Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-12-23 / 5. szám
A családi légkör Minden családnak megvan a maga sajátos légköre, amelyet már az előszobába lépve érzünk. A fogason lógó ruha, a lakásban uralkodó pedáns rend vagy éppen rendetlenség, a bútorok és tárgyak elhelyezésének módja — mind-mind apró, de sokatmondó jel. Ám ha többre vagyunk kíváncsiak, hallgassuk meg, hogyan beszélget egymással a férj és a feleség, vagy milyen hangnemben folyik a szülők és gyermekek párbeszéde. Vannak nagyon rokonszenves emberek, de a családnak, amelyben élnek, nyomasztó a légköre. S uganakkor jelentéktelen, mondhatnánk, szürke emberek élnek művészi alkotáshoz hasonlítható családi életet. Vannak emberek, akik rabnak érzik magukat saját családjukban, s maguk is korlátozzák a többi családtag szabadságát. De vannak olyanok is, akik a családi élet által tejesednek ki igazán. Vajon mi lehet az, ami alapvetően befolyásolja a családi légkör alakulását? A legfontosabb a nő és férfi közötti bizalom. Csodálkoznak, hogy nem a szeretetet említem az első helyen? Természetesen a szeretet a bizalom kútforrása. De a bizalom mégis több a szeretetnél. Maga a szó is valami nyugodtabbat, kiegyensúlyozottabbat, állandóbbat sugall. Ahol a nő és a férfi megbízik egymásban, nincs szükség a másik szabadságának korlátozására, s nem kell örökösen azon aggódni, hogy mit csinál. Még akkor sem, ha épp valami szokatlant vagy abban a pillanatban megmagyarázhatatlant cselekedett. Az ilyen párkapcsolatban minden beszélgetés, még a legbanálisabb is, a bizalmon alapul, s ez elegendő biztosíték arra, hogy sose fajuljon értelmetlen, öncélú vádaskodássá. A bizalom törvényszerű velejárója a hűség. Hűnek lenni nemcsak azt jelenti, hogy nem csaljuk meg a házastársunkat. Az igazi hűség sokkal több ennél. Feltétel nélkül melléd állok — ezt jelenti. Ha hibázol is, veled maradok és segítek neked kilábalni a bajból. Semmit sem teszek, semmit sem mondok, semmit sem tervezek anélkül, hogy ne gondolnék rád, hogy ne tudnám, mi mindent együtt csinálunk, közösen gondolunk el, közösen tervezünk meg. Azokban a családokban, amelyekben a bizalom és a hűség tartópillérként működik, szoros kapcsolatok alakulnak ki, szilárdan tartva az egész „építményt”. Ahol viszont hiányzik ez a pillér, gyakran inognak a falak, s egy kisebb huzat is elég ahhoz, hogy összedőljön a ház. Maradjunk csak ennél a hasonlatnál. Ahol ház van, kell, hogy legyenek keresztfalak is. A családi élet legfontosabb keresztfala az anya és gyermekei közötti kapcsolat. Ha a gyermek nem bízhat az anyjában, nem érzi magát biztonságban, képtelen a normális személyiségfejlődésre. A gyöngéden szerető, biztonságot sugárzó anya hiánya magányos individuumok felnövekedéséhez vezet, akik szenvedve a szeretethiánytól, csak magukra koncentrálnak, s gyakran káros szenvedélyek rabjaivá válnak. Az anyai szeretet kiegészítője a határozott apai veze-10 Nő tés. Ez nem azt jelenti, hogy az apa nem mutathatja ki szeretetét gyermekei iránt, s csak tisztes távolságból figyelheti azok lépéseit. A gyermekek is érzik, hogy apjuk határozott magatartása mögött szeretet rejlik, és időnként megmutatkozó szigorúságával nem feltétel nélküli engedelmességre akarja kényszeríteni őket, hanem következetességet, biztonságot akar nekik nyújtani. A gyermeki élet érzékeny szövete az anyai védelem és az apai vezetés között feszül, s ettől függ, hogy félelemmel teli, nyomasztó, kényeztető, agresszív, szabad vagy nyugodt lesz-e számára a családi légkör. S mivel a gyermekkori tapasztalat a későbbi életet is befolyásolja, a szülői magatartás már a gyermekek jövendő gyermekeinek is árthat vagy használhat. A másik keresztfái a testvérek közti viszony. Könnyű felismerni, hogy ez is a szülők egymás közti kapcsolatának függvénye. Ha a szülők problémásán élnek, arra sem képesek, hogy szülői szeretetük teljes egészét nyújtsák gyermekeiknek. Ilyenkor a testvérek féltékennyé válnak egymásra, azt figyelik, melyikük kap több szeretetet, s azon