Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-12-16 / 4. szám
Idén szeptemberben aztán ismét megnyílt benne az alsó tagozat. A két tanító néni, Rigóné Mészáros Valéria és Fülöp Erzsébet igazán nagy kedvvel és szakértelemmel dolgozik. Vérbeli nevelők. Kisújfalu ama ritka falvak egyike, ahol egy-egy családban legalább három vagy még ennél is több gyerek születik. — Két évvel ezelőtt, amikor a falu lehetőséget látott az iskola újraindítására, a Független Magyar Kezdeményezés helyi csoportja azonnal hozzáfogott a szervezéshez, és a mai napig is bizalommal fordulhatunk hozzájuk. Hiába tartozik az iskola a járás oktatásügyi hivatalához, a jobb tájékozódás és a hatékonyabb munka érdekében minden segítségnek nagyon örülünk. — Igen — mondja Rigóné, az igazgatónő —, ezért van az, hogy a két tanteremben csupán három évfolyamot tudtunk elhelyezni. A negyedikesek egyelőre Köbölkúton maradtak. Milyen volt az indulás? — Az építkezést egy helyi magánvállalkozó szervezte, a pénzt a járás adta, vagyis működésünket illetően a fő gond nem a pcTiz. A lényeg az, hogy dolgozunk, a szövetkezet, a szülők maximálisan támogatnak bennünket, sőt a nyáron még a gyerekek is jöttek segíteni. Azt kellett volna lefényképezni, mennyire szorgoskodtak, csak hogy ide járhassanak iskolába! —- Kaptak egyéb külső segítséget is? — tizek szerint különösebb gondjaik nincsenek. — Dehogyis nincsenek! Most szereljük fel az iskolát, pénz is lenne, de a gombostűtől a színes tévéig mindenért kilincselni kell. Persze a legfontosabb a gyerek. Nagyon igyekszünk, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőlük. Egy órára beültem én is az elsősök közé, az utolsó padba. Egyosztálynyi gyerek tanulta játékosan az olvasást, a számtant. A tanító néni tündérként röpködött körülöttük. Az egész társaság szemmel láthatóan élvezte a tanulást, és remekül szórakozott. Azon tűnődöm, talán mégsincs végveszély, amíg léteznek ilyen pedagógusok, amíg hagyják őket dolgozni, s amíg a megfelelő helyeken odafigyelnek rájuk. Kisebbségi pártjaink közül elsőként a Független Magyar Kezdeményezés reagált a kisiskolák körüli gondokra: Tóth Károly, az FMK főtitkára a következőket mondta ezzel kapcsolatban: — Az FMK számára mindig is rendkívül fontos volt a kisebbségi iskolaügy kérdése. Tudjuk, hogy a legkisebb segítségnek is nagy jelentősége van, s hogy ma erre a segítségre leginkább a kisiskolák szorulnak rá. Ezért gondoltunk arra, hogy az idei tanévnyitó alkalmából ezeket a kisiskolákat megpróbáljuk erkölcsi és anyagi támogatásban részesíteni, illetve lépésünkkel felhívni a figyelmet a fontosságukra, mintegy megköszönve azt az áldozatos munkát, amelyet az itt működő pedagógusok magukra vállalnak. Most éppen konkrétan a kisiskolák könyvtárának kiépüléséhez kívánunk hozzájárulni kapcsolataink kiszélesítésével és könyvadományokkal. Ez pusztán csekély hozzájárulás, egyfajta közvetítés, melynek révén a pedagógusok megfelelő taneszközökhöz juthatnak. Már több iskola keresett meg minket, ami nem csak azt mutatja, nehéz a helyzet, hanem jelenti azt is, hogy az ott dolgozó tanítók nagy felelősséget éreznek diákjaikért. A felelősség közös. Természetes, hogy Szlovákia magyarlakta falvaiban a kisiskolák megléte nem pusztán presztízskérdés. Ma minden korábbinál nagyobb szükség van arra — felmérve az akut társadalmi problémákat —, hogy szem előtt tartsuk a már-már közhelyszámba menő igazságot az iskolán áll vagy bukik a jövőnk. A kisiskolákon is. Szakemberek feladata, hogy ezek az iskolák minél gördülékenyebben illeszkedhessenek be az oktatási rendszer egészébe. Mármint abba a megújuló oktatási rendszerbe, amelynek tervezete remélhetőleg már készül. M.CSEPÉCZ SZILVIA Pont, pont, tőkécske. Ahol az ezer korona százezret ér... и Az előzetes felmérések szerint a vagyonjegyes privatizációban a lakosságnak majdnem a fele részt kíván venni. Az eddigi árusításokról kibocsátott adatok mégis mérsékelt érdeklődésről tanúskodnak. A szakemberek az elsődleges okot az információhiányban látják. Valami leltet a dologban: egyik vidéki városkánkban például a labdarúgó-mérkőzés szünetében vagyon jegykönyvecskét és bélyeget sorsoltak ki. A szerencsés nyertes azonban csak forgatta a könyvecskét, fogalma sem volt róla, mit is tart a kezélxm... Komolyra fordítva a szett december harmincegyedikén lejár a vagyonjegykönyvek érvényesíttetésének határideje. Márpedig részvételünk a vagyonjegyes privatizálásban öt lépésre tagolódik: ezek egyike a vagyonjegykönyv nyilvántartásba vétele (regisztrálása), illetve érvényesítése. Az első privatizációs hullámban csak az a vagyon jegy könyv-tu la jd onos vehet részt, aki könyvecskéjét nyilvántartásba vétette. Mi hát a teenS Nő dőnk? Ha elhatároztuk, hogy részt veszünk a privatizálásban, meg kell vennünk a vagyonjegykönyvet (35 korona) és az ezerkoronás okmánybélyeget. Az ország valamennyi postahivatala árusít vagyonjegykönyvet. A vagyonjegykönyvek nyilvántartásba vételét az iktatóhelyek (regisztrációs helyek — ezek jegyzékét a napi sajtó ismertette) végzik. A regisztráláshoz a vagyonjegykönyv első oldalát kell kitöltenünk, az ún. regisztrációs kártyát. Az iktatóhelyen ellenőrzik az adatok helyességét, és beragasztják (ragasztjuk) az ezerkoronás bélyeget. A következő lépés a beruházási privatizációs alap részvényeinek megrendelése lesz — de erre még van időnk! Addig is nem árt tájékozódni, megismerni a környékünkön fellelhető, az első privatizációs hullámba került vállalatok listáját. Mert olvassuk csak, mit mondott Tim Evans, a londoni Adam Smith Intézet munkatársa a honi privatizáció címére: „A -helyesen lebonyolított« privatizálás értelme a valódi tulajdonosok megkeresése, az állami bürokrácia hatalma alól való felszabadulás; a munkások és az egyszerű emberek bekapcsolása a tulajdonjogba. A privatizálás pluralitása ugyanis nem egy gazdag elitréteg kialakításában rejlik, hanem a tulajdonjog kiszélesítésében.” —né—
