Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-10-16 / 42. szám

Irónia nélkül nem szemlélheti józan ember, ami mostanában Szlovákiában történik. Az emelkedett szemlélődés pedig sok mindent megmutat, legfőképp a primitívséget, a röjvidlátást, a butaságot tárja fel a maga burjánzó teljességében. Uram Isten, hát mikor lesz itt — így! — Európa?! És egyáltalán: az öklüket magasba emelő tpmegek akarnak-e Európát? Igaz, a szlovák nacionalizmus és sovinizmus eklatáns képviselői jó ideje elmondták már — az újságok pedig le is írták —, hogy számunkra Európa nem érv, ők végre győztesek akarnak lenni, uralkodó nemzet a saját országukban, olyannyira, hogy kirekesztésre adjon okot, ha valaki ezen a földön a szlovákon kívül más nyelvet is beszélni mer.

Régóta próbálom megérteni, mi lehet az oka annak, hogy egy többségi nép a saját hazájában azt hiszi: ő az elnyomott. Méghozzá alig tíz százaléknyi más anyanyelvű nép nyomja el öt. Viccnek is rossz, nem érvnek az ilyesmi. Kormánytól, kormánykoalíciótól kezdve, Matica slovenskán és Vífazoslav Móricon keresztül mindenki azt mondja: Szlovákiában nyelvtörvényt kell hozni, mert a lakoság 82 százalékának ez a kívánsága, és ha a nép ezt kívánja, a demokrácia nevében eleget kell tenni óhajának. Nyolcvankét százalék lakos ebben az országban, az annyi, mint majdnem a szlovákság száz százaléka, mert gondolom, a más nemzetiségűek — velünk, magyarokkal együtt — legalább 15—16 százalékot kitesznek. S azt is gondolom, hogy mi nem óhajtunk nyelvtörvényt, nekünk untig elég az, ami az alkotmányban bennefoglaltatik, hogy tudniillik ebben a szövetségi köztársaságban két egyenrangú hivatalos nyelv van, a cseh és a szlovák, s ez a kettő együtt szolgálja a kölcsönös kommunikációt és értekezést. Akinek ez nem elég, az nem szót érteni akar. Annak a céljai egészen másak, csak megpróbálja álcázni őket: de szent kötelességem elmondani ezt látván, hogy a király meztelen. Vagyis azt kell kimondani : ennek a nacionalista tobzódásnak egyetlen fö célja a kényszer-asszimilálás.. . Illetve az, ami lólábként már elég régen kilóg, amikor egyes „hej-szlovákok" arról bezzegelnek, hogy lám a csehek, ők a háború után végérvényesen megoldották a német-kérdést, mert kitelepítettek minden szudétát, de mi akkor sem voltunk elég ügyesek, nem voltunk képesek ugyanezt megtenni a magyarokkal. Mert eszerint a szemlélet szerint a legjobb magyar a határokon túli magyar, illetve az, aki már szlováknak tartja magát ... Talán ezért is „szeretem" különösképpen azokat a szlovákokat, akik az én érdekemben

akarnak itt nyelvtörvényt hozni, s akik saját törekvéseiket azzal magyarázzák, hogy nekünk akarnak jót. Mert a legszebb dolog azért ebben a feneketlen nagy „nagylelkűségben" az, hogy már megint más akarja eldönteni helyettem, mi jó nekem. Hát ha én a fekete meg a sárga színt szeretem, akkor miért akarja nekem bárki is bemagyarázni, hogy én a lilát szeretem?! Miért akarják honhü és nyelvhü szlovákok elhitetni velem, hogy nekem az lesz a legjobb, ha elfelejtem anyanyelvemet, s ezentúl kizárólag szlovákul fogok beszélni, legfeljebb álmaiban meg magamban motyogok majd magyarul . . . Mert végeredményben most már teljesen nyilvánvaló, a nyelvtörvényesdi arra megy ki, hogy vegyes lakosságú déli járásainkban törvény tiltsa hivatalos és nyilvános helyen a magyar szó használatát, s maticás értelemben hivatalos hely még az iskola, sőt a templom is. Ez utóbbi talán a legmegrendítőbb az egészben. Vegyes lakosságú helyeinken mindenütt két nyelven szolgálnak szentmisét papjaink; aki ott él, tudja, mikor melyik mise milyen nyelvű ... Isten nem nacionalista, ö az áldozatot mindenkitől ugyanolyan jó szívvel fogadja; a hívő embertől pedig elvárható, templomba ne azért járjon, hogy kiutálja onnan a más nemzetiségű hívőket. Istennel ugyanis szavak nélkül is lehet beszélgetni, hozzá nem kell tolmács, ö mindenkit megért. Hát hogyne értene meg mindenkit, amikor a szentlélek ünnepén ö adott „nyelveket" Jézus tanítványainak, hogy az egész világon, más-más nyelveken hirdessék igéit.

Igaz, az ószövetségben volt Bábel is, káosz, gyilkos indulatok egymás ellen ... Mi most valahol itt tartunk. Egészen messze Európától, a keresztény hagyományokból építkező moráltól, etikától, emberségtől. Hitlerhez és az ö fasizmusához közelebb.

S hiába int mérsékletre a kormány, hasztalan mond okos dolgokat Peter Zajac és több társa .. . Hasztalan az intés, hogy lassan nemzetközi nyelven fog egyformán korogni a gyomrunk, ha nacionalista hőzöngés helyett nem állunk neki dolgozni. Az a bizonyos 82 százalék — állítólag — csak nyelvtörvényt akar, csak a saját hangjátnyelvét hallani. S ha a statisztikák nem csalnak, ennek a nyolcvankét százaléknak hatvan-hetven százaléka hivő keresztény is ..

nő 2