Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-09 / 2. szám
nem függő tényező határozza meg. Ezek felosztása matematikailag milyen disztribúcióval oldható meg? Gaussival!" És már rajzolta is a Gauss-görbét, és kifejtette, hogy az alatta lévő területek mely része ábrázolja a következő kategóriákat: a rám egyáltalán nem hallgatók, a kicsit odafigyelők. valamint az áhítattal figyelők kategóriáját. Észre sem vette, mikor hagytam el a szertárat. Most kihez menjek?Csak a hozzám legközelebb állóban bízhatok. „Méghogy senki sem figyel rád ? Hát én nem hallgatlak meg T — kérdezte anyám, miközben kezét a kötényébe törölte. „Jézusmária! Szórakozunk, közben kifut a leves. Vidd le a szemetet, és vegyél egy kenyeret, mig kiaggatom a ruhát. Mozgás!'' Irány apa. „Hallgatlak, fiam" — emelte fel tekintetét a mai Új Szóból. Csöndben maradtam és figyeltem, hogyan hallgat rám. Valóban figyelmesen hallgatott végig, amikor zavartalanul lapozott tovább kedvenc oldalához, a sporthoz. Hallgatásomban nem mert megzavarni. A rádió ifjúsági adását is fölkerestem. A szerkesztő beolvasta kérdésemet, majd a szakember (pszichológus) nyilatkozott. Elmondta, hogy az egymásra nem figyelés gyakori jelenség, és abból adódik, hogy hajszolt korunkban nincs időnk egymásra, de adódhat abból is, hogy a másik ember gondja-baja nem is érdekel minket. A végén azt tanácsolta, próbáljam meg valahogy lekötni az emberek figyelmét. Kitűnő tanács, élni fogok vele. De hogyan? Megvan! Berobbantam a nevelési tanácsadó irodájába, és megkérdeztem, mely zeneszerzőre összpontosítanak. „Kodályra", mondta ö, mire elemezni kezdtem Kodály gyűjtőútjait és arról polemizáltam, vajon milyen formában kell a népdalt a koncertterembe vinni. Tátott szájjal bámult. Az osztályfőnökömnek igyekeztem elmagyarázni, hogy a figyelés és nem figyelés dialektikus fogalmak és nem közelíthetők meg diszjunktiv logikával, mint ahogy azt a Gauss-módszerrel igyekezett megtenni a múlt héten, és nem használható fel a grafikus ábrázolásra az euklideszi geometria. Soha nem figyelt rám így senki! A portás néninek elmondtam, hogy a dédnagymamám is reumás volt, és sikerrel alkalmazta rá saját kenőcsét. Sztenográfikus seszatérése denn?! Nem jön vissza!!! Megint más: bizakodjunk. Ionnak azért jó! működő üzemek is, csak becsületes munkájuk eredménye érdemtelen helyekre kerül. Évek óta ígérgetjük a differenciált bérezést. Be kell végre vezetni. Azok kapják a pénzt, akik megdolgoznak érte! A zsolozsmázó kádereket jutalmazzák dicsérő szavakkal! Szepsiben is megalkult a Polgári Fórum. Manifesztációt, nagygyűlést is szervezen. Rendzavarás nem történt. Magam nem voltam ott. a férjem ment el. Azt mondta, érdekes, nem kellett .feltölteni” a jelenléti ivet, tele volt a kultiírház meglett emberekkel. Nem kellett diákokkal „változni”. Előadták a panaszokat, erre az illetékesek azt válaszolták: ez nem ide tartozik. Hát akkor kire? A sóhivatalra?! A város vezetői is olt voltak. A városi pártszervezet elnöke is. Elmondta, ö a város szülötte, ismerhetik. Igyekezett senkinek nő 18 Tisztelt Szerkesztőség! A prágai tüntetéseket a sacai kórházban néztem betegtársaimmal együtt, a televízióban. A nagy áttörést már itthon, igaz. lázas betegen. Érdeklődésemet, szerencsére. nem csonkította meg a betegség. Nagyfokú türelemre és éberségre van szükség a napokban! Szánalommal vegyes elismeréssel néztem az óriási tömegtüntetéseket. A NÉP csodát művelt, de én a csendes párbeszéd híve vagyok. A higgadt szó, a megértő szándék többet ér minden látványos demokráciánál. Egy női hasonlattal élek: nálunk az a szokás, hogy nagytakarításkor a nagvszőnyeget kiterítik a kapura. Minek az? Senkire nem tartozik, hogy nálunk nagytakarítás van. Rendben van. vegyük fel a szőnyeget, seperjünk ki mindent, amit évtizedekig alája sepertünk. Vegyünk benne részt mindnyájan, szemete lök és pedánsak, dolgozók és lógósok. Aztán éhezzük a tiszta otthont. (Utópia ???) Sok minden történhet még. és nehéz higgadtnak maradni annyi rossz után. Viszont annyi rossz tapasztalat árán megtanulhattuk. hogy ne általánosítsunk, hogy ne vegyünk egy kalap alá mindent és mindenkit. Közös nevezőt találni sokszor lesz nehéz. Hisz jönnek majd az aggódók. akik féltik a „szocializmust”, az ö szocializmusukat. mely számukra mindig, mindenben kiváltságos jelentett. Ezért csak annyit kellett tenniük, hogy léptennyomon bizonygatták hűségüket. Megengedhették maguknak a törvénysértéseket, a visszaéléseket. A kapitalista világ mágnásait megszégyenítő módon viselkedtek. Ök szónokolnak a kapitalizmus visz-Mi-má-mú és Cesf práci A hat-hét éves gyerek alig várja, hogy iskolás legyen, a tanító nénik pedig izgalommal várják, milyenek lesznek az új elsősök. Elfogadják-e, hallgatnak-e majd rá, mikor jönnek rá a legnagyobb örömre, az olvasás ízére ? Negyedév, téli szünet, év vége: a napi szorgos munka, a sokszor verejtékes küzdelem gyümölcse érlelődik. Az elsős tanulók zöme november végére, december elejére rájön a betükapcsolás logikájára, naponta hangosan, közösen gyakoroljuk: mimá-mú ... És Cesf práciI köszönést is így tanultuk meg. A kicsik a szavak értelmét sem értve vígan harsogták: „Cesf práci, tanító néni!" De novemberben jött a kokárdás időszak, amikor apuka a csehszlovák kokárdát a kabátjára tűzte, és gyermekének is megmagyarázta, miért viseli. Sőt, volt olyan kis elsős, akinek szintén kitűzték a kokárdát, és ő büszkén mutogatta a többieknek. Azok meg simogatták, csodálták, így a tanító néninek is észre kellett vennie. Erre mesét kerekítettünk. Ők meg kiegészítették, hogy azért viselünk kokárdát, hogy legyenek játszótereink, hogy legyen szép iskolánk... És azt is megbeszéltük, hogy mostantól nem kösznünk „Cesf práci!"-t. Jó reggelt, jó napot kívánunk egymásnak, és a viszontlátás reményében búcsúzunk. Nos, ettől az időtől kezdve jobbak, barátságosabbak vagyunk’ egymáshoz. Gyorsan megtanultuk ezt a köszönést. Milyen jó lenne, ha ilyen gyorsan menne a változás az olvasástanításban is! Bízunk benne, hogy a kokárdás őszt a pedagógia terén is hasznos változások követik. HAJTMAN KORNÉLJA, Párkány Craig Shephard egy hétéves, nagyon-nagyon beteg kisfiú. Egy angliai kórházban fekszik, s hogy napjai könnyebben teljenek, elhatározta: bekerül a Rekordok Könyvébe. Ö szeretne a Guinness-könyv listáján a legtöbb képes levelezőlapot kapott ember lenni. Kérünk. Tisztelt Olvasó, segíts neki, hogy teljesüljön élete — tán éppen legutolsó — álma! Csak annyit írj a lapra: To Craig, with love. (Craignak sok szeretettel.) A címe: Craig SHEPHERD, 56 Selby Road, CARSHALTON, Surrey, SM5 1LD, ENGLAND. Gondban vagyok Fölfedeztem a fertőiteknél egy kellemetlen tulajdonságot. Ha gondjaimmal hozzájuk fordulok, vagy egyáltalán nem figyelnek rám, vagy a saját bajukról kezdenek el papolni. Gondban vagyok: senki nem figyel rám. Gondolkodtam, ki tudna rajtam segíteni. Első utam a nevelési tanácsadóhoz vezetett. Meghallgatott, majd elmondta, hogy az efféle problémák koromhoz tartoznak, és megoldásuk legjobb eszköze egy közös cél végett összejött közösséghez tartozni. Majd elmodta azt is, hogy hó hallásom van, a ritmusérzékemmel sincs baj, jó lenne hát, ha az iskolai énekkar tagja lennék. „Meglátod, milyen jó énekes lesz belőled" — mondta, és meghívott a kórus legközelebbi próbájára. Hozzáteszem : a kórust ő vezeti. Elmentem tehát az osztályfőnökömhöz. Higgadt logikájában, matematikai gondolkodásában bíztam. „Senki nem hallgat meg? Hülyeség! Meghallgatni vagy nem meghallgatni valakit pszichikai jelenség. A pszichikai jelenséget pedig egy sor, egymással össze bességgel írta az általam diktált receptet. Győztem! Most már mindenki figyel rám. Végre elmondhatom nekik, hogy mi bánt. De ... mi is volt az tulajdonképpen? _____ MARTIN MITZ Visszhang Az „Örömteli munka avagy A ragadozók birodalma?" című cikk első sorai után elámuttam. Nem is tudtam, hogy két SluSovice létezik. Merthogy voltam én is SluSovicén. és bizony sok minden eszembe jutott róla, de hogy tiszta Amerika lenne, az bizony nem. Az eset november 17-én történt. Kétnapos csehországi autóbusz-kiránduláson vettünk részt. Délfelé értünk Sluiovicébe. Elindultunk éttermet keresni. Találtunk. mármint éttermet, de zárva. Nem írom le az egészet részletesen, a lényeg: nem tudtunk megebédelni az egész telepen. Az éttermek zárva voltak, ahol pedig nyitva volt. ott nem tudtak kiszolgálni bennünket. Néhány helyen oNastuk az ajtón a cédulát, hogy nincs áram. Teljesen elképedtem, hogy ez talán nem is igaz. ilyet csak álmodni lehet. Sajnos, valóság volt. így csak az éhkoppot nyelhettük meg egy kis joghurtot, de azt is kifli nélkül. Hát én bizony ezt nem értem. Hogy fordulhatott ez elő ?! És mint megtudtuk, elég gyakori az áramkiesés. Még amit az ételen kívül hiányoltan: az az elárusítónők kedvessége. Senki nem kért elnézést, és senki nem világosított fel bennünket, hogy az egész telepen nincs áram, kár minden lépésért. Végül egy jó tanács: ha valaki SluSovicére utazik, és enni is óhajt, az elemózsiás kosarat otthon ne felejtse. IZRAEL RÓZSA Párkány (Stúrovo) nem ártani. Igaza van. De nincs a világon olyan ember, aki mindenkinek tetszik. A város vezetői mégis korrektül és felelősen viselkedtek ezen a gyűlésen. A férjem szerint a Polgári Fórum elnöke nem belevaló ember, mert J'elfuvalkodott. És nem használ az ügynek, ha ilyenek kapnak vezető szerepet. És megszólaltak az első szélkakasok is. Ők igencsak élvezték az előnyöket eddig, most pedig a másik oldalon szónokolnak, mert ma ez a sikk. Jelenségek. Jó lenne remélni, hogy többségben vannak azok. akik a tiszlultabb jövőt óhajtják. Itt az alkalom jó irányba fordítani sorsunk szekerét! Bizakodunk. Tisztelettel: Győri Sarolta S tepsi IMoldova n. B.) (Ui.: A magyar autonómiáról terjesztett hiresztelések.provokációk. Mi errefelé senkitől sem hallottunk ilyen törekvésekről.) 1989. december 3.
