Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-12-16 / 4. szám
rdekes, hogy a Colosseumot, a római , építőművészet egyik legreprezentatívabb alkotását a reprezentációra, külsőségekre mit sem adó, parasztian józan és mértéktartó Vespasianus császár építtette, az, akinek mondása, hogy a pénznek nincs szaga, szállóigévé vált. Kortársai kapzsinak és harácsolónak tartották, pedig csupán realista volt, tudta, hogy a Néró és elődei uralkodása alatt hanyatlásnak indult birodalmat csak pénzzel, sok pénzzel lesz képes ismét felvirágoztatni. S ez sikerült is neki. Szenvedélyes építő volt, felújíttatta a Capitoliumot (császár létére személyesen vett részt a romok eltakarításában), Rómában két templomot is emeltetett, és bőkezűen támogatta a földrengés vagy tűzvész sújtotta városok újjáépítését. Amikor egy elmés emelőszerkezet feltalálója felajánlotta, hogy kevés költséggel, alig pár emberrel hatalmas oszlopokat szállít az újjáépülő Capitoliumhoz, megjutalmazta ugyan, de nem engedte, hogy találmányát felhasználja: „Hagyd, hogy a szegény embereknek is adjak valami megélhetést.” A halála miatt félbemaradt Colosseumot mégsem a római szegények fejezték be, hanem a fia, Titus által leigázott és Rómába hurcolt zsidók ezrei. Mire elkészült, Titus már nem élt. A Jeruzsálemet leromboló nagy hadvezér, aki mindössze két évig uralkodott, kortársai szerint jólelkű ember volt, így aligha lelte volna kedvét azokban a kegyetlen, véres játékokban, amelyeket utódai rendeztek a Colosseumban, s amelyekhez, ha már nem volt elég gladiátor, az elítéltek és a hadifoglyok szolgáltatták a szükséges emberanyagot. A feljegyzések szerint megtörtént, hogy egy nap egyszerre ötven germán fogoly követett el öngyilkosságot, amikor fel akarták őket vinni az arénába. A középkorban kőbányának használták az antik építészet e remekét, századokon át innen hordták a kőanyagot a templomok és paloták építéséhez. A végső pusztulástól a 18. században XIV. Kelemen pápa mentette meg, aki kegyhelynek nyilvánította a keresztény mártírok vérével öntözött épületet. Az olasz történészek újabban kétségbe vonják, hogy itt vetették volna a vadállatok elé Krisztus követőit, ám a bőbeszédű ciceronék erről nem vesznek tudomást. (Hadarva ecsetelik az arénában végbement válogatott borzalmakat, számokkal és nevekkel dobálódznak, miközben gondolatban azt saccolják, mennyi lesz az aznapi bevétel, hány látogatót sikerül becsalogatniuk. Nincs előlük menekvés, ráakaszkodnak a gyanútlan turistára, s el sem engedik, amíg az összes rémséget meg nem hallgatta. Egyedül a násznépet kímélik meg szóözönüktől. A hófehér ruhakölteményben pompázó menyasszonyok, mosolygós vőlegények és ki séretük bennszülöttek, rájuk nem érdemes energiát pazarolni.) A római fiatalok házasságkötésük napján ide járnak fényképezkedni, talán annak reményélten, hogy frigyük is olyan szilárd és hosszú életű lesz, mint a mögöttük magasló épület. Egy régi jóslat szerint ugyanis a Colosseum a világ végéig állni fog: „Quando cadet Colyseus, cadet et Roma. Quando cadet Roma, cadet et mundi.” VOJTEK KATALIN
