Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-06-19 / 25. szám
r n Ezt a generációt a rossz struktúra tette (TANÉV VÉGI BESZÉLGETÉS TÖRÖK ZSUZSANNÁVAL, A PEDAGÓGIAI KUTATÓINTÉZET MAGYAR ISKOLÁKKAL FOGLALKOZÓ CSOPORTJÁNAK MUNKATÁRSÁVAL) — Úgy hírlik, ismét bevezetik a kilencéves kötelező iskolalátogatást, döntés azonban még nem született erről. A tervezet bizonyára komoly vita tárgya. Ón milyen megoldást javasolna? — Több mint huszonöt évig tanítottam, s évek óta foglalkozom az alsó tagozat magyar nyelv oktatásának elméletével. A sok évtizedes tapasztalat arra figyelmeztet, hogy az alsó tagozaton szükség van az ötödik osztályra, a felső tagozaton viszont alig lenne jelentősége a kilencediknek. Véleményem szerint az 1 —5. évfolyamot kellene az alsó tagozaton létrehozni, olyan rugalmas megoldásra lenne szükség, amely lehetővé teszi, hogy az ötödik osztály elvégzése ne legyen minden tanuló számára kötelező. A jól felkészült gyermekek mehessenek hatodikba vagy egyenesen gimnáziumba (a. gimnázium egy plusz nyolc osztályos lesz). Anyanyelvböl kidolgoztuk, melyek azok az alapvető fogalmak, illetve ismeretek, amelyeket a négy év során mindenkinek el kell sajátítania — még a négyes tanulónak is — s megállapítottuk az optimumszintet, amely a legjobbak — az egyes-kettes tanulók — ismeretanyagát jelentené. Tudjuk tehát, mi az, ami elérhető, s mi az. amit el kell érni. (Más kérdés, hogy ezt a módszertani anyagot nem tudjuk vitára bocsátani, mert a szaksajtó nem teremt rá lehetőséget.) A továbbiakban a pedagógusokra kell bízni, ők Ítéljék meg, ki az. aki kihagyhatja az ötödik osztályt. Csak az járjon ötödikbe, akinek olvasástechnikai nehézségei vannak vagy nem sajátította el megfelelő szinten a helyesírást, illetve a matematikai alapműveleteket. Ha az ötödik osztály elvégzése nem jelentene bukást, nem tudom, akadna -e olyan szülő, aki követelné, hogy a gyereke ne járjon ötödikbe, hiszen egy szülő sem akar rosszat a gyerekének ... Ha a későn érő gyerek — hiszen vannak ilyenek! — biztos alapokat szerez az ötödik osztály elvégzése során, továbbléphet, van mire építenie, s akár egyetemi tanár is lehet még belőle. Hiszen ha egy gyerek négy év alatt nem tanul meg magabiztosan olvasni, vagy egyéb nehézségei vannak, attól az agyállománya biológiai szempontból nem „értéktelenebb", egyszerűen későn érő típusról van szó. Ez az egy év felzárkóztatja őt a legjobbak közé, és semmiről sem marad le egy életre ... Erre a híres emberek életrajza is rengeteg példát szolgáltat. Ne menjünk messzire: Einstein, Illyés. Szentágothai nevét mindenki ismeri. Bizony, a tudás felé vezető úton az ö első lépéseik sem voltak problémamentesek ... Ha tehát nem a négy plusz öt, hanem az öt plusz négy osztály valósulna meg a közoktatási rendszer reformjával, reálisabb kivezető útra lépnénk. A legnagyobb hibák, véleményem szerint, éppen az alsó-tagozaton vannak. Ha ezeket ki tudjuk javítani, akkor majd beszéltetünk arról, hogyan tovább. Egyszerűen alapjaiban rossz a struktúra, s ez tette tönkre ezt a generációt. Mert a tízéves kisgyerek még hajlandó megtanulni kifejezően, szépen olvasni, s ha ez négy év alatt nem sikerült, esélyt kell neki adnunk a hiányosságok pótlására. Nem titok, hogy a szaktanintézetekben tanító pedagógusok most két évig jószerivel azzal foglalkoznak, hogy írni-olvasni tanítják a fiatalokat. Ók viszont már nem hajlandók erre, hiszen a kamasz tele van daccal, gyűlöli az iskolát, amely csak kudarcélményekhez juttatta, kilátástalanná tette számára az életet, amely őt háttérbe szorította. Viszont