Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-10-02 / 40. szám
(AZ ELSŐ ORSVEZETOKEPZO TABOR) Tegyük föl. hogy a kedves Olvasó — no, nem résztvevőként, csak úgy a háttérből — nyomon követi az első cserkész őrsvezető-képző tábor eseményeit. Tegyük föl, hogy végignézik a cserkészzászló fölszentelését. Tegyük föl, hogy ott állnak Sidó János mögött, mikor az első táborbeli szentmisét szolgáltatja. Elnézik a meghatott arcú bodaki bácsikákat. nénikéket, akik ilyet (szintén) negyven évig nem láttak. S aztán — kezüket a szívükre téve — kijelentik, hogy a tábor egyszerűen: szenzációs volt! Nos. mivel nem így történt, mivel a kedves Olvasó nem lehetett jelen, ezúton mondjuk el: a tábor egyszerűen szenzációs volt! Pedig bizony a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség nagy feladatra vállalkozott, mikor alig féléves fennállás után arra szánta el magát, hogy őrsvezető-képző tábort szervez. De mit is teheti volna mást? Őrsvezetők nélkül nem lehet csapatokat szervezni, csapatok nélkül pedig — a nemzetközi gyakorlat szerint — nem lehetnek cserkészek! C serkészfogadalmat csak a csapatban lehet letenni! A cserkészcsapat élén a parancsnok áll, aki a cserkész tisztek közül kerülhet csak ki. Mindebből egyenesen következik, hogy a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségnek elsősorban tisztekre van szüksége! Szerencsére a szervezők segítségére sietett a külföldi Magy ar Cserkészszövetség és júliusban az Alpokban hét tisztet képezett ki a csehszlovákiai magyar cserkészmozgalom számára.' így tehát az első őrsvezetőképző tábor Bodakon a frissen kiképzett cserkésztisztek irányításával valósult meg. A parancsnok Maitz László volt, a komáromi Jókai Mór Cserkészcsapat parancsnoka (az SZMCS alelnöke), akinek jóvoltából (s természetesen: a törzs minden egyes tagjának jóvoltából) a tábori élet fegyelmezett, vidám és eredményes volt. A táborozáson mintegy 62 őrsvezető jelölt vett részt. Szlovákia minden csücskéből, hogy elsajátítsa a cserkészélet alapjait, s az előző hónapokban a könyvekből megismert játékokat, foglalkozásokat és szabályokat a gyakorlatban is alkalmazza. (Sajnos, a „cserkészélet“ legfőbb követelménye, a táborverés a szabadban, nem valósulhatott meg — a higiénikusok prüszkölése miatt.) A tábor végén a frissen kiképzett vezetők fogadalmat tettek. 8 hogy mi is történt Bodakon e két hét alatt? Maitz László szavait idézzük, aki a fogadalomtételt megelőző percekben a következőket mondta: ,.A cserkészet egy nagy játék, de egy komoly játék, amely egy életre szól. Aki cserkészfogadalmat tesz, az arra tesz esküt, hogy a jellemét napról napra csiszolni fogja, hogy egyre tökéletesebb ember váljék belőle. A magyar cserkész ezen kívül arra is fogadalmat tesz. hogy magyarságát, megőrzi, megtartja. ápolja a magyar kultúrát, népszerűsíti a magyarságot úgy. hogy közben tiszteletben tartja más nemzetek értékeit. A magyar cserkészet jelmondata: „Lmberebb embert, magyarabb magyart!'* Fgy igaz cserkész minden reggel ezzel kel föl és azt gondolja át, hogy ma emberebb ember akarok lenni, mint tegnap, és magyarabb magyar akarok lenni, mint tegnap. A cserkészet nagyon hosszú út. Ezen a hosszú úton. mint látjátok, nem mentek egyedül. Nagyon szép számban összejöttünk itt. kérlek benneteket, tartsátok a kapcsolatot. levelezzetek egymással, segítsétek egymást, beszéljétek meg gondjaitokat, beszéljétek meg. kinek hogy megy az őrsi élet, az őrs szervezése, milyen problémák akadtak a csapatban, ki hol járt táborozni, hol vannak jó táborhelyek, és hívjátok meg egymás őrsét vendégségbe, csináljatok közös túrákat, közös portyákat. És ezen az úton nem vagy tok egyedül, azért sem, mert Jézus veletek van. Mindennap, minden este meg kell vizsgálnotok lelkiismereteteket, hogy ma méltóan szolgáltam-e az I rat. méltó voltam-e hozzá. Tettem-e olyat, ami ellenkezik a tízparancsolattal és a tíz cserkésztörv énnyel ?." Végezetül köszönet illeti a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság tanácsát, mely erkölcsi és anyagi segítséget nyújtott az őrsvezetőképző tábor megvalósításához. HODOSSY GYULA
