Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-01-09 / 2. szám

mit, megcsinálom. Ha megígérek valamit valakinek a műsorába, időre szállítom az anyagot.

— Világéletében vállalta is a felelősséget azért, amit csinált, mondott?

— Nem nagyon tehettem volna mást. Hive vagyok annak, hogy meg kell érni azokat a kudarcélményeket, amelyekből kiderül, hogy elrontottam valamit, rosszul sikerült valami, és ezért is vállalni kell a felelősséget. Én tényleg olyan egyedül voltam sokszor, hogy nem hazudhattam, nem kereshettem kifogásokat, nem háríthattam másra a felelősséget.

— Ha nyíltan vállalja az ember a felelősséget, akkor meg lehet bocsátani. Úgy vélem, ez a tolerancia alapja, ezen áll vagy bukik az emberi kapcsolat.

— Főként baráti vagy munkatársi kapcsolatban végtelenül toleráns tudok lenni. Úgy gondolom, ez helyes magatartás. Természetesen nem azt jelenti, hogy valaki mondjuk minden gazságot elkövethet velem szemben. Egy társas kapcsolatban viszont sokkal szigorúbb vagyok. De ez természetes. Én a maximális szabadság hive vagyok. Nem tudok e tekintetben valakinek a körmére nézni.

— De nem is ugrik fejest egy kapcsolatba.

— Nagyon nehezen kötök kapcsolatot. Barátságot könnyebben, de eléggé résen vagyok. Nem tudnék olyan emberrel barátkozni, aki nekem egyáltalán nem tetszik. Nem fordult még elő hogy egy nap alatt elköteleztem volna magam. De ha valaki két jó szót szól hozzám, meg vagyok véve teljesen, de ez még mindig nem jelenti azt. hogy adott esetben egy konfliktushelyzet után nem vonom le a következtetést.

— „Fölméri" az embereket, mielőtt döntene ?

— Ebben már benne van a szakmai tapasztalat is. A saját ízlésemet ismerem, könnyű fölmérni az embereket, meg talán volt is hozzá valami tehetségem. De azért néhányszor igy is átvertek. Utána viszont mindig talpra álltam, mert hiszek abban, hogy az élet szituációit el kell fogadni akkor, ha nem tudunk rajtuk változtatni.

— Mi izgatja legjobban a világ dolgaiból?

— Minden. A szakmai életem úgy alakult, hogy eléggé vegyes, összetett műsorokat készítek. Mert például úgy jó egy gazdaságpolitikai riport, ha azt is fölcsillantom, hogy ettől jobban élünk, vagy rosszabbul. Borzasztó széles skálán kell mozogni a rádió reggeli műsoraiban is, meg a Hétben is. És én nagyon örülök, hogy nem ragadtam le a közgadaságtalannál. De ha a tudománypolitikai rovatnál kötöttem volna ki, ugyanolyan lelkesen csinálnám, mint ezt. Nagy szerelmem a rádiózás. Valószínűleg azért tetszett meg ez a szakma, mert világéletemben széles volt az érdeklődési köröm. Már az iskolában sem volt egy-két kedvenc tantárgyam.

— A magánéletében mi köti le legjobban ?

— A zene, meg különböző filozófiák. Minden jó zenét szeretek, nagy hangverseny- és opera látogató vagyok, de szeretem az igényes könnyűzenét is. Voltak olyan időszakaim, amikor a zene majdnem mindent jelentett. Filozófiát, szórakozást, megnyugvást. A legmagasabb rendű művészetnek tartom. Nagyon nehezen tudnék meglenni nélküle. Egy tömegkommunikációs kutató munkájában azt olvastam, hogy Magyarországon a népesség hatvan százaléka gyakorlatilag zene nélkül él. Olyan a lelke, hogy megtud lenni zene nélkül. Megdöbbentő, hogy ez a helyzet egy olyan országban, amelyet a zene hazájának neveznek.

— A szakmájából eredően is kell, hogy majdnem mindenről legyen véleménye. Úgy tűnik szókimondó.

— Igen. Ahogy öregszem, egyre inkább. Régebben olyan kis szemérmesen, meg szánalomból

sokszor hallgattam. De a szakma egy kicsit meg is keményíti az embert, a szónak abban az értelmében, hogy annyi aljassággal találkozunk, hogy határozottan úgy érzem, meg kell mondanom, amit gondolok. Sokszor saját magam ellen is. Néha taktikai okokból jobb volna hallgatni, nem kimondani az igazságot, de az ígazságérzetem úgy működik, hogy az adott pillanatban nem nézi a saját érdekeimet. Önsorsrontó igazságérzet. Minden határon túl fejlett, és ez nagyon gyakran azt jelenti, hogy hajszálpontosan tudom, magam ellen teszek, de úgy jó a lelkiismeretemnek. ha kimondom, amit gondolok, és nem taktikázom.

— Ezért az emberiség java csak megbecsüli a másikaz?

— Igen, főképp hosszú távon, amikor látja, hogy mással is pontosan ugyanolyan vagyok. Tudják, hogy a hátuk mögött legföljebb csak az enyhébb dolgokat mondom ki, de a legsúlyosabbakat mindenkinek a szemébe mondom. Ez aztán hoszszú távon mindig „bejön". Úgy éreztem mindig, hogy nincs a rövid távhoz tehetségem. Én a túlvilágra dolgozom, mert nem lesz ebből nekem soha semmi földi hasznom. Ha másképp csinálnám, ha köpenyegforgatóan, vagy elhallgatnék valamit, az a javamra szolgálhatna, de miután nem tudom megtenni, kitaláltam magamnak azt az ideológiát, hogy nem ennek a világnak dolgozom. Erre születni kell.

