Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-06-05 / 23. szám
KUCKÓ A farkas és a hét kecskegida Szabó Sándor (6 éves, Csécsénypatony) rajza Volt egyszer egy anyakecske, annak volt hét gálája, és úgy szerette őket. ahogyan csak anya szeretheti gyermekeit. Egyszer az erdőbe készült eleségért. akkor mind a hét gidáját magához hívta, s így szólt hozzájuk: ..Édes gyermekeim, kimegyek az erdőbe, ti meg óvakodjatok a farkastól, mivel ha ide bejön, akkor felfal benneteket szöröstü 1-bőröstül. A gonosztevő gyakran elkendőzi magát, ám reszelős hangjáról és fekete lábáról tüstént föl fogjátok ismerhetni." A gidák azt mondták: ..Édesanyánk, vigyázunk mi magunkra, mehetsz bátorsággal." Anyjuk tölmekegett. s nyugodt szívvel útnak indult. Nem sok idő múlva valaki bezörgetett az ajtón, s bekiáltott: „Nyissátok ki, drága gyermekeim, anyátok van itt. ajándékot hozott mindnyájatoknak”, ám a gidácskák meghallották reszelős hangjáról. hogy ez a farkas. „Dehogy nyitjuk — kiáltották —. te nem vagy az anyánk, neki finom és kedves hangja van. a te hangod reszelős. te a farkas vagy.” A farkas elment egy szatócshoz, vett egy nagy darab krétát, azt megette, attól finom lett a hangja. Akkor visszament a házhoz, bezörgetett az ajtón, s bekiáltott: „Nyissátok ki. drága gyermekeim, anyátok van itt. ajándékot hozott mindnyájatoknak." Csakhogy a farkas fölrakta fekete mancsát az ablakba, azt meglátták a gyermekek, és így válaszoltak: „Dehogy nyitjuk, a mi anyánknak nem fekete a lába. mint neked, te a farkas vagy.” A farkas ekkor egy pékhez loholt, és így szólt: „Megütöttem a lábamat, kend be tésztával.” Amikor pedig a pék bekente a mancsát, átszaladt a molnárhoz, mondván: „Szórd be liszttel a mancsomat! A molnár azt gondolta: „Ez a farkas alighanem be akar csapni valakit", és nem akart szót fogadni, de a farkas azt mondta: „Ha nem teljesíted a kérésemet, fölfallak." Mire a molnár megijedt, és kifehérítette a farkas mancsát. Bizony, az emberek már csak ilyenek. Mármost a gonosztevő harmadszor is odament a házhoz, bezörgetett az ajtón, és így szólt: „Nyissátok ki. gyermekeim, édes jó anyátok jött haza. s mindnyájatoknak hozott valami csemegét az erdőből!" A gidácskák visszakiabálták: „Mulasd elébb a mancsodat, hadd lássuk, valóban az anyácskánk vagy-e." Ő pedig fölnyújtotta mancsát az ablakba, s azok. látván, hogy a mancsa fehér, elhitték, amit mondott, és kinyitották az ajtót. Ámde nem jött be senki más. mint a farkas. Ök megrémültek, s el akartak bújni: egyikük az asztal alá ugrott, másikuk az ágyba, harmadikuk a kályhába, a negyedik a konyhába, az ötödik a szekrénybe. a hatodik a mosdótál alá. a hetedik a falióra rekeszébe. Csakhogy a farkas mindegyiket megtalálta, s nemigen hasogatta szőrszálaikat, egymás után elnyelte őket mohó torka; csak a legkisebbiket. amelyik az óra rekeszébe bújt. azt nem találta meg. Éhe csillapultán elkotródott. künn a szép zöld réten lefeküdt egy fa tövébe, s elaludt. Nemsokára hazaérkezett az anyakecske az erdőből. Ah. mit kellett látnia! Az ajtó tárva-nyitva: asztal, székek, padok felforgatva, a mosdótál diribdarabokban. dunyhák-párnák az ágyból kiráncigálva. Gyermekeit pedig hiába kereste, nem találta sehol. Nevükön szólította őket sorjában, ám egyikük sem válaszolt. Végül, amikor a legkisebbiket hívta. meghallotta vékony hangocskáját: „Édesanyám, az óra rekeszében vagyok!” Anyja kivette őt, ő pedig elbeszélte: jött a farkas és az összes többit felfalta. Elgondolhatjátok, hogyan siratta szegény gyermekeit az anyjuk. Végül nagy jajgatva útnak indult, s vele tartott a legkisebb gida. Kimentek a rétre: hát ott feküdt a farkas a fa tövében, és úgy hortyogott, hogy beiéreszkettek az ágak. Az anya mindenfelől szemügyre vette a gonosztevőt, s látta, hogy annak degesz hasában valami ntozgolódik-vergődik. „Ah, Istenem — gondolta —. hátha még élnek szegény gyermekeim, akiket vacsorára legyűrt a gyomrába!” Hazaküldte gidáját, hozna ollót, tűt és cérnát. Amikor mindez meglett. fölvágta potrohát a szörnyetegnek, s mindjárt az első nyisszantás után kidugta fejét az egyik gida. s ahogy tovább nyeszetelt. szép sorjában előbújt mind a hat. és még életben voltak mind. sőt nem is történt semmi bajuk, mert egészben gyömöszölte magába őket a mohó szörnyeteg. Volt is nagy öröm! Ölelgették anyjukat, és szökdécseltek, mint lakodalmán az egyszeri szabólegény. Anyjuk azonban így szólt: „Most eridjetek. s keressetek bucokköveket, hogy azzal töltsük meg az istentelen féreg hasát, ameddig még alszik!” A hét gidácska hozta sebtiben a köveket, s a farkas hasába dömöcköltek. amennyit csak bírtak. Az anyakecske pedig nagy sietve bevarrta a nyílást, úgyhogy a farkas mit sem vett észre, még csak meg sem mozdult. Amikor a toportyánféreg végre kialudta magát, lábra állt. és mert a gyomrába varrt kövektől szerfölött megszomjazott. odakívánkozott egy forráshoz, hogy igyék. Ahogyan pedig lépegetni kezdett, s közben ingatta magát, hasában összekoccantak és megzördültek a kövek. Ő meg így kiáltott: „Mi dörömböl, mi zörömböl a hasamban? Azt hittem, hat gödölye, pedig bucokkővel van tele.” És amikor a forráshoz érkezett, és a víz fölé hajolt, hogy igyék. a nehéz kövek lehúzták, és nyomorultul vízbe fúlt. A hét gida ezt meglátta, odaszaladtak, és teli torokból kiabálták: „Meghalt a farkas! Meghalt a farkas!”, és anyjukkal együtt körültáncolták a forrást örömükben. £ 3 £ 'O o § Óvodásoknak Próbáljatok utánajárni, kinek a léggömbje szállt a legmagasabbra! A jigurát színezzétek ki, majd nyírjátok ki a képet, és kérjétek meg szüléiteket, küldjék be szerkesztőségünk címére: XI2 0.1 Bratislava. Stúrova 12. A borítékra írják rá: Kuckó Iskolásoknak írjátok le. milyen számjegyek segítségével rajzolt a rajzoló lovat és oroszlánt. A számjegyek értékét adjátok össze. Ezt a két összegei kel! bekiildenetek a Kuckó címére. A megfejtők között könyvjutalmat sorsolunk ki. Beküldési határidő: június 12. nő 17
