Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-16 / 3. szám
/ a na egyperces interjúja Silvia Majlingovával, az SZNSZ KB alelnökével — Nagyon meglepődtünk, és egyáltalán nem kellemesen, amikor megismerkedtünk az új szövetségi, valamint az SZSZK kormányának összetételével. Nem kételkedünk a kormány tagjainak szakmai rátermettségében, de jogos a kérdés, hogy ki fogja képviselni a nők érdekeit a kormányokban, ha azoknak csupán egy-egy nő a tagja ? — Természetesen a kormány valamenynyi tagja. De talán valamit az előzményekről. A nöszövetségnek tíz jelöltje volt a miniszteri bársonyszékekbe. Valamennyi megfelelt a szakmai követelményeknek, munkahelyük is bizalmat szavazott nekik és természetesen figyelembe vettük a politikai többpártrendszer tényét is: tíz jelöltünk között csupán két CSKP-tag volt. Mint ismeretes, egyetlen jelöltünk sem kapott bizalmat, az SZSZK kormányának egyetlen miniszterasszonya, Mária Kolafiková sem a nöszövetség jelöltje volt. Ennek ellenére támogatjuk a jelenlegi kormányt, élvezi a bizalmunkat, mert programtervezete tartalmazza néhány követelésünket, mint például a nőkről és a gyerekekről való sokoldalú gondoskodást. — De ez sok éven át így volt és tudjuk, hogy hiába volt a bizakodás, nem nagyon jutott előbbre sem a családok. sem a nők ügye . .. — Szinte teljesen kicserélődtek a kormányok, több párt tagjaiból tevődnek öszsze, vannak köztük pártonkívüliek és hivök is. A kormány összetétele a garancia arra, hogy többet fog foglalkozni a családok ügyével, és hogy a problémákat meg is oldják. Remélhetőleg a kormánytagok a saját bőrükön is érzik a családok gondját és ez nagy segítség lesz akkor, ha a szövetségi gyűlésben vagy az SZNT-ben a képviselők a nők és a családok ügyében fognak interpellálni. — Lehet, hogy az idő rövidsége, lehet. hogy az SZNSZ-je/öltek közéleti járatlansága játszott közre, hogy nem kerültek be a kormányba. Viszont ez a kormány csupán a választásokig marad . . . — Készülünk az első demokratikus választásokra. A választásokban természetesen szeretnénk saját választási programmal és képviselőjelöltekkel indulni. Az SZNSZ nyitott, független szervezet; javasoltuk tagjainknak, ismertesség meg programunkkal az alakuló politikai pártok és polgári mozgalmak képviselőit, már most kérjék támogatásukat, hiszen a család, a nők helyzetének javítása szerepel valamennyi párt programjában. Éppen aznap, amikor fölkerestem Mikó Jenő püspököt, érkeztek az első megdöbbentő hírek Romániából. így, mielőtt föltettem volna első kérdésemet, e szomorú eseményekről ejtettünk néhány szót. „A Idozatot vállalni kell, enélkül nem megy. Az ő sorsuk a mi sorsunk, mélyen szolidárisak vagyunk velük” — mondta a püspök. — A mai megváltozott politikai «iszonyok között hogyan látja, püspök úr, az egyházak helyzetét és szerepét? Milyen új lehetőségek nyílnak az egyházak számára? — Mindenesetre örülünk annak, hogy ha áldozatok árán is. de bekövetkezett a megújulás folyamata. Régóta sejtettük, hogy a megaláztatás nem tarthat örökké, örülünk az új lehetőségeknek, konkrétan a keresztyén református egyház szélesebb szolgálati szerepét reméljük. Prágában. Briinnben találkoztunk más egyházak képviselőivel, tárgyaltunk politikai vezetőkkel is. nekik szintén kifejtettük álláspontunkat: követeljük, hogy szűnjék meg az állam felügyelete az egyházak felett. Ez a legfájóbb kérdés. Az állami felügyelet megbénította az emberek tetterejét, nem tudtunk dolgozni a gyerekekkel, az ifjúsággal, tapasztaltuk. hogy az önazonosság tudata elcsökevénvesedett. egyoldalú volt a nevelés, a hagyományokat a társadalom minden lehető erejével összetörte. Nem tudott olyasmit adni. ami motiválta volna az ifjúságot alapállásaiban. Most. hogy lehetőségünk nyílik, országos ifjúsági konferenciákat rendezünk, hogy fölelevenítsük: egyenértékű polgárok a hívők és a nem hívők. — Azt hiszem, mindnyájan egyetérthetünk abban, hogy a társadalomnak erkölcsileg meg kell újulnia. Mit tudnak tenni ennek érdekében az egyházak, a hívő emberek? — Fontos, hogy eszközeinkkel