Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-06-12 / 24. szám
r Asszonysorsok (4.) A terebélyes diófa alatt, a gondosan ápolt tavaszvégi kert sarkában két asszony üldögél a hintaszékben, billegnek néha. néha horgolgatnak a harsány zöld levelek zenéjében, figyelik az ágak ketrecében szökdécselő madarakat. A festői tavaszban csörgedezik a szó patakja: — Negyven év nagy idő — bólogat a festett hajú, fölékszerezett, még mindig szemrevalónak mondható háziasszony. — Ki hitte volna, hogy négy évtized után összetalálkozunk ... — Valahogy olyan megnyugtató. csendes, meghitt itt minden tenálad — sóhajt föl az erősen kifestett-fölcicomázott. teltkarcsú, angyalhajú vendég. — Tudod, ott Ausztráliában, hét tengeren túl, túl az Óperencián minden annyira, de annyira más! Másmilyen az életmód, mások az emberek... IiÉrezhetően töri a nyelvet, negyven esztendeje a távoli földrészen él, csak most, az érettségi találkozóra repült haza. tán valami alattomos-kibirhatatlan honvágytól ostromolva ... — Azért te nem sokat változtál — bókot a háziasszony, majd tölt a teából, hozzá kevés, márkás rumot csepegtet. — Jaj. dehogynem, Nusikám! Az egyszál unokám már férjhezmenendő. és teljes mértékben bennszülöttnek vallja magát. A sors kezét látom mindenben! a szomszédunkban egy nagyonnagyon fess, jóképű, délceg, fiatal mesterember, tudod, amolyan leányálom. Hát én ebbe a legénybe fülig beleestem. Ő is vonzódott hozzám. nem is tagadhatom. Érettségi után össze akartunk házasodni, jól keresett, teljes kényelmet-biztonságot ígért nekem. A szüleim előbb ellenezték, mondván, hogy tanult lány létemre egyszerű mesteremberrel adnám össze mavösebb szél szökken a két horgolgató asszony dereka köré. — Mély szerelmi bánatomban öngyilkosságot kíséreltem meg, de megmentettek. Akkor a véletlen etébem sodort egy fiatalembert, Ausztráliába szakadt gyerekkori pajtásomat. Szerelmes lett belém, én pedig nem tétováztam. Kimentem vele, s nem mondhatnám, drága Nusikám, hogy rosszul jártam ... Dolgozgattunk, megvolt Szívhangok a lombok alatt — Érettségi után te valahogy eltűntél hirtelen, elpárologtál a környezetünkből. Sokáig nem is tudtunk rólad — csörög diszkréten kiskanalával a szemreva/ó aszszony. — Tudod, a szerelem, a csalódás beleszólt az életembe... — Erről mesélj hát! — hajol közelebb a barátnő, miközben egyre libegnek fölöttük az új életet üzenő diófalevelek erezett lemezkéi. — Akkor figyelj! — állítja meg hintaszékét a messziről jött. — Élt gam... — egy pillanatra elhallgat, kortyol a teából és az emlékezés terhétől-árnyékától behunyja még mindig fényes, szinte rá netalán, mandulavágású szemét. — Tovább, tovább! — unszolja a háziasszony izgatottan. —■ Addig-addig könyörögtem, hogy végül is ráálltak volna már a szülők, de akkor meg a vőlegényem bokrosodon meg... Azaz megszöktetett egy, állítólag nálam sokkal, de sokkal csinosabb, gazdagabb, adakozóbb úrilányt... Csikordulnak a hintaszékek, hűmindenünk, a jólét, az összhang. De hát a boldogság is véges; öt évvel ezelőtt közlekedési balesetben meghalt... — Én se vagyok sokkal szerencsésebb — sóhajt a festett hajú. — Az enyém, vén tortyli létére valami harmincéves tyúkért tavaly elhagyott. Nézd, itt a fényképe! A mostani is. a fiatalkori is. — De hiszen ez az én mesterember-vőlegényem! — sikolt föl a messziről jött, angyalhajé vendég könnyekkel a szemében ... Molnár Cs. Attila ___________________________/ 150 éve született Thomas Hardy angol író. Rejtvényünk fő soraiban négy regényének címét fejthetik meg. Készítette: K. Gy. Megfejtéseiket 10 napon belül a szelvénnyel együtt küldjék el szerkesztőségünk címére. 19. számunk rejtvényének helyes megfejtése: Puskák és galambok. Lödörgések kora. Lyuk a tetőn. Az eke, Simeon ház. Sorsolással könyvjutalmat nyert: Mari esek Hona, Karva, Radvánszky Viola, Tiszacsernö. Varga Károly, Lédec, Böröczky Dóminik, Érsekújvár. Szabó Lászíóné. Tornaija. nő 19
