Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-04-17 / 16. szám
TAKÁTS GYULA helyen átverte az árkon. Délutánra megérkezett a kihalt nyári szállásra. A birkákat beterelte a mohától kivert nádzsúp alá. Bement a kormos pásztorszobába. Tarisznyáját fölakasztotta a szegre/és kivette belőle a két gránátot. A sás között elindult a gödör felé. j A vizet körüljárta. A fűzfa alatt, ahol a legmélyebbnek gondolta, belevágta az egyiket. Nagyot puffant. A szenynyes mocsár magasan felcsapott, aztán a kavargó vízről fűzfavesszővel kipiszkálta a kóválygó halakat. Parázs fölött ropogósra sütötte, és mélyen elaludt. Harmadnapra érkezett meg oda, ahonnan elindult. A berki háton akkor már dübörögve zengett a csata. A gazdátlan puszta lassan menekülőkkel telt meg. A szétnyúzott kastély termeiben szőnyegen, ágyban, asztalokon, az istállókban langyos szalmán, a magtárakban teli zsákokon egymás hegyin-hátán feküdtek már az emberek. Aztán innen is kihajtották a népet a havas mezökre. A berki gazdaságok jószágállományának front mögötti gyűjtőhelye lett a puszta. Itt találkoztam másodszor a juhásszal. A pajtaszögletnek támaszkodva állt. Kucsma, bekecs, tarisznya rajta, mintha útra készülődne. Csak épp a nyáj hiányzott. Szeme fürkészve járt a nagy gazdasági udvarban. Galamb sem szállhatott el a tudta nélkül. A verebek útját is számon tartotta. — Mi újság? Csak nézett. Hideg, kék ég ragyogott a jéghártyás földek fölött. Hallgatása mély volt. Nyugodtnak látszott, de bajsza alól kicsapó pára gőze a fedővel leszorított, fortyogó üstre emlékeztetett. — A nyáj? — Megvan ... — és a bereteszelt pajtaajtóra nézett. A deres deszkák mögül hallatszott. Jó ideig hallgatta még a birkák panaszkodó hangját, aztán így folytatta. — Egy szálig visszahoztam. Egy bárány sem hiányzik ... Úgy beszélt, mintha számadást tenne. Hirtelen elhallgatott. Rám meredt, majd a távoli lenszőke nádasok felé nézett. Onnan az égre kapta a szemét. Jegesen felcsillanó pont jelent meg azon. Motordünnyögés erősödött föl a fagyos levegőben. A zöldes karcsú gép kirajzolódott az égen, és nyílegyenesen suhant a puszta felé. Alatta kocsi közeledett. A gép levágott. A fütyülő suhanásból éles gépfegyverkattogás csapott ki, aztán fülsiketítő motorzúgás bőgött végig a puszta fölött. A nagy, sárga magtár és istállófalak üvöltve verték vissza a fülhasogató, vonító motorzúgást. A dörgő visszhang elnyomta az állatok bőgését. Szempillantás volt az egész. A gép megfordult, és alacsonyról egymást érő, vad dörrenésekkel rakta le bombáit az istállókra. A füsttel, törmelékkel gomolygó levegőben a gerendák örvénylő bukfenceket vágtak. Recsegő villanások lövelltek a magasba. A fák gyökerükig megrázkódtak, aztán koronáikkal suhogva seperték végig a hánykolódó földet. Tajtékzó lovak ugrottak elő a romok közül. Egy véres megvakult tehén a kútnak rohant. Szétrepedt szarvakkal rogyott a füstös téglák közé. Húscafatok, fekete cserepek, repkedtek a levegőben. Ember és állati üvöltéssel telt meg a puszta. Egy sápadt katona eszelősen géppisztolyából összevissza lödözött a magasba. A másik tajtékzó dühvei rohant az előbújó embereknek. Tántorgó sánta birkák bégettek a pajta mögött. Az egyikből véres bárányok hullottak a hóba. Reszketve állt, aztán elvágódott. Rángatódzva patáival a bárányait taposta. A juhász megdermedve állt a törmeléktől szennyes havon. Botját magasba lendítette, és úgy rázta az égre, mint a jeges pusztában átkozódó próféta. Berohant a pajta romjai közé. Ott hevert a keresztül-kasul szabdalt nyáj. Elvágódott egy gödörben. Kifordult ládára zuhant. Feltápászkodott. Belerúgott. Csörömpölve repültek szét az elásott ezüst evőeszközök. A fenyőfa alatt a katona még egyre ordított. Nagy hentesek rohantak keresztül az udvaron, és kezükben villogott a kifent, hosszú kés. A juhász a pajta mögött összeszedte a maradék birkát. Kutyája néma volt. A negyven állat reszketve állt, aztán az épületrom mögött elindult a maradék nyáj a havas mezőnek. Előttük az úton sötét, véres kupac feküdt. Két ló. Mögöttük szekér. A szalmán egy hároméves fiú sírdogált. Vörös kezével az anyja szoknyáját rángatta. Az asszony két lába a magasba meredt, ahogy lebukott az ülésről. A kutya a lovak előtt szűkölve ugrált. A juhász lehajolt, és megnézte a kocsi tábláját, aztán a karjára vette a gyereket. Körülnézett. Körülötte a havas berek és mező. Sehol egy ház. Csak a puszta szétvágott épületei néztek utánuk. Már újra mentek. A fagyott hóban a pásztor lábnyomai csillogtak. KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELE nő 15
