Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-12-23 / 5. szám
18 Nő József Attila Betlehemi királyok Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta — biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem! Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkai, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király. Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok! Átél beálltával, amikor a hajók befagytak a révben, a városban rekedt hajósok úgy hintették szanaszét a betegség csíráit, hogy a helybeli orvosok, az akkori elvárásoknak megfelelően, kampányszerű cikkezésbe kezdtek, igyekezvén feledtetni a nemi betegségek ijesztő terjedését, s elhitetni, hogy a kikötővárosban tombol az egészség. A november meghozta a fagyot, amely azóta is tartja magát, de valami me 'hozott az idei télben, bár a feketerigó most is heccelődve hí ja nyakamba a zúzmarát, s a hőmérő és a fátyolos, fehér pan ma is hamisítatlan télről példálózik. A város hó alá rejtette nagyja szégyenét, mégsem volt képes felidézni azt a világot, amelyből a sok apró villanyégőtől és ajándékvárástól csillogó gyermekszem lát a legtöbbet. Erős vágy támadt bennem az elveszett — vagy még meg sem lelt — világ után. Hiányzott valami a télből, s felsajdult bennem a felismerés, hogy ez az évszak hamarosan számomra is a fűtési és egyéb gondokat jelenti majd, amit apámnak és a szomszédnak, mikor úgy december közepe táján, egy vasszínű reggelen hosszasan járatják az ablak alatt a Skoda motorját, míg ők odabent egyetértő hallgatásban szürcsölgetik forró teájukat, aztán együtt indulnak el valamerre, hogy déltájban megérkezzenek a fenyőfával, a fél disznóval, különböző nagyságú csomagokkal rénszarvas vontat-Cúth János Téli ta szánokat ábrázoló papírba csomagolva, néhány kanna fűtőolajjal, de az ember megérzi, hogy ebben a gondoskodásban egyforma szerepük van a csomagoknak és a fűtőolajnak, a fenyőfának és a fél disznónak, sőt, hogy szerepük jelentősége valahol apám pénztárcájának rekeszeiben formálódik. Tudom, hogy évek múltán, a történések emlékké válásának folyamatában az idei tél is valamiféle ábrándos tartalommal telítődik majd, de ez a tudat pillanatnyilag sovány vigasz... Állandóan fagyott. Megjegesedtek, szinte törékennyé váltak az ágak, akárcsak a kerítésdrótok, de még a hangok is. Úgy tetszett, csak hevülő vágyaim képesek dacolni a faggyal. Ilyenkor, mikor a hajók befagynak a révben, a környék minden valamirevaló örömlánya a Hét Matrózban üti fel tanyáját, ahol a hajósokkal egykettőre elintézik a kapcsolatteremtés és üzletkötés minimálisra egyszerűsödött formaságait. Ettől aztán úgy érzi magát az ember, ahogy a krokodil érezheti, mikor elgondolja, hogy saját tátott szájában laknak jól mindenféle (jó)madarak. A vendéglővel átellenben, a korlátnak támaszkodva szívtam az első száz közül való valahányadik cigarettámat, mialatt két hirtelenjében összeboronálódott párocska hagyta el a vendéglőt. A hó idegesítően harsogott a lábuk alatt. Határoztam: cigarettám csikkje már a Hét Matróz lábtörlőjének rácsai közt hamvadt el. Odabent a mesterséges jókedv sűrű légköre fogadott. Fejembe szállt a bundák alól felszálló illat. A várt alkalom egy szabad ülőhely formájában kínálkozott az egyik alaposan kikészített portéka mellett. Nem ismertem eléggé a fajtáját, tehát bármiféle meglepetésre számítanom kellett. Tudtam, hogy nem szabad meglátnom az arcára feltapasztott, álarcnak is beillő sminket, és szavai mögött sem szabad keresnem semmiféle elvont tartalmat. Helyet kértem. A szépség megrázta a haját: — Nincsen rajta rajzszög — mondta, majd cigarettát tartó kezének kisujjával kelletlenül félrehúzta szemébe omló hosszú, túlfeketített haját. Úgy éreztem magam, mintha színházfüggöny
