Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-10-28 / 1. szám
GYÖNYÖRKÖDŐ Radnóti Miklós Nem tudhatom. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyermekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az utón, s tudom, hogy mit jelent egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát; az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll és üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. 28 Nő Iszalagok A kúszónövények közül a legismertebbek — viráguk folytán a legattraktívabbak — az iszalagok (Clematis) és a trombitafolyondárok (Campsis). Az iszalagfélékből viszonylag bő választék áll a hazai érdeklődők rendelkezésére, így könnyen megtaláljuk ízlésünknek, s kertünknek legjobban megfelelő fajokat, fajtákat. A trombitafolyondárokból csak két faj közül választhatunk. Annak ellenére, hogy mindkét nemzetség terjedőben van kertkultúránkban, igényeik, gondozásuk kevéssé ismert. Az iszalagoknál a fajok, fajták külső jegyei, igényei és gondozása alapján három csoportot különböztetünk meg. A Clematis montana, patens és florida csoport általában májustól az előző évi hajtásokon hoz virágot. Telepítésüknél nagyon fontos az élőhely kiválasztása, ezzel szemben még a talajigények is másodrendűek. Ha lehet, délkeleti, délnyugati fekvésű helyre ültessük őket. Ha kerítést, oszlopot akarunk támaszul felhasználni, akkor az északi oldalra telepítsük a töveket. így a naposabb rész felé igyekezve a növény erre kúszik, és nem fut fel a szomszédos fákra, bokrokra. A csoport tagjai a tápanyagban gazdag, jó víz- és levegőáteresztő képességű, 50-60 cm mélyen porhanyósított talajt igényelnek. Az agyagos, mészkőzúzalékkal, öreg vakolattal kevert földet is kedvelik. Jó, ha töveiket árnyékban, nedvesen tartjuk. Ültessünk ezért eléjük alacsony díszcserjét, esetleg egynyári virágokat. A telepítés előtt a hajtásokat mérsékelten metsszük vissza. Nyáron a gyengébb hajtásokat távolítsuk el, hogy növényeink ne váljanak besűrűsödő, alaktalan gubanccá. Februárban, márciusban szintén vágjuk ki ezeket a hajtásokat. Kétévente trágyázzuk meg tövüket érett istállótrágyával, de csak ősszel forgassuk be. Tavasszal
