Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-10-23 / 43. szám
SOK FUNES-FILM DIALÓGUSAIT SZINTE FEJBŐL TUDTAM • Furcsa dolgot hallottam a nyugati utasokról: állítólag többen kifogásolták a mi légikisasszonyaink alakját, szerintük nem felelnek meg a világszerte elfogadott standamak, túl gömbölyűek, különösen a csípő és a combok közötti fertályuk. — Vagyis a fenekük, hogy pontosan fogalmazzunk, így gondoltad? Nos, megengedem, és ez elég szembetűnő, mert az ülések közötti szűk folyosón felszolgálva gyakran kell lehajolni a zsúrkocsi alsó részén tárolt holmikért. Ilyenkor aztán a légikisasszony gömbölyded fertálya egy szinten van az ülő utas fejével. De ez egy apró trükkel elkerülhető, ha a légikisasszony ahelyett, hogy hajolgatna, fürgén és kecsesen leguggol. Bizony, gyakran kell megtennie ezt a mozdulatot, és kilométereket kell gyalogolnia egy-egy hoszszabb út alatt. Aki nem csinálta, nehezen hiszi el. milyen nehéz munka ez, különösen a berakodás, a súlyos sörösládák cipelése. A mi gépeink ilyen szempontból nincsenek jól felszerelve, rengeteget cipekedünk, emelgetünk, ami nem tesz jót a hátgerincnek. • Nemrég múltál negyvenéves és már nyugdíjas vagy. Hány évig voltál légikisasszony? — Huszonhárom éves koromtól, tehát valamivel több mint tizenhét évig. Eredetileg egyetemre szerettem volna menni, francia szakra. A felvételi után megkaptam a papírt, hogy helyhiány miatt nem vettek fel. De az egyik adjunktus azt üzente, valójában nincs ■ ■ ■ szükségem további tanulásra, tudok annyira franciául, hogy abból megéljek. Lényegében igaza volt, egy időben valóban ebből éltem, tolmácskodtam, gyakran dolgoztam filmbemutatókon mint szinkrontolmács. Sok Funes-filmnek szinte fejből tudtam a dialógusait, de hiába láttam akárhányszor, már előre nevetnem kellett bizonyos részeknél. • Hol tanultál meg olyan jól franciául? — Már a gimnáziumban is tanultam, aztán a pöstyéni idegenforgalmi szakosítón. De a legkitűnőbb nyelviskola Franciaország volt számomra, ahol két alkalommal, összesen csaknem fél évig dolgoztam: családoknál gyerekekre, vigyáztam. Mindenkinek azt ajánlom, ha nyelvet akar tanulni, menjen el az illető országba, ennél jobb módszer nem létezik. • Hogy lettél légikisaszszony? — Az egyik franciaországi munkaadóm feleségének ez volt a foglalkozása, s amikor .hallotta, hogy nem vettek fel az egyetemre, megkérdezte, miért nem megyek légikisaszszonynak. Az ötlet szöget ütött a fejembe, s amikor tudomást szereztem arról, hogy jelentkezőket keresnek, úgy döntöttem, én is szerencsét próbálok. De számomra ez csak egy lehetőség volt a sok közül, nem tettem fel mindent egy lapra és valószínűleg ez volt a szerencsém. A felvételin nem volt trémám, nem blokkoltam le a görcsös igyekezettől, ennek köszönhetően jól szere-BOZENA VOLKOVÁ /NYUGDÍJAS/ LÉGIKISASSZONY ÉS VOJTEK KATALIN BESZÉLGETÉSE peltem, felvettek. A jelentkezők zömétől eltérően egyáltalán nem festettem ki magamat, lapos sarkú cipőt, kislányosan egyszerű ruhát vettem fel, mert már akkor is meggyőződésem volt, hogy a személyiség varázsa nem a szépségben van. • Mi a fontos egy légikisasszonynál? — Kapcsolatteremtő készség, jómodor, ápoltság, tisztaság, s az sem baj, ha nem csúnya. De a legfontosabb a személyes kapcsolatteremtés; az utasnak éreznie kell, minden igyekezeted arra irányul, hogy ö kényelmesen utazzon. Ha ez megvan, többé nem azt nézi, milyen az alakod. A rövid utakon nehezebb kontaktust teremteni az emberekkel, mert rövid idő alatt sok mindent el kell végezni. Ott fontos a szépség és főleg a kedves mosoly. Nagyon szeretem az embereket, könnyen barátkozó típus vagyok, ezért is szerettem ezt a munkát. Rengeteg pszichológiai könyvet olvastam, ezek is sokat segítettek. • A fiatal lányok ennek a foglalkozásnak főleg az előnyös oldalát ismerik, holott úgy tudom, hátrányai is vannak. — Ez a munka óriási fizikai és pszichikai megterheléssel jár. Az időzónák okozta időzavar alaposan kizökkenti az embert a megszokott életritmusból, a kevés alvás, a fáradtság, a jelentős nyomás- és hömérsékletkülönbség nincs jó hatással a szervezetre. Alig ismerek a kolléganőim közül olyat például, aki probléma nélkül szült volna. Én is veszélyeztetett terhes voltam, szülés után is hosszabb ideig feküdnöm kellett. • Ha már a gyereknél tartunk: hogyan győzted? — Nálunk otthon felcserélődtek a szerepek, én voltam az, aki többet keresett és keveset volt otthon. Szerencsére ideális férjem van, aki kitűnően ellátta a kislányunkat, olyanynyira, hogy gyakran mondogattuk tréfásan, a szoptatáson kívül mindent tud, ami egy gyerekhez szükséges. Pedig az elején, amikor összeházasodtunk, nem így festett a dolog. Emlékszem, amikor késő este fáradtan, álmosan hazaérkeztem Prágából egy hosszabb út után, s megkérdeztem, mi lesz a vacsora, férjem széles mosollyal mindig így válaszolt: három étel közül is választhatsz. Erre én is elnevettem magam, mert tudtam, mi az a három; lágytojás, tükörtojás vagy tojásrántotta. Mindenesetre az az időszak egyikünk számára sem volt könnyű. Mindkét nagymama Pozsonytól távol lakik, rájuk nem számíthattunk, nem • is akartuk igénybe venni őket, így minden ránk maradt. A férjem mindenhova vitte magával a kicsit, én meg, ha kétheti távoliét után hazajöttem, igyekeztem bepótolni a mulasztást, mostam, vasaltam, takarítottam, így nem csoda, hogy negyvennyolc kiló voltam. De mindig a gyerek volt az első, rengeteget foglalkoztam vele, s