és lehetősegeinkkel kialakítsuk az értékrendet. hogy az élet értelmét ne csak az anyagiakban lássák az emberek. ne csak birtokoljanak, hanem legyenek valakivé. Nem alkotni, nem teremteni, csak birtokolni — ez volt a nevelési cél. Nem ismertek etikai princípiumokat, éppen az maradt ki. ami igazán tartalmassá teszi az életet: az igazságnak, a jónak, a szépnek az eszméje, hogy megértsük. élni öröm. érdemes végigélni az életet. Szárnyra kelt ma egy új fogalom: a dialógus. A tévében, a rádióban tapasztaljuk, nem nőttünk föl erköl-Interjú dr. Mikó Jenővel, a szlovákiai református keresztyén egyház püspökével csileg olyan szintre, hogy tényleg jxirbeszédet folytassunk a más emberekkel. Meggyőződésem, hogy a dialógus viszonyulásban mi magunk is rádöbbenhetünk, kik vagyunk igazán, és a másikat is hozzásegítjük. hogy fölfedezze önmagát, megismerje elveit. A dialógusnak szigorú játékszabályai vannak. A másikat egyenrangú partnernek tekintem, maximális tiszteletben tartom a meggyőződését, nem azért veszem föl vele a kapcsolatot, hogy meggyőzzem az igazamról, hanem hogy tisztázzuk álláspontunkat. Hogy ki-ki a maga másságával, saját eszközeivel fáradozzon a szabadabb, emberségesebb, igazabb. örömtelibb együttélésért. Amikor mint hívő beszélek a másságunkról, ez abban a krisztusi elvben nyilvánul meg. hogy minden körülmények között kész vagyok meghozni minden áldozatot azért, hogy a másik embert gazdagítsam, hozzásegítsem a teljesebb élethez, soha ne fosszam meg emberi méltóságától. Szeretném remélni, hogy a demokratizálási folyamat megszabadítja népünket a legveszedelmesebb nagyhatalomtól, a félelemtől. Mihelyt nem kell félnem, tudok remélni. maradandó értékeket teremteni. merek hinni a szebb jövőben. Ilyen távlatokkal érdemes kezdeni az új esztendőt. — Az elmúlt években, évtizedekben sok vallásos ember nem vállalta nyíltan hitét, attól való —■ gyakran jogos — félelmében, hogy kellemetlensége, hátránya származik ebből. Reméli-e. hogy most megnövekszik a vallásukat gyakroló hívők száma? Hogy a fiatalok közül is többen fordulnak majd a vallás, a keresztyén tanítás felé? — Ifjúságunkkal kapcsolatosan abban a tudatban éltünk, hogy nem találtuk meg a hozzá vezető utat, nem tudtuk megszólítani. Ugyanazt a nyelvet beszéltük, és mégis merőben más kategóriákban gondolkodtunk. Aggályainkat feloldotta az a hihetetlen.magatartás, amit ifjúságunk világnézetre, műveltségre, nemzetiségre való tekintet nélkül tanúsított november 17-e után. Bámulatos volt az összetartása, az egyet akarása és az elszántsága. A jövőben szolgálatunk egyik fontos területét abban látom, hogy ezzel az ifjúsággal magyobb méretekben foglalkozzunk. Állandósítsuk benne azokat az integráló erőket, amelyekről olyan szépen bizonyságot tettek. Az ő számukra egy új világ kezd kibontakozni. A mi feladatunk lesz, hogy kialakítsunk bennük egy új spiritualitást. olyan lelkiséget, olyan erkölcsi princípiumokat, amelyek megerősítik abban a hitben, hogy az emberek együttélésében mindenkor maradandó érték az igazság, a szeretet. a békesség. Ezek nélkül szétesik az élet, az ember belezuhan egy vákuumba. Ez a semmi elviselhetetlen. Mi Jézus evangéliumának felelős hirdetésével szeretnénk kitölteni ezt az űrt. — Végezetül, milyen útmutatást ad, püspök úr, a hívőknek, mit tart fontosnak elmondani olvasóinknak? — Amikor szeretettel köszöntőm e hetilap olvasóinak széles körét, arra kérem, hogy ne féljenek megvallani a szépbe, a jóba és az igazba vetett hitüket. Ne leplezzék örömüket. ne leplezzék könnyeiket sem, mert minél inkább lesznek a szív embereivé, annál inkább fogják tapasztalni. hogy életvitelükkel, belső meggyőződésük következetes érvényesítésével olyan légkört teremtenek. egy olyan világot építenek, amelyben otthon érezhetik magukat. Ahogy Tamási Áron mondta, azért született az ember, hogy valahol otthon legyen. Ez sokat jelent. Hogy mi. a magyar kisebbség is itthon lehessünk, itt szeressünk, itt bocsássunk meg, itt örüljünk, itt alkossunk. — Köszönöm a beszélgetést. BERTHA ÉVA nő 3
