Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-10-16 / 42. szám

íróasztal, egy variálható szekrénysor; a dolgozóban vendégágy, íróasztal, könyvespolcok, ruhásszekrény; a „hallban" étkezösarok; a „nagy" szobában kevésbé variálható szekrény, melyből tizenkettő egy tucat, egy űvegasztal, ágy, a konyhában szinte semmi, mert ha a falra szerelhető (a szekrény oldaláról levett, fölöslegesnek találtatott oldallapból készült) „asztal helyet polcot" nem számítom, legföljebb én férek be, míg meg nem hízom. Ja, a fürdőszobába bepréseltünk egy mosógépet, a hűtőnek az előszobában találtunk helyet — nagyítóval. Fö, hogy az erkély óriási, abban bentröl gyönyörködhetünk, kiülni ugyanis nem lehet, mert az utca poros, piszkos, zajos. Üsse kö, tető van a fejünk fölött, gondoltam, mígnem egyre többen jöttek lelkesen, micsoda lakberendezési bolt nyílt Budapesten.

Csak úgy virít a kék-sárga épület, és természetesen nagy a nyüzsgés körülötte, benne. A „túra" úgy kezdődik, hogy az ember belép, és vagy leadja hat éven aluli gyermekét a megőrzö-Szöval, ha én gazdag volnék, valószínűiéi; kacsalábon forgó várban laknék, és semmi gondom nem lenne a szobák berendezésével, mert gazdag elődeimtől legalábbis grófi lakosztályberendezést örököltem volna. Mivel azonban sem házat, sem várat, de még kacsalábat sem örököltem, hálás lehettem a sorsnak, hogy megajándékozott egy többé-kevésbé belvárosi, mindenesetre téglából épült, de a panelházak mintájára beosztott lakással. Ami addig tágasnak tűnt, míg üresen tátongtak a szobák, míg a beköltözés előtt ki kellett takarítani. Amint berendeztük, kiderült, hogy nemcsak csípőben, hanem vállbán, sőt bokában is szűk, szorít, és nincs a világnak az a remekbe szabott sámfája, melyre ráhúzva tágítani lehetett volna. Fejtörést okozott továbbá, hogy én aztán nem vagyok egy aranykezű ezermester típus, azzal kell megelégednem, ami a bútorboltokban kapható. így hasonult tovább lakásunk a többi lakáshoz: s lön a gyerekszobában két ágy, egy

ben, vagy kér egy speciális babakocsit, es abban tologatja a srácot. Semmiféle bútorraktár-jelleg: minden részlégét a kiegészítőkkel együtt rendeztek be — az ágyakon díszpárnák, takarók, az asztalok megterítve, a polcokon könyvek vagy edények, a minden porcikájukban variálható szekrényekben tévé, videó, rádió. (Minden egyes tárgyon ismertető — ár, melyik osztályon kapható, milyen anyagból készült stb. Olyan információk, amelyekkel másutt az eladók szolgálnak, de itt e cédulák révén munkaerőmegtakarítás is folyik. Egy bálteremnyi területen három alkalmazottat talalm.) És mindent ki lehet próbálni. A hálószobarészlegen próbaágyak, melyek segítségévei megtudhatjuk, milyen matracon esik legjobban az alvás, ha az ember mondjuk 50 vagy 120 kilós. Egyes berendezésekhez a méteráru osztályon pontosan olyan színű és mintájú anyag kapható, hátha valaki éppen olyan drapériát képzel az ablakára, amilyennel az ülőgarnitúrát vonták be. Olyan fekhelyet is láttunk, amelyen cserélhető a huzat, az anyag szintén helyben megvásárolható, szabásminta is jár ehhez a darabhoz. A konyhaszekrényeknek csak egy része polcos, a többibe kihúzható kosárkákat szereltek. Minden többféle méretben, „alakban" kapható, tulajdonképpen mindent — a lakás méreteinek megfelelően, no meg szükségleteink szerint — darabokból állíthatunk öszsze. A kisebb darabokat egy hatalmas

— természetesen szintén kék-sárga

— műanyag szatyorba gyüjthetjük, s ha elfelejtettünk táskát vinni, miénk lehet, igaz, nem ingyen, de így egy óriás bevásárlótáska tulajdonosai lehetünk. Mi van még? Minden. Kispárnák, fogantyúk, lámpák, étkészletek, függönyök — és ami a legfontosabb rengeteg ötletI