Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-09-18 / 38. szám

FELVÉTELEK: A SZERZŐ ARCHÍVUMA J Életem legkellemesebb meglepetései közé tartozott az, amikor régi jó barátnőm, Katka és férje, Pista, meghívott az Egyesült Álla­mokba. Meghívásuknak 1987 nyarán tettem eleget. Bejártam, ill. átutaztam 32 500 km-t, ebből 8 000 km-t lakóbusszal Texas, Arkan­sas, Missouri, Kansas, Colorado, Wyoming, Montana, Idaho, Utah, Nevada, Arizona, New Mexico, Oklahoma államokon át. Katka barátnőm pozsonyi, 1968-ban fér­jével és egyéves Vvonka lányával itthagyták Csehszlovákiát. Előbb Ausztriában voltak a gyűjtötáborban, majd az USA-ban teleped­tek le. Chicagóban éltek, Katka gyárban dolgozott, aztán szerencsét próbált Nevada állam fővárosában. Las Vegasban. Nagy vak­merőségnek számított, hogy a hazárdjátékok világvárosában tette ezt. Egy kaszinói fő­pénztárosi konkurzusban nyert, így lett a Maxim óriáskaszinó főpénztárosa. Közeli munkatársa, az amerikai születésű litván fö­­mehanikus lett a második férje. Ebből a házasságból született Brent, aki most 15 éves. Las Vegasban Katkáéknak szép házuk volt, jól éltek. Ugyanott vettek még néhány házat, melyeket bérbe adtak. A házasság Bruno hirtelen halálával ért véget. Barátnőm a Las Vegas-i nagy házbán, több házzal a nyakán nem maradhatott egyedül. Sógora unszolására elköltözött Ar­kansas államba. Hot Springsbe, ahol Bruno fivére lakik, és annak idején több mobile home-je (mozgó háza) volt. Közben megis­merkedett Pistával, aki szlovák és még a háború után vándorolt ki Amerikába. Később mindketten Arkansasban telepedtek le, ösz­­szeházasodtak és több mobile home társtu­lajdonosai lettek. Katka lánya, Vvonka ma 22 éves múlt. A Utah állambeli Brigham Young mormon egyetemre járt Provo városában. Itt ismerke­dett meg egy idősebb iskolatársával, és nemsokára férjhez ment. Douglas a férj még mindig diák, családja hívő mormon, ezért leendő feleségnek is illett mormonnak lenni, így lett Yvonka mormon. Katkával Bruno halála után sűrűn levelez­tünk, s amikor megtudta, hogy én súlyos beteg és teljes rokkant vagyok, megkért, kutassam fel lánya részére az ő családfáját. Nekünk, katolikusoknak furcsa az ilyesmi, de a mormonoknak — akiknek hitét nálunk nem volt szabad gyakorolni — nagyon fontos a genealógia. Yvonkának, az újdonsült mor­mon feleségnek és a mormon főiskola hall­gatójának szüksége volt erre. A mormonok hagyományaik szerint nemcsak az élőkért, hanem a régen meghalt ősökért is imádkoz­nak. Náluk a házasság a síron túl is tart. Őket érdekli hát ükapjuk-ükanyjuk neve, mert név szerint értük is imádkoznak. (Mellesleg az amerikaiakat érdekli őseik nemessége is.) Barátaim nagy dilemmában voltak, nem tud­ták. hogyan szerezzék be ezeket az adatokat. Ugyan Salt Lake Cityben, a mormon Rómá­ban van egy nagy genealógiai intézet és ennek szoros kapcsolatai vannak az egész világ levéltáraival, de ez a kutatás nagyon sokáig tart és drága. A kutatás Katkáéknak reménytelennek tűnt, mert barátnőm bizony keveset tudott őseiről. Csupán az apai nagy­apjának születési dátumát tudta, így a kuta­tással engem bíztak meg. Mondanom sem kell, hogy nagy szerencsém volt, mert „csak" a pozsonyi vármegyét kellett átböngésznem a pozsonyi levéltárban, és mindössze egy falu adatait kellett átnéznem a rengeteg sok anyakönyvben kb. 200 évre visszamenőleg. Két hónapig reggeltől estig a pozsonyi levél­tárat bújtam, és a hideg, sötét teremben megismerkedtem Katka barátnőm ük- és szépanyjával, -apjával 7 generációra vissza­menőleg. Megismerkedtem a nemes, majd csupán elszegényedett zsellér család összes

Next

/
Oldalképek
Tartalom