később, a katonai szolgálat alatt ráébred arra. hogy írni-olvasni valóban tudni kell, hiszen anélkül nincs esélye, semmit sem érhet el az életben; ott esetleg már hajlandó megtanulni az alapvető dolgokat. Csakhogy akkorra már ki is csúszhat a kezünk közül, alkoholistává, kábitószerélvezővé válhat, s egy életre elveszítheti érdeklődését a könyv, a tanulás és minden iránt, ami jó meg szép az életben. — A magyar tanítási nyelvű alapiskolák további, újkeletű problémája az a felháborító kezdeményezés, miszerint a szlovák nyelvet csakis szlovák anyanyelvű pedagógusoknak kellene tanítania . , — Az oktatásügy irányításában, sajnos, a Matica Slovenská látszik elfoglalni a kommunista párt helyét, s most ez a szervezet akarja diktálni, mi történjék a magyar iskolákban. Semmiképpen sem lenne méltányos a pedagógusok további megalázása, sem pedig az egyetemi oktatók diszkriminációja, mert ez a javaslat az ö munkájuk minőségét, sőt tisztességét kérdőjelezi meg. — Megoldást jelentene-e ebben a helyzetben, ha magyar tanítási nyelvű magániskolák nyílhatnának? — Mindenképpen jó lenne, ha magániskolákat lehetne nyitni... Csak az a kérdés, hogy ki szerelné fel. ki működtetné ezeket. Hol vannak ma olyan gazdag szülök, hogy pedagógust fizessenek? Esetleg külföldi alapítványok segíthetnének ebben, bár nem hiszem, hogy ezeket engedélyeznék hiszen az oktatási miniszter úr úgy nyilatkozott, hogy a külföldi alapítványok sorsáról majd ők döntenek ... Talán az egyházak is segíthetnének ... — önt az anyanyelvoktatás megszállottjaként ismerjük. Milyen kedvező változások történtek az utóbbi időben ezen a területen? — Nem hiszem, hogy megszállott vagyok, csak lelkiismeretes és megkeseredett, mert látnom kell, hogy az anyanyelvoktatás csak a gyakorló pedagógusok számára ügy. A tanfelügyelők — tapasztalataim és a kollégák információi szerint — nem érdeklődnek a magyar órák iránt, rendszerint be sem mennek az osztályba, ha anyanyelvi óra van. Ehhez nem kell kommentár. Vagy itt van a továbbképzés problémaköre. A felső tagozaton és a középiskolákban oktató pedagógusok időnként eljutottak egy-egy magyarországi továbbképző tanfolyamra, iskolákat, magyarórákat látogattak. Ugyanez viszont egy alsó tagozatos tanítóval alig fordulhatott elő. A idén először jutottak el néhányan Budapestre tapasztalatot gyűjteni, órákat látogatni. Ez határozott győzelem volt, hosszú évekig kellett érte harcolni. Nézze: az alsó tagoza - ton nemigen tanítottak fontos evtársak feleségei, barátnői. Ezek a pedagógusok csak az igát húzzák, és természetesen, mindenért ők a felelősek, mert „nem tanítják meg a gyerekeket még imi-olvasni sem". Azért is lenne nagy szükség a magyarországi továbbképző tanfolyamokra, hogy a főiskoláról kikerült fiatalok kitekinthessenek a világba, „ellessenek" bevált módszereket, s hogy ne ragadhassanak meg a fejükben például olyan téveszmék, melyek szerint a hangos olvasás elhanyagolható, helyettesíthető a néma, értő olvasással. Kedvező változás például, hogy megjelent egy munkatankönyv jellegű helyesírási önképzö az alsó tagozatos korosztály számára. A másodikos kisdiák megkapja és negyedikes koráig használhatja. Az alsó tagozatos pedagógusok számára az idén jelenik meg a tollbamondás és feladatgyűjtemény. Besztercebányán elindítottuk a segédeszközök gyártását, ha már Magyarországról nem tudtuk áthozni a legszükségesebbeket. — Mit kellene sürgősen tenni a tehetséges gyerekek érdekében? — Változtatni kell azon a rendszeren, amely előre meghatározza, kinek melyik iskolába kell járnia a lakhelye szerint. A
