Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-07-24 / 30. szám
eseteim t Pár hónapja cikket írtam a városi tömegközlekedési vállalat egyik alkalmazottjáról. egy idős jegyeHenörröl. Az írás megjelenése mán egy szigorú női hang hívott Jel telefonon, tulajdonosa a városi tömegközlekedési vállalat személyi osztályának beosztottjaként mutatkozott be. Nem kertelt, egyenesen nekem szegezte a kérdési: — Mondja, miért irt X-ről? — Azt hittem, ez világos a cikk alapján. Azért, mert a revizorok többségével ellentétben X. rendkívül emberségesen és tapintatosan végzi a munkáját. — Ő kérte meg nutgát. hogy írjon róla dicsérő cikket, igaz ? — Már hogy lenne igaz?! Többször volt alkalmam megfigyelni öt munka közben. az autóbuszon, a látónak alapján kénem meg. hogy írhassak róla. Hogy őszinte legyek. nem nagyon akart kötélnek állni. — De nutguk ismerték egymást élőbbről is. ugye?? — Mondom, hogy az autóbuszban figyeltem fel rá és ismeretlenül szólítottam meg. Annyira hihetetlen ez? — Hát. elég nehezen hihető. — Ugyan miért ? — Men X. a legnehezebb emberünk, örökké problémák vannak vele. — A munkája alapján kitűnő dolgozónak hittem. — No. nem is a munkájával van baj. . . — Hát akkor? — X. összeférhetetlen, akadékoskodó alak. Egyszóval, nehéz, rettenetesen nehéz ember. A szigorú hang tulajdonosa már rég elköszönt, de én csak ültem a telefon mellett, a hallottakon rágódva. Hogy az a rendkívül rokonszenves, szertartásosan udvarias. kedélyes öregúr. aki él-hal népszerűnek éppen nem nevezhető munkájáért, összeférhetetlen és akadékoskodó lenne? Ez nem lehet igaz. emögött van valami. .. De mi? Ahogy így töprengtem, eszembe jutott a nagyapám, a munkáját mindennél jobban szerető, ezermester vasesztergályos, akit a műhelyben a fiatalok egymás között vén bolondnak neveztek és nem szerettek. Hogy miért? Mert mesterként szigorú rendel és minőségi munkát követelt, nem tűrte a hanyagságot és a munkaidő alatti fusizást, s öreg, merev derekával képes volt lehajolni a legapróbb csavarért is. Nagyapám, aki a századforduló előtti évtizedben született, olyan helyen tanult meg dolgozni, ahol a főnök pontosan tudta, melyik alkalmazott hányszor tartott cigarettaszünetet, sőt azt is számon tartotta, ki hány percet töltött az illemhelyen. Nem csoda, hogy ilyen keményiskola után nem tudta elviselni a írehánvságot. a selejtet, a műhely udvarán ócskavassá rozsdásodó gépeket, a rendetlenül szétdobált szerszámokat és a főnök szánkba munkaidő alatt készített vaskaput. Ha szólt, volt aki egyenesen a szeme közé nevetett: „Mit akar, tata, már nem élünk a kapitalizmusban, most már minden a miénk, érti?! Az enyém is, és azt csinálok vele. amit akarok.” S mivel nagyapám nem így értelmezte a szocialista tulajdont, róla is kiderült, hogy akadékoskodó, öszszeférhetetlen, egyszóval „nehéz ember”. Persze, azért megtűrték a műhelyben, jóval a nyugdíjkorhatáron túl is, mert öt akár éjjel is ki lehetett ugrasztani az ágyból, aratás idején, ha a hetedik határban lerobbant egy kombájn; kivitték motorkerékpárral. mert tudták, hogy nincs olyan elromlott masina, amit meg ne tudna repareílni. addig el nem mozdul a gép mellől, amíg az újra be nem indul. Elgondolkoztam, ismerte-e vajon nagyapám a munkakultúra szót ? Tény, hogy az, ami az ő keze alól kikerült, a legmagasabb munkakultúráról tanúskodott. És elgondolkoztam azon is, hogy most annak a nemzedéknek a gyerekei lesznek kénytelenek újraismerkedni ezzel a fogalommal és összes velejárójával, amely nagyapámat lelkiismeretessége és munkaszeretete miatt bolondnak nézte. Vajon az a generáció, amely a szocializmus torz viszonyai között kitalálta a cinikus „családodat lopod meg. ha nem lopsz ” jelszót, milyen nemzedéket nevelt ? Mondjam, hogy olyat, mint a magabiztos és szigorú hölgy, akinek a kitűnően dolgozó, hetvenes éveit taposó munkatárs „nehéz, rettenetesen nehéz einber”? Vojtek Katalin Szent bürokrácia — A papírok most már rendben vannak. Megvan minden pecsét, minden igazolás. A kolléganő is leadta a helyszíni szemle jegyzőkönyvét. Hatszáz korona magatehetetlenségi segélyt fog kapni az édesanyja azután, ha én is megtartom a helyszíni szemlét. — Kérem szépen, szeretném, ha megbeszélnénk, mikor tud kijönni hozzánk, mivel az édesanyám ágybanfekvő, ő nem tud ajtöt nyitni magának, én pedig váltott műszakban dolgozom... — Maga csak ne szabjon nekem feltételeket nem lógok a szegen. Majd ha ráérek és ha lesz szabad kocsi, kimegyek! — Kérem, én csak arra akartam Önt figyelmeztetni, hogyha nem leszek éppen otthon, maga nem jut be a házba. Itthagyom akkor a munkahelyi telefonszámomat. Felhívhatna, mielőtt kijön. — Még mit nem! Hová jutnánk, ha mindenki ilyesmit kívánna tőlünk! Úgy látszik, maguknak teljesen mindegy, hogy kapnak-e hatszáz koronát vagy sem ... -ts-75 éve született Saul Bellow Nobel-díjas amerikai iró. Rejtvényünk fő soraiban négy müvének címét fejthetik meg. Készítette: K. Gy. Megfejtéseiket 10 napon belül a szelvénnyel együtt küldjék el szerkesztőségünk címére. 25. számunk rejtvényének helyes megfejtése: Vajúdó parasztvilág, Európai magány. Kiárusítás délelőtt. Sorsolással könyvjutalmat nyert: Kovács Barna básné. Rimaszombat; Berta Edit, Kisgéres; Méry Júlia, Nagymagyar; Lados Károlyné, Losonc; Kurucz Lujza, Izsa. nő 19 nő/3Ö)
