Csakis a termékeny ukrán föld lassan folyó élete önthet ilyen tehéni nedűket egy zsidó nőbe, vonhatja be arcát ilyen csillogó mázzal. A lány kövér, téglavörös, dagadt, gömbölyű lába olyan émelyítő szagot árasztott, akár a frissen vágott hús. S úgy rémlett, hogy tegnapi szüzességéből csupán a szokottnál lángolóbb arca meg lesütött szeme maradt meg. A szolgálón kívül a konyhában ott ücsörgött még a fiatal Kikin, Mahno atyánk törzseinek küldönce. A törzsnél gügyének tekintették, mert a legváratlanabb pillanatokban is megtette, hogy tótágast állva járkáljon. Nemegyszer megesett, hogy ott találtam a tükör előtt, megfeszítette rongyos nadrágjába bújtatott lábát, s úgy kacsingatott önmagára, paskolla meztelen, gyerkőcös hasát, katonadalokat énekelt, győzelmi fintorokat vágott, s ezzel szinte halálra nevettette saját magát, libben a suhancban rendkívül élénken dolgozott a képzelőerő. Ma ismét egy fura munka közben találtam, ligy német acélsisakra aranyozott papírcsíkokat ragasztott. — Ruhlja, hányán másztak rád tegnap? — kérdezte, és hunyorogva gyönyörködött a felékcsítctt acélsisakban. — Hatan másztak rád — folytatta a fiú —, de van ám olyan asszony is, aki húsz embert is kibír. A fiúk egyszer Krapivnóban gyömöszöltek-gyömöszöltck egy asszonyt, úgyhogy a végén már beleuntak, de hát az. nálad jóval kövérebb volt. — 11 ózzál vizet — szólt rá a lány. Kikin egy vödör vizet hozott az udvarról. Aztán mezítláb odacsoszogott a tükörhöz, fejébe csapta az aranyozott papírszalagos sisakot, és figyelmesen nézte saját képét. A tükörkép elszórakoztatta. Ujját az orrlyukába dugta, és mohón figyelte, hogyan változik meg orrának alakja a belső nyomás következtében. — Itthagyom a törzset — fordult aztán a zsidó lányhoz —, de ne mondd senkinek, Ruhlja. Sztecenko odavesz magához a századba. Olt legalább lesz egyenruhám, és meg is becsülnek, meg találok bajtársakat is, nem úgy, mint itt, ezek között a rongyszedők között. Tegnap, mikor téged elkaptak, én fogtam a fejed, aztán mondtam Matvej Vasziljicsnek: hogyan van az, mondom, Matvej Vasziljics, hogy már a negyedik mászik rá, én meg csak tartom, tartom, már maga is másodszor kerül sorra, én pedig, amiért kiskorú vagyok, és nem a maguk társaságához tartozom, hát velem mindenki csak így kibabrálhat. De hisz magad is hal-
