Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-10-09 / 41. szám

hogy még a Lincoln-hálószobába is bevezeti őket, ahol a mai elnöki pár meglepően kicsi ágya áll, sőt megmutatja a dunnák közötti helyet, ahol szeretett spánieljük, Millie az éjszakáit tölti. 1 Barbara Bush azonban sok minden másban is elüt elődeitől. Többek között abban, hogy cseppet sem hiú. Amikor május elején felkérték, hogy a Massachusetts állambeli híres leányiskolán, a Wellesley-n, a diplomaosztáson beszédet mondjon, a végzős lányok elénk tiltakozásukat fejezték ki, mondván, hogy semmi egyébbel nem szerzett érdemeket, csak az amerikai elnök felesége. Az incidens rendkívül felkorbácsolta Amerika-szerte a kedélyeket. Barbara Bush védelmére keltek a politikai karriert befutott asszonyok, kommentátorok és egyéb értelmiségi nők azzal a kinyilatkoztatással, hogy egy dolgozó anya teendői gyakorta sokkal nehezebbek, mint a Wellesley-n való tanulmányok. Néhány nap leforgása alatt az ügy a kilencvenes évek feminizmusának taglalásához vezetett a közvéleményben. A Wellesley-i diáklányok azzal védekeztek, hogy nem személyeskedni akartak, ők igazából nagyon szeretik Barbara Busht, ugyanakkor azonban rámutattak, hogy tanulmányaik során arra vezették őket, hogy mindig saját identitásukat keressék, s ezért joggal kívánhatták, hogy az ünnepi beszédet tanulmányaik befejezésekor ne olyasvalaki mondja, akinek egyetlen érdeme, hogy férjhez ment. Barbara Bush rendkívül elegánsan maradt a helyzet magaslatán: igazat adott a végzős diáklányoknak és nyíltan kijelentette, hogy azért, amivel vádolják, ő cseppet sem szégyenkezik, sőt ellenkezőleg, büszke rá; mondván, hogy az ember legnagyobb érdeme életében, hogy felneveli saját gyermekeit. Ráadásul kihasználta, hogy éppen akkor tartózkodott Raisza Gorbacsova az Egyesült Államokban és magával vitte Wellesley-be. „Álljanak önök előtt — orvosnőkként, jogásznőkként, vállalkozókként — a legkomolyabb feladatok, mégis a legnagyobb befektetés, amelyet életük során megtehetnek, az a partnerükhöz, a gyermekeikhez, a barátaikhoz való jó viszony. Életük vége táján könnyen kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy sajnálni fogják azt az időt, amit nem töltöttek férjükkel, gyermekükkel, szüleikkel, barátaikkal” — mondta Barbara Bush az összegyűlteknek. Kissé mentorkodó mondatait aztán némiképpen élcelődésre fordította, amikor azt mondta: „Ki tudja, talán éppen önök között van a teremben az « lány is, aki az Egyesült Államok majdani elnöke oldalán játssza majd azt a szerepet, amit én. Mindenesetre előre is sok sikert kívánok neki." Szavait az 5 400 jelenlevő vastapsa követte. Barbara Bush Wellesley-i sikeréhez egy kicsit