— Volt amire nevelte magát?

— Inkább változtam. Nem én változtattam. Sokszor gondoltam, hogy nem kellene ilyen makacsnak lenni, de azt hiszem, ha ebben valamit oldódtam, vagy lágyabbá váltam, nem én csináltam, hanem így hozta az élet. Az emberrel történik valami, és az nem úgy van, hogy ebből konkrét tanulságokat von le magának, hanem úgy alakulok hogy a következő hasonló történésre adott reakcióból következtettem, hogy lágyabb lettem, alkalmazkodóbb. Ezt én nem határoztam el előre, mert a korábbi állapotomban az akkori ízlésemnek tapasztalataimnak megfelelően viselkedtem. Idővel politikusabbá, egy kicsit bölcsebbé válik az ember, de nem változtat magán egykönnyen.

— Ezért fogad el mindenkit olyannak, amilyen.

— Nem hiszek az emberek változtathatóságában, és nem is láttam rá példát. Nem is kell megpróbálni, Úgy gondolom, ha valakivel indul egy kapcsolat, elég hamar el tudom dönteni, hogy elfogadom-e vagy sem, mert az biztos, hogy alaptulajdonságokat nem lehet megváltoztatni. Azt, hogy valaki a sapkáját a helyére rakja, egy abszolút rendetlen emberbe is bele lehet nevelni, ha érdemes, de ez nam alapvető haragszempont. De ha olyan alapvető rossz tulajdonsága van, ami nekem nem tetszik, nem biztos, hogy szimpatikus volna, ha az én kedvemért megváltoztatná. Az nekem őrülten gyanús. Mindenféle igényességre való törekvés csak belölünk indulhat ki.

— Elfogadja mások véleményét ?

— A barátaim véleménye akkor is érdekel, ha az enyémmel gyökeresen ellentétes. A munkámról alkotott véleményük min-dig is érdekelt, de az régen nem jelenti azt, hogy ne tudnám, mi a jó az én mércém szerint. Ha agyba-főbe dicsérnek valamit, akkor is elkeseredek napokra, hetekre, ha én úgy érzem, nem sikerült. Már régen az a fontos, hogy nekem tetsszen, amit csinálok. Szívesen meghallgatom mások véleményét, de úgy gondolom, ma már nem befolyásol. Talán azért sem, mert egy szál mikrofonnal a kezemben mindenért én felelek. Úgy érzem, nagyon nekem való munka. Nagyon szeretem.

GRENDEL ÁGOTA FRIKLER LÁSZLÓ FELVÉTELE

Megjelent a Nő 1990-es

évkönyve

„Engem elűztek, kiforgattak és én tehetetlen vagyok! Mert mondja csak, ki fog engem megvédeni, mikor körülöttem minden úgy van berendezve, hogy a feleségemet védje — ellenem?" — kérdi a riportertől a negyvenes őszülő férfi az évkönyv A házasság vaskos bástyái cimű írásában, és az izgalmas téma. vagyis a nagyok együttélése folytatódik a Gyermekkori magány avagy Tanácsok szülőknek gyerekekről című írásban, amelyben gyerekek mondanak véleményt szüléikről. Egy tizenkét éves fiú például ekképpen: „Ha szüleimnek nem sikerül valami, lehordanak, hogy szemét vagyok és állat..

„Mig az anya elsősorban a gyerekeiben leli boldogságát, addig az apa az anyában, a nőben félti, óvja gyerekeit" — mondja Josef Svejcar világhírű orvosprofesszor, aki prágai otthonában magyarul fogadta az évkqnyv munkatársát, és az anyaságról, a családról, a szeretetröl beszélgetett vele.

„Mintegy negyven százalékban sikerül leszoktatni pácienseinket a dohányzásról, de már az is jó eredmény, ha a napi hatvan cigarettát sikerül ötre csökkentenünk, mondja a riporternek a Bratislavai Egyetemi Kórház akupunktúra osztályának főorvosa a „Tűzzel és fémmel" Írásban, amely aprólékosan foglalkozik az új gyógymód alkalmazásával.

Miről olvashatnak még az évkönyvben?

Nyugdijakról és arról, milyen mértékegységeket használunk; arról, hogyan készítsünk finom falatokat zöldségfélékből; az évkönyv disznótoros recepteket és a zöldségfélékből készített ételek elkészítési módját is közli: megtudhatják, hogyan szaporíthatok a kaktuszfélék, és azt is. hogyan alakítható ki a szép lakókert; bemutatja, milyen szerepe lehet a fehér színnek egy négyszobás lakótelepi lakásban, és eredeti ötleteket kínál a szobanövények „felöltöztetéséhez". Közöl divatot: például teltkarcsúaknak ruhákat, komplékat, továbbá vidám bohókás ötleteket megunt ruhadarabok felújításához, kötött divatot és horoszkópot, keresztrejtvényeket, fejtörőket az egész családnak. Mindenki, aki kezébe veszi a Nő 1990-es évkönyvét, talál benne olvasnivalót. Ezért ne hiányozzon egyetlen családból sem a Szlovák Nöszövetség Központi Bizottsága Zivena kiadóvállalatának kiadványa.

Kapható az újságárusoknál és a könyvesboltokban. Ára 19 korona.

Magyarországon megrendelhető a Hirlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) — 1900 Budapest, XIII., Lehet út 10/a.

nő 9