Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-10-16 / 42. szám

poriként, kezdetben apával is, de később már csak Zsanettel jártunk csatangolni, megismertük a környé­ket. Hétfőn Zsanett szabadnapos volt, akkor volt mosás- és takarítás­nap. Végre úgy éltünk, mint egy rendes család. Én Zsanettől hallot­tam először mesét — igaz, Jutká­nak szokott este mesélni, de én is ott lehettem. Zsanett láthatóan büszke volt ránk, törődésében na­gyon hasonlított nagyihoz. Már ka­masz voltam, amikor egyszer elme­sélte, hogy nem lehet gyereke, azért vállalt minket. Én csak akkor értet­tem meg, mi ez a nagy törődés. Apa továbbra is korán reggel járt el és későn este járt haza. Egyre többet ivott, sokszor volt köztük veszeke­dés, apa egyszerűen lekurvázta Zsanettet, azzal gyanúsítgatta, hogy nem szeret minket, férfiak után jár... Néha pofonok is csattantak, és amikor Zsanett védelmére kel­tem, „hálátlan dög, csirkefogó és akasztófáravaló" lettem, és meg­kaptam én is a magamét. Később odáig fajult a dolog, hogy néha szégyelltem elmenni a suliba, mert apa kékre-zöldre vert. Zsanett írt igazolást. Mindig elfogadták, azt hi­szem, jól tudták, mi történik, de senki nem szólt. Egyébként is jól tanultam, de Jutka nem bírta cér­nával, egyre rosszabb jegyeket ho­zott haza és éjjelente bepisilt. Egy­szer apa holtrészegen megverte Zsanettet, és előttünk erőszakolta meg. Szörnyű volt, két napig nem mertem otthon aludni, képzeld, észre se vette. Én nem láttam még tizenhárom éves fiút sími, de végig­bőgtem éjszakákat, hidd el. Senki nem tudott segíteni, pedig biztos hallották a szomszédok, mi folyik. Hetedikben osztálykirándulásra mentünk. Vasárnap este kilenc felé jöhettem haza, Zsanett félholtra verve feküdt a konyhában, Judit ordított, mint a sakál. Becsönget­tem a szomszédokhoz, kihívtuk a mentőt, Zsanettet bevitték a kór­házba. Apa csak később jött haza, s amikor megtudta, mit csináltam, nagyon elveri, áruló disznónak ne­vezett, leköpködött, mert „idege­nek" előtt kiteregettem a család szennyesét. Egész éjjel nem alud­tam, anya koporsóját láttam, benne Zsanettet. Reggel elvittem Jutkát suliba, én pedig hazamentem, szét­törtem a cserépmalacot, amiben a pénzem volt, elvittem Jutka pénzét is. Eredetileg Zsanettnek akartam valamit venni és bemenni a kórház­ba. Vettem inkább egy üveg boro­vicskát, hazavittem, hogy apa este megigya, elaludjon, és akkor lega­lább szent békességünk lesz. Ki­mentem csatangolni, nagyon el vol­tam keseredve, nem tudtam mi lesz tovább. Amikor este hazamentem, a borovicska három negyede hiány­zott, apa horkolt és mindenhol kí­nos csönd volt.. . Reggel jelentkeztem a rendőrsé­gen. • „B. D. 13 éves tanuló hétfőn este, különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékkal, tizennégy késszúrással megölte az apját. Az ügy kivizsgálása még folyik." LOVÁSZ ATTILA Längstem Erzsébet kollázsa nő 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom