Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-12-23 / 5. szám
A PÁSZTOROK KÖSZÖNTÉSE A betlehemi jászol és a benne fekvő Kisded imádásában a barmok megelőzték az embereket. Az írásmagyarázók szerint így teljesedett be Ézsaiás próféta jövendölése: megismeri az ökör gazdáját és a szamár ura jászolát. Izrael pedig nem ismer engem, és az én népem nem ért. Egyik régi karácsonyi énekünket is ez a bibliai kép ihlette: Ökör, szamár megősméré Teremtőjét és Urát, Leheléssel melengeti Jászol hideg nyoszolyát. Óh te kemény ember szíve, Mért nem akarsz Megváltódat Ösmérni és lenni híve? Eeee, eeee, eeee, eeee, Ösmérni és lenni híve. Alleluja, alleluja,alle, alleluja, Alle, allehehe, hehehehe, Alle, alleluja! Az istállóbeli jószágok után következtek a pásztorok. Azon a vidéken, ahogy a biblia elbeszéli, pásztorok tanyáztak kinn a szabadban, és éjszaka őrizték a nyájukat. Nekik jelentette az angyal Jézus megszületését. Erre a pásztorok megbátorodtak, s egymást biztatva mentek Betlehembe, hadd lássák a történteket. A három napkeleti bölcs tisztelettétele az arannyal, tömjénnel, mirhával mind csak ezután következett. 16 Nő Az állatoknak és a pásztoroknak ezen az éjszakán jutott nagy kiváltsága magyarázza, hogy néphagyománybeli szerepük karácsony megünneplésében máig nem halványodott el. Sok katolikus vidéken még ma is szokás, hogy az éjféli miséről hazatérve a jószágtartó gazda azzal a vesszővel veregeti meg állatait, amelyet karácsony böjtjén a pásztortól kapott, s közben ezt mondogatja: Keljetek föl, megszületett az Úr Jézus! Másutt ilyenkor a felköltött jószágot külön erre az alkalomra félretett zabbal vagy a karácsonyi asztalról hozott kukoricával etetik meg. Régebbi leírások emlegetnek olyan szokást is, hogy a juhászok az éjféli misére a templom elé hajtották nyájukat, és ott tanyáztak, furulyáztak. Mise után a pap kijött, és a templomajtóból megáldotta a juhokat. Múlt századi feljegyzések szólnak arról, hogy az ünnep második miséjén — amelynek a magyar egyházi szóhasználatban, de népünk ajkán is pásztorok miséje a neve — a plébános engedélye szerint megjelenhettek a pásztorok és juhászok régi rendes viseletűkben. Birkabőr süvegük alól hájjal kent zsíros hajuk subájukra omlott. Kampós botjukkal kopogva körbejárták az oltárt, majd a szentély közepére állított asztalra rakták a kis Jézusnak hozott ajándékaikat: báránykát, sajtot, tejet, vajat. Aztán dudaszó mellett énekeltek: Nosza, tehát hagyjuk, hagyjuk itt Nyájat és csordát. Betlehembe induljunk. Muzsikákkal ballagjunk. Fogd meg, András, a dudát, Én fogok furulyát. Menjünk Jézuskának köszöntésire. De üresen ne menjünk, ne menjünk, Ajándékot vigyünk: Egy kis tarka gedácskát, Fehér göndör báránykát Vigyünk Jézuskának. Báránykával Jézushoz Menj be te előre. Térdet hajtva üdvözöljed, Velünk együtt tiszteljed. Áldását nyájunkra, Malasztját szívünkre Kérjed és mezőnkre. Ale, aleluja.
