Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)

1991-11-18 / 2. szám

A rossz helyébe nem jön szükségkép­pen a jó, más rossz is jöhet a he­lyébe, só't rosszabb is" — mondta egykor Montaigne. A bársonyos forradalmat követő napokban, hónapokban tudatában is vol­tunk ennek, csak nem vettük komolyan. Tudtuk, népgazdaságunk szénája rosszul áll, piacképtelenek a termékeink, s a koráb­ban végtelennek hirdetett tartalékok sem ki­­meríthetetlenek. Mégis ahelyett, hogy felkö­töttük volna a felkötnivalót, s végre munká­hoz láttunk volna, minden egyébbel foglal­koztunk, címertannal, nyelvtörvénnyel, helységnévtáblákkal, csak éppen a gazda­sági bajokkal nem. S mintha országunk fe­lelős férfiainak nagy része ma is inkább az „egyebekkel” foglalkozna. Pedig a munka nélkül élők száma az országban egyre nö­vekszik. Füleki helyzetjelentés Fülek főterét állami üzletek, a Sputnik szálló és a Kovosmalt kultúrpalotája keríti körbe. Az utóbbi földszintjén foglalt helyet öt hónappal ezelőtt a körzeti munkaügyi hi­vatal. A „palota” bejárata előtt falnak tá­maszkodó egykori munkások, arcukon a délutáni félhomály ellenére is jól kivehető a letörtség s a kiábrándultság, egyesekén meg éppen a rosszul titkolt ravaszság. Egy kreol bőrű, vállig érő göndör hajú fiatalember segélyért ácsorog. — Munkát úgysem tudnak adni — mond­ja mosolyogva. — Komáromban dolgoztam korábban, pár hét múlva lejár a segély fo­lyósításának ideje is. S hogyan tovább? A vállát vonogatja, majd csak lesz valahogy. Ha munka nincs, talán kaphat szociális segélyt. Egy szvetteres, munkanadrágos, mogor­va tekintetű férfi Csákányházáról jött. Há­rom hónappal ezelőtt még Ragyolcon dol­gozott kőművesként. Most abban remény­kedik, hogy rövidesen talán munkához jut, kőműves lehet a falujában. A munkaügyi hivatal feladata a munka­­közvetítés. Munka hiányában a segélyköz­vetítés. Nyeste Józsefnek, a Füleki Körzeti Munkaügyi Hivatal vezetőjének asztalán üres és kitöltött kérdőívek tornyosulnak nagy rakásokban. Mellettük elbocsátóleve­lek az átszervezés alatt lévő üzemektől. — Fülek környékén nagyon kevés a munkalehetőség — kezdi beszédét a hiva­talvezető. — A járás északi részén, Utekác, Malinec vagy Poltár helységekben még akadna néhány szabad hely. De a családo­sok eleve elutasítják ezeket a lehetőségeket a távolság miatt. A közelben néhány komo­lyabb állás mellett csupán közhasznú mun­kát tudunk ajánlani. Például a mezőgazda­­sági üzemekben termésbetakarítást, fiatal lányok részére gondozói szolgálatot idős emberek mellett. A képesítésnek megfelelő munka híján a munkanélküli segéllyel legin­kább a pályakezdő fiatalok élnek. Hiszen, mondjuk meg őszintén, ha elvállalnák az ál­talunk ajánlott munkát, nettó keresetük egyenlő volna a munkanélküli segély ösz­­szegével. Ekkora ösztönzés mellett ne cso­dálkozzunk, hogy nem tülekednek a mun­káért. A Munkaügyi Hivatal ajtaján kopogtató kérelmezők többfélék. Itt vannak mindjárt a pályakezdő fiatalok, akiknek többsége nagy célokkal lépett ki az iskola kapuján, de a lehetőségek ajtaja mindjárt az első lépés­nél nagy dörejjel becsapódott az orruk előtt. Még a vállalati ösztöndíjjal tanulók is szögre 4 Nő akaszthatják az oklevelüket. A munkaerő­fölöslegtől szabadulni kívánó üzemek szá­mára egyszeriben nemkívánatos személlyé lettek. Más a helyzet azokkal, akik eddig se nagy kedvvel dolgoztak. Ők azok, akik most is a leginkább válogatnak a felkínált lehető­ségek között. — Ha nem éppen rájuk szabott munkát ajánlunk nekik, válogatnak — mondja Nyeste József. — Törvény mondja ki, ugye, hogy mindenki csak a végzettségének, a szakmájának megfelelő munkakört köteles elvállalni. S ők ragaszkodnak is ehhez. A közhasznú munkát nyugodt lélekkel vissza­utasítják, annak ellenére, hogy belőle csak előnyük származna, hiszen meghosszabbí­taná a segélyezés idejét. Velük szemben a többéves munkavi­szonnyal rendelkező munkások java igyek­szik minél előbb elhelyezkedni. Az ő erköl­csük szerint munka nélkül tölteni a napokat szégyen. Másrészt szorítja őket a család­­fenntartás gondja is. A közeljövőben Fülek környékén a mun­kanélküliek számának csökkenésére nem­igen számítanak. Hiszen a körzet s egyben a járás legtöbb embert foglalkoztató üzeme, a Kovosmalt a hírek szerint az utolsókat rúgja. Az alkalmazottak kétharmadát már szélnek eresztették, s kérdéses az is, hogy a többi­eknek hány napjuk van még a zománcgyér­­ban. A Novina fafeldolgozó üzem s az álla­mi gazdaság ugyan még tartja magát a vá­rosban, ám a többi kisebb üzem szintén ne­hézségekkel küzd. Nyeste József megemlí­ti, hogy a munkanélküliség mérséklése vé­gett azok, akik magánvállalkozásba kezde­nek, külön pénzbeli támogatást kapnak az államtól a járásban. De megtörtént már, hogy az iparengedély kiváltása után egy-két hónappal a vállalkozó újra csak feliratkozik a A munkanélküliség árnyékában A munkaügyi hivatal vezetőjének asztalán tornyosulnak a kérdőívek

Next

/
Oldalképek
Tartalom