Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-05-29 / 22. szám
lyeket Fábry örökségeként tovább kellett volna éltetnünk és ápolnunk. Kisebbségi szellemtörténetünk legfontosabb része a Fábry-életmű. Igaz. mindmáig palackba zárva létezik csak, „hajótöröttek" és néhány megszállott foglalkozik vele. próbálja megfejteni lényegét, üzenetét. Próbálja összekapcsolni saját hetvenkét éves külön történelmünket másokéval. Európáéval, a világéval ... Ha olyan vérzivataros időkben, melyben Fábry eszmélt és élt, egy elzárt kis völgy falusi házának ablakából világra láthattak szemek, mert az őket látni tanító szellemet nem törpeség, gátlás, félelem és önös érdek kötötte gúzsba, képesek leszünk-e mi — egy hazán belül is sokszínű Európa — a világ felé egyre inkább kinyiló országos ablakainkon át meglátni a lényeget, közös hazánkat, Európát és a Földet? Képesek leszünk-e valós türelemre és bölcsességre ? Gondolunk-e Fábry Zoltánra, vagy megfeledkezünk róla a napi politika, a választási kampány sűrűjében, amikor csak a leendő hatalom új húsosfazeka lebeg a szemünk előtt ? Tudom, ez most egy új helyzet. Szabad választásokra készülünk, s tanulnunk kell a szabadságot is. A politikai élet színpadán a korábban megszokottnál több a szellem, a művészet embere. Több a költő, az iró. a gondolkodó. A sajtóban, a tömegtájékoztatásban naponta tapasztalható Fábry kitétele: „Az irodalom: eszköz." Nem mindegy azonban: minek az eszköze. Mert Fábry-örökségeként a fenn idézett mondatokhoz az is hozzátartozik, hogy: „A szó: fegyver. Egyetlen a jogtalanok, a hatalom nélküliek kezében." Talán ezért szól a „Stószi meghívó" Václav Havelnak, a humanista írónak és gondolkodónak oly reménykedőn egy nemzeti kisebbség nevében, bízva a meghallgattatásban. És bízva abban, hogy az ő virágcsokra, az ő szavai sok gátlást feloldanának, sok kérdést a helyére tennének. Mert az irodalom, a szó felelősség is, ez alól nem ment fel semmiféle szabadság, semmilyen demokrácia. Lehet a hatalom, a hatalomért folyó harc hasznos, de gyilkos eszköze is. Adhat távlatot, hangot a hatalom nélküli többségnek, de lehet — sajnos — bunkó is, dorong ... Fábry Zoltán húsz éve halott. Kérdés: feltámasztható-e a stószi mérték? Akarjuk-e feltámasztani? N. GYURKOVITS RÓZA Kmeczkó Mihály dramaturg, az Együttélés politikai mozgalom képviselőjelöltje válaszol kérdéseinkre. A gyökértől a lombkoronáig — Az Együttélés politikai mozgalom képviselőjelöltjeinek listáján láttam a nevedet. Igaz, nem lepett ineg túlságosan, mert ma szinte természetes, hogy minden, korábban elégedetlenkedő művészember politizál. Te hogyan kezdted ? — November tizennyolcadikán én is részt vettem Vágsellyén Tóth Lajos születésnapján. Alapítótagja voltam hát a Független Magyar Kezdeményezésnek. Most meglepődtél. ugye?! Pedig nincs ebben semmi különös, szép az a program, amit ott. akkor elképzeltünk magunknak. nagyon szép. De rá kellett jönnöm közben, hogy az a távolabbi jövő programja, s nekünk, ha politizálni akarunk, a jelen és a közeljövő realitásainak megfelelő program kell. Ezt találtam meg az Együttélésben: a kisebbségek egyenrangúságának és jogainak garantálhatóságát látom programunkban — a demokrácián keresztül. — Arra az elvre gondolsz, hogy a kisebbségeknek legyen joguk saját ügyeikben dönteni, s az őket lényegükben érintő dolgokban ne szavazhassa le őket a többség? — Igen. arra. Szükség van rá, hogy a törvényhozás, de az igazgatási szervek is úgy legyenek felépítve a jövőben, hogy a kisebbségeket ne érhesse sérelem, ne dönthessenek róluk — nélkülük. Nekem erre van egy konkrét szemléltető példám. Szülőfalumban. Buzitán olyan a talaj. hogy nagyon nehezen él meg rajta a barackfa. Nő. növekszik egyideig. aztán egyenként elszáradnak az ágai. végül elpusztul a fa. Egyszer a szomszédunkban is kezdett kiszáradni így egy fa. A szomszéd meg akarta menteni, ezért felbontotta a fa kérgét, és az ágtól indulva egészen a gyökérig kifejtette belőle az elhalt részt, aztán bekente viasszal, megtett mindent, hogy meggyógyuljon a fa ... Engem akkor az nyűgözött le igazán, hogy minden ág a gyökérig vezethető vissza egy törzsön belül, minden ág ilyen önálló életet él. Hát így élünk mi is ebben az országban, de Európában is. Nekünk is tudatosítanunk