Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-12-23 / 5. szám
az. Többnyire nem tudják, de mi elmondjuk nekik. Ugyanis rengeteg olyan nővel tartjuk a kapcsolatot, akiknek már volt terhességmegszakításuk, s miután problémáik ezzel korántsem oldódtak meg, inkább még fokozódtak, a depresszió határán újra felkerestek bennünket, s elmondták, hogy élték át az abortuszt. Érdekes, hogy aki bajba kerül, inkább fordul a Life-hoz, mint orvoshoz. Miért, kérdezem. — Nézze, mi mindenkit kedvesen, mosolyogva fogadunk — mondja Mrs. Boyd. — Nálunk a nők vendégnek számítanak, nem páciensnek. Diszkrétek vagyunk, nincsenek előítéleteink, s a hozzánk fordulókat olyannak fogadjuk el, amilyenek. A nő szempontjait minden esetben akceptáljuk, ami persze nem azt jelenti, hogy az abortuszt is elfogadjuk. A visszajelzésekből tudjuk, hogy klienseink nagyra értékelik az őszinteséget és nyitottságot. Ezzel szemben az orvosnál sokat kell várni, közben jöhet egy csomó olyan ember, akivel a nő épp nem akar találkozni. Amikor az orvos végre megcsinálja a tesztet, kiderül, az eredmény csak tíz nap múlva lesz kész... S akkor hol vannak még a lelki problémák... Mi a kellemetlen hírközlésében is segítünk. Ha pl. egy fiatal lány igényli, elmegyünk a szüleihez vagy az osztályfőnökéhez, és mi mondjuk el, hogy terhes. Általában azt is elintézzük, hogy halasztást kapjon az iskolában. Szociális okok a negyedik helyen Mrs. Scarisbricket arról faggatom, Angliában mik a terhességvállalás leggyakoribb akadályai. — A leggyakoribb ok az, hogy a nő nincs férjnél. Egyedül él, de az is előfordul, hogy állandó partnere van, aki viszont nem akar gyereket. Ezután a diáklányok következnek, akik karrierre vágynak, s ebben a gyerek hátráltatná őket. A harmadik számú akadály: a lány fél, hogy a szülei csalódni fognak benne, s ezért el sem meri mondani otthon az „újságot". Ezeknek a lányoknak nagy megkönnyebbülés, amikor elmondjuk nekik, hogy a szülők csak egy ideig haragszanak rájuk, s amikor megszületik a kis unoka, éppoly boldogok, mint a többi nagymama és nagypapa. A negyedik helyen vannak a szociális indíttatású abortuszok. Legvégül pedig azokat a nőket említeném, akiknek nincs semmi különösebb indítékuk, egyszerűén csak nem akarnak több gyereket, vagy egyet se — sorolja egy szuszra Scaricbrick asszony. Save the Unborn Child Ha más nincs, a kalács is jó Bár a Life önkéntesekkel dolgozik, pénzre mégis szüksége van, hiszen rengeteg plakátot, szórólapot ad ki, magazinokban, metrókocsik falán hirdet, utazásokat szervez, s van egy saját újságja is, a Life News. Honnan szerzik a pénzt, kérdezem újra Scarisbrick asszonytól. — Elsődleges bevételi forrásunk a tagdíj — kezdi a magyarázatot. — Sok helyen tartunk előadásokat, utána pedig összeírjuk az érdeklődők nevét és jelentkezési ívet küldünk nekik. Többségük nem lesz aktív tag, a tagsági díjat viszont becsületesen megfizetik, s ennek fejében információs anyagokat kapnak tőlünk. S természetesen a Life News-t, évente kétszer. Jótékonysági rendezvényeinkből is elég sok bevétel származik. Táncmulatságokat, börzéket rendezünk, évente egyszer-kétszer nagy esemény a bolhapiac, ahová az emberek ingyen hozzák a holmit, mi meg jutányos áron eladjuk. A jótékonysági kiárusításokon mindenki azt hoz a piacra, amije éppen van. Pl. kalácsot süt, elhozza. Van fölösleges lekvárja, gyerekei megunták a régi játékokat, akkor pedig ezeket hozza. Nagyon sokat segítenek a szponzorok is. Úgy hallottam, hogy kelet-európai kőrútjuk költsége külön felhívás eredménye, firtatom tovább. — így van. Angliában mindenkit érdekel, hogy mi történik Kelet-Európábán. Felháborodtunk, amikor megtudtuk, hogy a Ceausescu utáni Románia első „szociális" intézkedése az volt, hogy legalizálta az abortuszt. Elhatároztuk ezért, hogy segítünk létrehozni ezen a tájon is egy abortuszellenesszolgálatot. Tagságunk adakozásából 50 ezer font gyűlt össze. Ez nagy őszszeg, nemcsak Romániának lesz elég, hanem az egész régiónak — mondja boldogan Scarisbrick asszony. A Life-ban minden szempontból átgondolt, koncepciózus munka folyik. Mondhatom úgy is, hogy a Life — profi. S hogy eredményesen dolgoznak-e? Válaszképpen hadd idézzem Boyd asszonyt: — Egyszer hosszú beszélgetést folytattam egy fiatal nővel. A végén elmondta, hogy mindenben egyetért velem, mégsem tarthatja meg a gyerekét, mert nagyon rossz szociális körülmények közt él. Boldogtalan voltam, de azt feleltem neki, bárhogy lesz is, mindenképpen jelentkezzen. Egy év múlva kaptam tőle karácsonyi üdvözletei. Megírta, hogy már elindult a kórházba elvetetni a kicsit. Magas domb tetején állt a kórház. Mire felért, meggondolta magát. S Michaeli, a kisfiát egyszerűen imádja. LAMPLZSUZSANNA A meg nem született gyermek — a mi szóhasználatunk szerint: magzat — fejlődési stádiumai a terhesség 12. hetétől a 20-ig. Cseh-Szlovákiában a 12. hét a bűvös határ, eddig szakítható meg mesterségesen a terhesség. Elképzelhető, mi marad a kulcs nagyságú emberkéből egy abortusz után... Nő 5