az is hozzájárult, hogy mondanivalóját a jelenlevők sokkal érdekessebbnek tartották, mint a felszólaló Raisza Gorbacsováét, akinek megvan a dóktorátusa is és tanított is főiskolán. Gorbacsova'asszony, akit többször bíráltak hosszú beszédeiért, most rövidre próbálta fogni a szót, s néhány frázisra korlátozódott a barátságot, békét, a peresztrojkát illetően, erősen emlékeztetve férje beszédeire. Az iskola egyik tanára később csalódottságát fejezte, amiért olyan keveset beszélt és mondott Raisza Gorbacsova, egy diáklány pedig nem értette, hogy bár vitathatatlanul fontos dolgokat érintett, mégis mindennek mi köze volt hozzájuk. Tehát Barbara Bush győzött. Az eset kapcsán például Margaret Carlson, a Newsweek című amerikai magazin hasábjain megjegyezte, hogy Bush asszonyt a feministáknak ki kellene tüntetniük, amiért ellenállt a nyomásnak és nem kezdett fogyókúrázni, nem festi be a haját, nem vasaltatja ki a ránbait és nem visel húszéveseknek illő ruhakölteményeket. Egyébként nem ez volt az egyetlen cikk, amely Barbara Bush alakját és ruhatárát érinti. A First Lady azonban az ilyen irányú kritikát is kiválóan ki tudja védeni, ráadásul úgy, hogy az csak fokozza közkedveltségét. „Elterjedt rólam, hogy nem öltözöm jól — mondja. — Az igazság azonban az, hogy jól öltözöm, csak éppen nem nézek ki olyan jól." Tény, hogy Barbara Bush valóban jól öltözik, vagv*legalábbis igen drágán, a legjobb szalonokban varrat, s darabjai az élenjáró divatkreátorok műhelyéből kerülnek ki. Az utóbbi időben például a Hetedik utcán található Arnold Scaasi-szalont részesíti előnyben, ez van most divatban a felső tízezer körében. Barbara Bush állításának második része is igaz, hogy tudniillik a modellek valóban nem a legjobban állnak rajta. Ennek ellenére nem vádolható azzal, hogy ne lenne elegáns megjelenés. Barbara Bushnak megfelel a hófehér haj, s a kilóival sem törődik különösképpen. Egy fogadáson egy kellemetlenkedő riporter egyenesen megkérdezte, hogy „mennyit nyom a latban". Ő elhárította a kérdést, mondván, ezt még a saját férje sem tudja. A témáról többet nem beszélt, sarkon fordult és a márvány előcsarnokban szemmel láthatóan könnyedén ropta a charlestont.

Ez persze lehet igaz is, meg nem is. Barbara Bush azonban minden kétséget kizáróan rendkívül okos asszony. Még akkor is, ha a sajtóban mindössze szeretetreméltó nagymamaként van beállítva. Ö azonban egyformán el tud beszélgetni Margaret Thatcherrel, Teng-Hsziao Pinggel és Szadat asszonnyal, s egyes kommentátorok ezt a képességét a jelenlegi amerikai kormány egyik legnagyobb erősségé-FOTÓ:

ARCHÍV

/. Ma tizenkét

unokájuk van...

2. Kép 1945-ből: George Bush és Barbara esküvőjük napján

3. Raisza Gorbacsovához is jó viszony fűzi

4. Millie, a kedvenc

nek tartják, rögtön annak külpolitikáját követően.

Két évvel ezelőtt, amikor George Bush választási kampányát indította, a feleségének is számos rosszindulatú vádaskodással kellett szembenéznie. A rossz nyelvek szerint George Bush a saját anyját vette feleségül — Utalva így Bush asszony korára. Akkoriban a választási kampány vezetője szinte hátránynak, valamiféle szépséghibának tartotta a feleséget férje oldalán. Ennek ellenére azonban már a választási kampány alatt egyre nőtt Barbara Bush közkedveltsége.

Barbara Bush pedig minden jel szerint szereti a Fehér Házat, és nincsen ellenére a pozíciója sem. Többször hangoztatta már, hogy ez az új szerepe még közelebb hozta őket a férjével. Férje többször hívja föl például telefonon a hivatalából, mióta elnök lett. A negyvenöt éve tartó házassága alatt nem találkozott szebb férfival — mondja Barbara Bush —, mint a férje, akibe tizenhat éves korába lett szerelmes, s aki az első férfi volt, aki megcsókolta.

Ugyanúgy, mint a férje, Bush asszony is egy Rye-i (New York állam) tehetős középbirtokosi családból származik. Neveltetésének egyik fontos részét képezte az önzetlenségre való nevelés, s az embertársai szolgálatára tett igyekezet. Barátai mondják róla, hogy életének két legsúlyosabb tehertételét — kétéves kislányának leukémiában való halálát, s a depressziót, amikor Bushék Kínából tértek vissza, s a férje a CIA elnöke lett — csak úgy tudta lelki sérülés nélkül túlélni, hogy jótékonysággal kezdett foglalkozni. Egyik fia dislexiás. Barbara azonban szigorúan elutasítja a vádat, hogy csupán azért kapcsolódik be az írástudatlanság elleni harcba, mert fia is sérült. „Próbáltam magamban egy fontossági sorrendet kialakítani — mondja. — Tudatosítottam, hogy mindaz, ami engem a világon nyugtalanít, jobbra fordul, ha az emberek írni, olvasni fognak tudni és magas értelmi színvonalat érnek el." -fm-3

4