kell. hogy a gyökereinktől a lombig tart a mi életünk — az egyetlen törzsön belül, ha minden ága kifejlődhet. kiteljesedhet. Ezért napjainkban még meg kell küzdenünk. nem bízhatjuk magunkat a többség nagylelkűségére, nagyvonalúságára. ahhoz túl sok görcsöt, félelmet kövesitett belénk és beléjük az elmúlt negyven esztendő. — Köznyelvre lefordítva hogyan néz ki a mozgalom által megfogalmazott program? — A legfelsőbb törvényhozó testületben, a Szövetségi Gyűlésben és a köztársasági nemzeti tanácsokban a kisebbségi képviselők egy csoportot alkotnának, s ahhoz, hogy egy kisebbséget érintő törvényjavaslat vagy döntés törvényerőre lépjen, jóvá kellene azt hagynia ennek a bizottságnak is. Most kétkamarás a Szövetségi Gyűlés s mindkét kamara jóváhagyására szükség van a törvények meghozatalában. A demokratikus parlamentben kisebbségi ügyekben a nemzeti kisebbségek képviselői egy harmadik kamaraként dolgoznának, biztosítva, hogy a többség ne szavazhassa le őket. Aztán lennének további elérendő céljaink is. A kultúra és a művelődés, a közoktatás területén minden demokratikus országban természetes az önigazgatás. Az elmúlt fél esztendő oktatásügyi tapasztalatai azt mutatják, e téren Szlovákiában nem egyszerű a helyzet. nem várhatjuk, hogy felkínálják nekünk is ezt a lehetőséget. Ha kulturális és szellemi önigazgatást akarunk, el kell érnünk, hogy ennek megfelelően épüljön fel pédáut az oktatásügy. Legfelsőbb szinten tartozzon például a nemzeti kisebbségek ügyének államtitkárához, illetve a parlament előbb említett nemzetiségi képviselői csoportjának tartozzanak elszámolással. Csak így érhető cl. hogy iskoláink sokszínűek legyenek, ne az uniformizmus nyomja rájuk bélyegét, hanem az emberközpontúság, a humanizmus. az igényesség és a tudásszint. — Az. ami mostanában az oktatásügy területén Szlovákiában történik, számomra megfejthetetlen. Elkészült már az új oktatási törvény, mely lehetőséget nyújt az állanti mellett egyházi, községi és közösségi, de magániskolák alapítására is. Számunkra, magyarok számára mégis szeretne az iskolaügyi minisztérium egységes központi utasításokat kiadni, ráadásul úgy, hogy partnerként nein fogad el egyetlen magyar politikai mozgalmat, pedagógiai-szakmai vagy társadalmi szervezetet sem. Tipikus példája ez a „rólunk nélkülünk” elvnek. A ti iskolaügyi programotok mit tűzött ki célul? — Távlatilag azt, hogy a kisgyermekek a családban nőjenek, az édesanyjuk nevelhesse őket ötéves korukig. Erre gazdasági és szociális programunk kínál megoldásokat. Óvodába csak előkészítőbe járjanak a gyerekek, bölcsődébe pedig egyáltalán he. Ez utóbbit azonnali hatállyal megoldhatónak tartjuk. Elérhetőnek tartjuk azt is. hogy az általános iskola első négy osztályát minden gyermek anyanyelvén végezze. ne szakítsák ki. ha lehet, még a nyelvjárásából sem. Legyen ez az iskola liberális, az. ott nevelő-tanító egyéniségeken múljon, hogyan érnek el jó eredményeket. Ha a gyerekeknek az felel meg. legyen a tanítási óra harmincperces, és legyenek olyan tantárgyak is. amelyek sajátossá teszik az iskolát. Az első négy osztály legyen gyermekközpontú. egyéni képességekre figyelő. A negyedik osztály után aztán a szülő eldöntheti, hogyan tanuljon tovább a gyermeke. A legfejlettebb nyugati demokráciák kisebbségi oktatáspolitikájából és azok tapasztalataiból indultunk ki. amikor az utat kerestük. És mindenképpen a vonzó, gyermekbarát iskolát tartjuk szem előtt. Úgy vélem. egy olyan oktatási törvény mellett, amilyet a parlament jóváhagyott, iskolaügyi elképzelések, egyetemalapító szándékok miatt szeparatizmussal vádolni bennünket merő rosszindulat. Ha szellemileg gyarapodni akarunk, az senkinek nem lehet kárára. Dolgos, adófizető polgárai vagyunk a hazának, jogunk van hát arra is. hogy megkapjuk. ami bennünket megillet. Mi soha nem kértünk és követeltünk más nemzetek rovására előjogokat. többet, de azt joggal várjuk el, hogy végre már ne mások döntsék el helyettünk, mi a jó nekünk, mire van szükségünk. A mi mozgalmunk azért jött létre, azért dolgozik. hogyha a választóink is úgy akarják, ott legyünk a törvényhozásban. ahol sorskérdéseink eldőlnek. s hogy azok jó irányi vegyenek végre. Hogy ott legyünk végre abban a fában a gyökértől a lombkoronáig. N. Gv. R. nő 3