törik a fejüket, hogyan ártsanak a másiknak. A szeretetteljes családi légkörre viszont épp a fordítottja jellemző. A nagyobb gyerek szinte szülőként védelmezi kisebb testvérét, s ezen a kapcsolaton keresztül ízelítőt kap az embernek ember iránti szeretetéből, ami már egy magasabbrendű erkölcsi fejlődés bizonyítéka. A pillérek és keresztfalak között finom kis hálók is feszülnek. Ilyen az anya-fiú, apa-leánya, fiú- és lánytestvér közötti szeretet. Ezek a kapcsolatok már a jövőbe mutatnak, az eljövendő férfi-nő viszonyt jelzik. Amikor a hároméves kisfiú lovag módjára védelmezi édesanyját, akkor jövendő férfiszerepét gyakorolja. S amikor a négyéves kislány egyetlen könnyes pillantásával lefegyverzi haragos édesapját, vérbeli nőként viselkedik, anélkül, hogy tudatosítaná. Ezek a specifikus szeretetkapcsolatok is csak akkor működnek hibátlanul, ha az alappillérek szilárdan állnak. Mert ahol nem, ott minden a visszájára fordulhat. Például az apa féltékeny lesz a kisfiára, az anya a lányára... A családi légkörnél kezdtük. Hogyan, miről ismerhető hát fel a pozitív példa? Egy szeretetteljes légkörben élő családban mindenki arra törekszik, hogy szolgálja a másikat, hogy boldoggá tegye. Ez az igazi szeretet. Ha a családtagok fontosak egymásnak, felszabadultan élnek, örömben, vidámságban. Az egészséges családi légkör fontos jellemzője a humor. A valódi humor nem sértő, még akkor sem, ha hibáinkat tárja fel, mert tudjuk, hogy szeretet rejtőzködik mögötte. Aki ilyen család tagja, békességben, nyugalomban elégedettségben él, s szívesen aláveti magát a szeretet és öröm rendjének. (Theodor Bővet „Hétköznap és csoda a családban" című könyvéből feldolgozta:—lampl—) L Az élet elpusztíthatatlan A televízió képernyőjén öntelt politikusok bizonygatják, hogy csakis az ő elképzelésük váltja majd meg a világot miközben testvérnépek gyilkolják egymást, repülőgépek robbannak fel a magasban, olajjal és vegyszerekkel szennyeződnek vizeink, légkörünk. Azt, hogy mindezek ellenére a modern szülőszobákban és szegényes kunyők mélyén percenként sír fel egy-egy új élet, nem látni a képernyőn. Az utódok utáni vágy az élővilág legmélyebben gyökerező ösztöne. A csodálatos és végtelenül összetett élő anyag nagyon sebezhető, és gyorsan öregszik. A tiszavirág csak néhány óráig él; addig, amíg a kifejlett nőstények lerakják petéiket. A famatuzsálemek életkora is eltörpül a sziklák, tengerek, gleccserek látszólagos időtlensége mellett. De a kiszáradt tenger, szétmálló szikla és olvadó gleccser képtelen önmagát reprodukálni. Az élő anyag önmaga újrateremtésével védekezik a pusztulás ellen. Az emberi civilizáció módosítja ösztöneinket, de (szerencsére) képtelen őket elfojtani. Racionális, tudományos elméleteket felállító, szuperszámítógépeket és lézerfegyvereket kigondoló agyunk mélyén mindig lappang valami, ami irracionálisnak tűnik, és ez az, amit a költők, zenészek és képzőművészek szerelemnek neveznek. Valójában a fegyverek és a tudományos elméletek az irracionálisak, és az új életet nemzeni vágyó szerelem az egyetlen racionális dolog a világon. Enélkül rozsdás tankokkal, betemetett atomreaktorokkal, félbehagyott erőművekkel teli koporsóvá válna a Földünk. П. Miért nincs gyerekünk? Ha a számokat vesszük alapul, akkor a túlnépesedés, a fogamzásgátlás és a művi vetélés sokkal gyakoribb probléma, mint a meddőség. A gyerekre hiába vágyó házaspárok számára azonban Kína és India nyomora vagy az a tény, hogy kórházainkban az abortuszok száma eléri a szülések számát, elvont és távoli téma. Szakmai szempontból akkor beszélhetünk meddőségről, ha kétévi rendszeres házasélet és a házaspár szándéka ellenére sem jön létre normális terhesség. Hazánkban és a környező országokban a meddőség a házasságoknak mintegy tíz százalékát érinti. A hagyományos férfigőgtől befolyásolt közhiedelemmel ellentétben nem mindig az asszony a hibás — ezen a téren teljes az emancipáció. Az esetek negyven — negyven százalékában a férfi, illetve a nő a meddő, tíz százalékú-
