Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-16 / 3. szám
Délelőtt tiz óra. A műtétek ideje. Ilyenkor viszonylag csend uralja a kórházat, mintha mindenki — egészségügyi dolgozó és páciens — együttérezne azokkal a betegekkel, akik a műtőasztalon feküsznek. Dr. Tornóczy László, a kórház igazgatója is operál. Hosszan tartó hátgerincműtétet végez. Vele nem sikerül találkoznunk. Készségesen áll azonban rendelkezésünkre dr. Kovács Éva igazgatóhelyettes és Soosová Vlasta fönővér, aki nem könnyű feladatra vállalkozik: végigkísér a tizenhárom emeletes egészségügyi intézet szinte valamennyi osztályán. Érsekújvár (Nővé Zámky) lakói közel száz évvel ezelőtt, 1896-ban vehették át — Kapisztóry Ferenc Királyi tanácsosnak, a város szülöttének szorgalmazására — az első hatvankilenc ágyas kórházat a járásban. Annak idején ez nagy dolognak számított, és tán ki is elégítette az igényeket. Az évek múlásával azonban már nem. A város és a járás lakóinak gyarapodásával egyre inkább szükség lett a nagyobb befogadóképességű s egyúttal jobban felszerelt intézetre. Egy 1933-ban létesített gazdasági épületnek már az új kórház alapjait kellett volna szolgálnia. A terv azonban nem valósult meg. Pedig nélkülözhetetlenné vált az új, korszerű kórház, mivel a meglévőben ezer lakosra számítva mindössze három kórházi ágy jutott. Évtizedek múlva 1969-ben rakták le a Szláv utcai kórház alapkövét, hogy azután évekig tartó vajúdás után nyolcvankettő májusában fogadhassa első betegeit. A város szélén épült egészségügyi kolosszusban, fehér köpenyben, emeletről emeletre járva ismerkedünk a kórház dolgozóival, pácienseivel, az orvostudomány és a technika szoros együttműködését dicsérő műszaki felszereléssel. Helyet kapott a kórházban a belgyógyászat, sebészet, nőgyógyászat és szülészet mellett a csecsemő- és gyermekosztály, az ortopédia, az urológia, a szemészet, az ideggyógyászat, a fül-, orr-, gégeszakosztály, a korszerű kemodializációs osztály, a véradó állomás, a klinikai biokémia, számos laboratórium és egyéb. Többek közt az együttes mütőrészleg, amelyhez hasonló csupán egy pozsonyi (Bratislava) és egy besztercebányai (Banská Bystrica) kórházban működik Szlovákiában. Mindez máshol is megtalálható egy modern kórházban — mondhatja bárki. Nem vitatjuk. Mégis van valami, ami két lépés előnyt jelent az újváriaknak, illetve amiről eddig más kórházban nem hallottam. Az egyik újítás — a kórház ésszerűsítő brigádja dolgozta ki — az alagsorban elhelyezett „ágymosoda". Itt tisztítják meg a kórházból távozottak fekhelyét. Harminc—harmincöt ágyat sterilizálnak naponta a mosoda dolgozói. A másik újítás az a nemes versengés, amely a betegápolás minőségi színvonalának növeléséért folyik a kórházban. Egy-egy osztály munkacsoportja — amelybe az orvosok és a nővérek mellett a segédszemélyzet is beletartozik — maguk kidolgozta szigorú kritériumok és dr. Anton Horsky, a járási egészségügyi intézet főigazgatója által jóváhagyott igényes feltételek mellett verseng „A legjobb ápoló kollektíva" címért. A versengés a szocialista egészségügy etikájának következetes betartását, a felek közti emberséges kapcsolat és a betegek gyógyulását szolgáló optimális légkör kialakítását, a higiéniai feltételek és a gyógykezelés valamennyi követelményének érvényesítését precízen, pontokba szedve foglalja magába. Nem feledkezve meg még az olyan kitételről sem. hogy hálapénzt adni és elfogadni tilos. Ezt egyébként a folyosószerte jól látható táblák is hirdetik. A verseny kiírása után hat hónappal értékelték először a versenyt. A győztes a III. belgyógyászati munkacsoport lett. A szimbolikus száz-száz korona jutalom elhanyagolható amellett, amit ezzel a versengéssel a páciensek nyertek és nyernek a jövőben is, hiszen a verseny folytatódik. Jelenleg a nyolcszázhuszonöt ágyas kórházban száztizenhárom orvos és hatszázharmincöt egészségügyi dolgozó gondoskodik a betegekről. Valamennyi nővér szakképesített! Szerencsés helyzetben van a kórház abból a szempontból, hogy az újvári szlovák és magyar tanítási nyelvű egészségügyi szakközépiskola „tálcán kínálja" végzős növendékeit, akik — mint mondták — otthonosan érzik itt magukat gyakorló nővérekként is. A gyógykezelés mellett szellemi táplálékul szolgál többek közt a betegnek a tágas társalgóban rendezett képzőművészeti kiállítás éppúgy, mint a helyi újságárusnál megvásárolható folyóiratok. Frissítővel két büfé is szolgál. Egyik a téli kertben, a másik a társalgó mellett, ahol a kórház dolgozói csemegeárut, alapélelmiszert, zöldséget, gyümölcsöt is vásárolhatnak. A haza induló betegek a szükséges gyógyszert a kórház épületében levő gyógyszertárban válthatják ki. — Sok mindenre gondoltak az építők, a berendezők. Mi hiányzik még, ami a kórház vezetőinek gondot okoz? — kérdezem dr. Kovács Évát. — A műszerek, gépi berendezések az évek során elhasználódnak, fel kellene újítani őket, néhány markos férfiápolóra is szükség lenne. Nem sorolom. Egy dolgot szeretnénk mielőbb megvalósítani — mondja búcsúzóul az igazgatóhelyettes. — Leszállópályát építeni, a helikopterek le- és felszállására. A hely megvan, már folynak a tárgyalások. Nem csupán a mi érdekünkben, hanem a szomszédos járások érdekében is, amelyek lakóit különleges esetekben a mi gyors beavatkozásunk tarthat életben. J. HEGEDŰS MAGDA I ide kiöl érkézén a gyorsmentö. Elkelne még néhány férfiú póló ■I kórház tizenhárom évig épült. liehet. hogy a leszállópálya gyorsabban elkészül... r»ö 6
