Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-10-02 / 40. szám
KUCKÓ i Megfejtés A Nö 35. számában megjelent rejtvényt azok fejtették meg jól, akik a megfelelő levelet illesztették a növényekhez. Könyvet nyert: Rados Gábor, ípolysági olvasónk. Rejtvény írjátok meg, melyik ösvény vezeti el a vadászt az erdőbe! Anna Mass Mit esznek a sellők? — El kell mennem egy félórára — mondta anya. — Vigyázz addig Makszimra, légy szives. Ha sír, adj neki cumit. Asztalhoz ültem és rajzoltam egy űrhajót. Majdnem be is fejeztem, amikor Makszim nyafogni kezdett. Úgy látszik, kiesett a szájából a cumi. Visszaadtam neki, aztán befejeztem a rajzomat. Csukódott az ajtó, anya megjött. — Anya! — kiáltottam. — Találd ki, mit rajzoltam! — Sellőt? — kérdezte anya. — Á, dehogy! Űrhajót! — Ja, űrhajót? Nagyszerű — dicsért meg anya. — Anya, de mi az a sellő? — Hát, a sellő egy halfarkú vízitündér. A tengerben él. Ha megnősz egy kicsit, majd elolvasod a mesét a kis hableányról. — De olvasd el nekem te, most! — Most nincs időm. Gyere, segíthetsz megfüröszteni Makszimot. Ennek megörültem. Eddig csak anya és apa fürösztötte, nekem csak nézni volt szabad. Jó, hogy ma apa szolgálatban van. Anya leakasztotta a kampóról a műanyag babakádat, beletette a nagykádba és kinyitotta a csapot. Amikor a kiskád 'félig megtelt, elzárta, kezét belemártotta a vízbe és így szólt: — Éppen jó. Aztán levett a polcról egy üvegcsét, amelyben valami élénkpiros folyadék volt, s egy keveset a kiskádba csorgatott belőle. A víz rózsaszínűvé változott. — Anya — kérdeztem —, mi ez, amit beleöntöttél? — Mangánoldat. Megöli a mikrobákat. — Mindegyiket? — Mindegyiket. Leültem a szennyeskosárra. No, ha a rosszakat megöli, az rendben van, de miért bántja a jókat? — Mitől szontyolodtál így el? — kérdezte anya. — Megsajnáltam a jó mikrobákat — feleltem. — Hiszen ők senkinek sem ártanak. Csak úszkálnak. Anya elnevette magát és azonmód, vizes kézzel megsimogatta a fejemet. — A jókra nem hat a mangánoldat. Csak egy kicsit rózsaszínűk lesznek tőle, ez minden. Gondoltam magamban, ha rózsaszínűek lesznek, az semmi. Anya behozott egy langyos forralt vízzel telt locsolókannát. — Fogd ezt. Majd amikor Makszimot kiemelem a vízből, ezzel lezuhanyozod őt, jó? — Anya, mit esznek a sellők? — Hagyj most ezzel! Fogd a fürdőlepedőt, fürdés után ráteríted. Azzal anya becsavarta Makszimot egy takaróba, és már indultunk is a fürdőszobába. Ekkor megszólalt a csengő. Olga néni jött át a szomszédból. — Anyukád hol van? — kérdezte. — A fürdőszobában, Makszimot füröszti. — Igen? — örült meg a szomszéd néni, és a fürdőszobába indult. — Úgy látom, épp a legjobbkor jöttem. Andrjusa, add csak ide azt a locsolókannát! De én nem adtam. Én szerettem volna lezuhanyozni Makszimot és betakarni fürdőlepedővel. — Hallottad, amit mondtam? — kérdezte Olga néni. — Ne lábatlankodj itt! Menj tévét nézni a szobába! De én nem mentem, pedig tudtam, hogy most úgyis kiküldenek a fürdőszobából. — Köszönöm, Olga! — mondta ekkor váratlanul anya. — Majd Andrej segít nekem. — A, nem kell! Nekem most úgysincs semmi dolgom — feleselt tovább Olga néni. — Nem, nem — mondta anya. — Majd mi magunk elvégezzük. — Jó, rendben! — sértődött meg Olga néni. — Akkor hát nem fogjuk erőltetni! Elment, becsapta maga mögött az ajtót. — Te sokkal jobban tudsz nekem segíteni — mondta anya. Ettől egyszeriben jókedvem támadt. Még Makszim is megörült, csak úgy kapálódzott a kis lábával. Lezuhanyoztam őt, ráterítettem a fürdőlepedőt is, anya pedig bevitte őt a szobába, bepelenkázta, engem meg elküldött aludni. Lefeküdtem, és a sellőkről kezdtem gondolkodni. Milyenek lehetnek? Kövérnek és aranyfogúnak képzeltem őket, olyanoknak, mint Olga néni, csak éppen halfarkuk volt. — Anya! — kiáltottam. — Gyere ide egy kicsit! — Kását főzök Makszimnak — kiáltotta vissza. — Aludj! De én tudtam, hogy úgyis bejön, csak tovább kell kérlelni. Es, persze, be is jött. — Mi baj van? — Rájöttem, mit esznek a sellők! Hát halat! — És ezért hívtál ide? — mérgelődött anya. — Micsoda szamárság! Azzal elment. Én meg azon gondolkodtam, hogy ha a sellők halat esznek, vajon hol sütik meg? Haraszti Ildikó fordítása nő 17
