Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-10-16 / 42. szám
FÓRUM „Családommal együtt rendszeres látogatói vagyunk a Győri Balett előadásainak, s ha tehetjük, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház balett mű sorait is megtekintjük. Főleg a bemutatókat szeretjük, utánozhatatlan hangulatuk, valódi ünnepélyességük miatt. Ezért jó lenne előre tudni, hogy Pozsonyban milyen bemutatókat terveznek a közeljövőben", írja levelében Lajcha É. szenei olvasónk. A legközelebbi bemutató november 9- és 10-én lesz. M. Pavlícek zenéjére a fiatal Ondrej Soth koreográfus-rendező viszi színre a „Különös öröm élni” (Zvlástna radosf zif) című balettet. Jövő év február 8. és 9.-éré Maurice Béjart és Pavel Smok európai hírű koreográfusok közös balettestjének bemutatóját tervezik. A repertoár harmadik új darabja a „Hófehérke és a hét törpe" című mesebalett, amelynek koreográfusa és rendezője Libor Vaculík. Zenéjét Vaso Patejdl, Miro Zbirka, Marika Gombitová és Peter Nagy szerezték. A bemutató időpontja 1991. május 3. és 4. „Létezik Cseh-Szlovákiában magánnyomozóiroda?", kérdezi egy magát — stílszerűen — nem megnevező olvasónk. Mivel másokat is érdekelhet a válasz, nekiálltunk nyomozni. S képzeljék, létezik! A neve Detegere. Személyek megfigyelésével és védelmével, vagyonvédelemmel, adatszerzéssel foglalkozik, de vezetője azt is elmondta, hogy nem avatkoznak bele a rendőrség ügyeibe, a politikába és semmi olyat nem tesznek, ami törvényellenes. A taxa 50 korona egy órára, és természetesen, a felmerült kiadásokat (benzinpénz, szálloda stb.) is meg kell téríteni. Az alkalmazottak átlagéletkora harminc év, nők is vannak köztük! A Detegere címe: P.O. BOX 11, 194 00 Praha 9, CSFR. Bármilyen nyelven írott levélre válaszolnak. Olvasóink írják A cigányok lelopják a termést „Sanyarú körülmények között élő emberek gyakran a szexualitásban keresnek vigaszt és kárpótlást. Erre a módszerre annyira rá lehet szokni, hogy esetenként az életkörülmények javítása helyett is inkább ágyba bújnak. Valami ilyesmi történt a szlovák társadalom egy részével is. A rossz gazdasági helyzet miatt a nacionalizmusban keresnek vigaszt és kárpótlást. De mikor veszik már észre, hogy míg ők lefüggönyözött szobákban szeretkeznek, a külső világban a másik réteg dolgozik és eredményt akar elérni?" — elmélkedik szomorúan régi hűséges olvasónk, a szepsi Győri Sarolta, augusztus végén írott levelében. Elmondja továbbá, hogy ami Szepsit illeti, nincsenek nemzetiségi problémák. A középületeken kétnyelvűek a feliratok, s néhány üzleten is akad magyar felirat. „Nekünk más bajunk van. A helyi szépszámú cigányság pokollá teszi az életünket. Nem tudom, még meddig fokozható az agresszivitásuk, vandalizmusuk. Mindig az utcákon nyüzsögnek és vérlázítóan viselkednek. Nappal az üzeletek előtt csoportosulnak, éjjel a környező falvakba járnak mulatni. Elviszik a kertekből a termést, sorozatosan törik fel a lakásokat. Nálam is világos nappal szüretelték le a paradicsomot, majd éjjel, holdfénynél, leszedték a paprikát, káposztát is. A kertünk végében, a sínen túl napraforgótábla van. Ott nyüzsögnek éjjel-nappal. Ki vagyunk szolgáltatva nekik. Sokan a vnb-elnököt szidják, mert állítólag az ő kedvencei a cigányok. A cigányszavazatoknak köszönheti a funkcióját. A lanyha vállalkozókedv is a cigányoknak köszönhető. Ki fog azért dolgozni, hogy ezek lelopkodják a termést? Persze, ők tudnak védekezni. A város közepén volt a zöldségüzlet és a könyvesbolt egy épületben. A ház gazdája