Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-01-16 / 3. szám

„Tárjuk ki Európát!" — hirdetik a plakátok december óta. És mi szépen fogjuk magunkat, elmegyünk világot látni.

Ausztria. Becs.

Minden egy csapásra megváltozott! Két-három napos sorba állás után schillinghez jutva 4—8 órát várakoztunk a határátkelőhelyen.

Az első, hangulatos kis városka Hainburg, karácsonyi pompában várja a szürke egyhangúsághoz szokott látogatókat. A polgármester személyesen hívta a pozsonyiakat egy kis baráti átruccanásra, pénzköltésre.

Bécs peremétől szinte megszakítás nélkül CS jelzésű autók parkolnak. A karácsony előtti torlódásban egy-két honfitársunk kiszól az ablakon: — Haver, engedj előre, eltévesztettem a sávot! Mindenki figyelmes, segítőkész.

A Mariahilferen nem hallunk német szót, csupa kokárdás ember tolong, az üzletekben is. Egy kis magyar maszek üzlet az úti célunk.

Az üzletet ismerem, nyáron itt vettünk telefont. Most itt is nagy a tumultus, de az eladó megismer, meleg hangon odaszól a társának: „Nézd, Józsi, a telefonos hölgy is visszajött Pozsonyból. • Csinálj neki az ébresztőórához egy „jó árat", légy szives!"

Itt ez is lehetséges. Józsi már „perfekt keveri" az oroszt és a szlovákot, szlovák feliratos tollal kedveskedik azoknak, akik nála vásárolnak. És még így is nyereséges!

A hangszerboltban (jó hírű állami bolt) az eladó rögtön a kezünkbe nyom egy szlovák tájékoztatót a vámkedvezményekről. Elvezet hátra a stúdióba, és bár egy árva garas sincs nálunk, végigpróbálja a vagyont érő szintetizátorokat.

Na, de elég a tumultusból, az üzletekből! Hol van már a nyári délutáni nyugodt Bécs a konflisokkal, amikor volt

időnk a Stephansdomban koncertet hallgatni, megnézni a Prátert, és megcsodálni Schönbrunnt, a régi városházát, az operát. És a múzeumokat, persze csak kívülről, mert 50—100 schilling elérhetetlen vagyonnak számított. Most viszont már a határon megkaptuk az ingyen látogatható kulturális intézmények névsorát. Kár lenne elszalasztani a lehetőséget! A Szépművészeti Múzeum után a Természettudományi Múzeumba látogatunk el, de a többire nem futja időnkből, sietni kell haza. Szervusz Bécs (vagy inkább viszontlátásra?). Még az üzletek bezárása előtt ki akarunk jutni a városból, hogy elkerüljük a nagy inváziót.

Hainburgban egy szép feldíszített élelmiszerboltban még gyorsan kiválasztunk a gyönyörű Mikulás-csomagok közül két csokoládét, és máris rohanás a kocsihoz. Kittsee irányából is hosszú autósor kígyózik. Rendőrök irányítják a forgalmat. Úgy látszik, a Pozsonynál sebté-