elhanygolta a zöldségüzletet. majd később, mivel lehetőség nyílt magánüzletet nyitni, a tulajdonos mindkét üzletnek felmondott. így hónapokig nem árultak zöldséget a Fő utcán, a Jednota áruház zöldségrészlege meg csak dísznek van. Tehát a cigányok azzal érvelnek, hogy azért lopnak, mert nincs üdét Na de már van! A könyvesbolt helyén nyílt a zöldség-, gyümölcs- és némi élelmiszeráru-kereskedés. Kicsi a hely, de az üzlet a lehetőségekhez mérten jól ellátott Rossz nyelvek szerint a volt zöldségüzlet helyén italozót rendez be a tulajdonos, ugye abból még kevés van Szepsiben ..fejezi be levelét Győri Sarolta, de tollát még nem teszi le. Lírai jegyzetét, amely vallomás a szülőföldről, de egyben „környezetvédelmi felkiáltójel" is, az alábbiakban adom közre. Olvasó irta — az olvasóknak. REKVIEM EGY FOLYÓÉRT Te ismerős folyó, fűzfák közt bujdosó Gyerekkori folyom! (Pavel Buncák) „Ki tartja számon, hol ered egy folyó, meddig nevezik érnek, pataknak, milyen méretet ölt, amikor már folyó a neve, felkerül a térképre? Ki számolja meg, hány ember él a partja közelében, hányán ismerik, kinek tesz hasznos szolgálatot, és kit fenyeget áradásával? A Bódva nem tartozik a nemzetközi hírnevű folyók közé. szelíd és szolgálatkész nyugalmi időszakában, de félelmetes volt árvíz idején. Északról, a hegyek közül indult, vidám cikcakkokkal tört a síkság felé, mint a kíváncsi kölyök. Ilyen volt gyerekkori folyom. Nincs a világnak olyan pazar strandfürdője, amely felvehetné a versenyt a folyóvízi fürdőzéssel. A víz szerelmesei ismerték a terepet, voltak csendes szakaszok, másutt nagy volt a nyüzsgés. Napfényes rétek és árnyékos zugok között válogathattunk. Helyenként két ágra szakadt a Bódva, malmokat hajtott, sőt áramot is fejlesztett. A városban a Fúder volt a legnagyobb fürdőhely. Korra, nemre és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül mindenki látogathatta. A mi társaságunk a csendesebb fürdőzést szerette, mi a városon kívüli részre jártunk. Szerettem mozdulatlanul fekve a víz felszínén lebegni, mint a fadarab. (Nem hiszem, hogy most képes lennék erre a produkcióra. Pedig milyen jó dolog a lebegés ...) Fűzfák közt bujdosó folyom a téli hónapokban remek korcsolyapályává változott. Iskolából kijövet, fogtuk a korcsolyánkat, és már a jégen voltunk. Nekünk olyan korcsolyánk volt, amit fel kellett szorítani a cipőnkre. A vaskarmok mély nyomot hagytak a cipő sarkában, így viseltük a cipőt, de ez bennünket nem zavart. Siklottunk a jégen. A korán jött téli alkony fehér kísértetekké változtatta a partmenti bokrokat. Nevetve, sikongva egymás fejére ráztuk a zúzmarát. (Talán igaz se volt. Régi játszótársaim, hányán nyugosztok kinn a temetőben?) Teltek az évek, a folyót kordába fogták. Eltűnt a Fúder, nem kellett mellékág, kivágták a fűzfák nagy részét. Néhány évig sorsával megbékélten folydogált megszokott ágyában és mosta a város szenynyesét. Nagy volt és erős, elejtette vagy elsodorta a vízbe dobált limlomot. Majd megint változás következett. Északon elterelték a vizét, csövekbe bújtatták, kellett Kassának a segítség. Hozzánk csak erőtlenül csörgedező patakocska gyanánt érkezett. Restelkedve kimutatta a medrébe dobált ócska kacatot. Halódott a folyó. Az ezidei aszály megpecsételte a sorsát. Szívfacsaró látvány a kiszáradt folyómeder, olyan, mint a hegedni nem tudó seb. Nincs már folyónk, ki kell ffagyni a város nevéből a „nad Bodvou" megjelölést? Béke veled, öreg Bódva, már folynak az építkezések. Szepsiben fedett uszoda készül." nő 16