Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-01-09 / 2. szám

mit, megcsinálom. Ha megígérek valamit valaki­nek a műsorába, időre szállítom az anyagot. — Világéletében vál­lalta is a felelősséget azért, amit csinált, mon­dott? — Nem nagyon tehet­tem volna mást. Hive va­gyok annak, hogy meg kell érni azokat a kudarc­­élményeket, amelyekből kiderül, hogy elrontottam valamit, rosszul sikerült valami, és ezért is vállalni kell a felelősséget. Én tényleg olyan egyedül voltam sokszor, hogy nem hazudhattam, nem keres­hettem kifogásokat, nem háríthattam másra a fele­lősséget. — Ha nyíltan vállalja az ember a felelősséget, akkor meg lehet bocsá­tani. Úgy vélem, ez a to­lerancia alapja, ezen áll vagy bukik az emberi kapcsolat. — Főként baráti vagy munkatársi kapcsolatban végtelenül toleráns tudok lenni. Úgy gondolom, ez helyes magatartás. Ter­mészetesen nem azt je­lenti, hogy valaki mondjuk minden gazságot elkö­vethet velem szemben. Egy társas kapcsolatban viszont sokkal szigorúbb vagyok. De ez természe­tes. Én a maximális sza­badság hive vagyok. Nem tudok e tekintetben vala­kinek a körmére nézni. — De nem is ugrik fe­jest egy kapcsolatba. — Nagyon nehezen kötök kapcsolatot. Barát­ságot könnyebben, de eléggé résen vagyok. Nem tudnék olyan em­berrel barátkozni, aki ne­kem egyáltalán nem tet­szik. Nem fordult még elő hogy egy nap alatt elköte­leztem volna magam. De ha valaki két jó szót szól hozzám, meg vagyok véve teljesen, de ez még mindig nem jelenti azt. hogy adott esetben egy konfliktushelyzet után nem vonom le a követ­keztetést. — „Fölméri" az embe­reket, mielőtt döntene ? — Ebben már benne van a szakmai tapasztalat is. A saját ízlésemet is­merem, könnyű fölmérni az embereket, meg talán volt is hozzá valami tehet­ségem. De azért néhány­szor igy is átvertek. Utána viszont mindig talpra áll­tam, mert hiszek abban, hogy az élet szituációit el kell fogadni akkor, ha nem tudunk rajtuk változ­tatni. — Mi izgatja legjob­ban a világ dolgaiból? — Minden. A szakmai életem úgy alakult, hogy eléggé vegyes, összetett műsorokat készítek. Mert például úgy jó egy gazda­ságpolitikai riport, ha azt is fölcsillantom, hogy et­től jobban élünk, vagy rosszabbul. Borzasztó széles skálán kell mozog­ni a rádió reggeli műsora­iban is, meg a Hétben is. És én nagyon örülök, hogy nem ragadtam le a köz­­gadaságtalannál. De ha a tudománypolitikai rovat­nál kötöttem volna ki, ugyanolyan lelkesen csi­nálnám, mint ezt. Nagy szerelmem a rádiózás. Valószínűleg azért tet­szett meg ez a szakma, mert világéletemben szé­les volt az érdeklődési kö­röm. Már az iskolában sem volt egy-két kedvenc tantárgyam. — A magánéletében mi köti le legjobban ? — A zene, meg külön­böző filozófiák. Minden jó zenét szeretek, nagy hangverseny- és opera lá­togató vagyok, de szere­tem az igényes könnyűze­nét is. Voltak olyan idő­szakaim, amikor a zene majdnem mindent jelen­tett. Filozófiát, szórako­zást, megnyugvást. A leg­magasabb rendű művé­szetnek tartom. Nagyon nehezen tudnék meglenni nélküle. Egy tömegkom­munikációs kutató mun­kájában azt olvastam, hogy Magyarországon a népesség hatvan százalé­ka gyakorlatilag zene nél­kül él. Olyan a lelke, hogy megtud lenni zene nélkül. Megdöbbentő, hogy ez a helyzet egy olyan ország­ban, amelyet a zene ha­zájának neveznek. — A szakmájából eredően is kell, hogy majdnem mindenről le­gyen véleménye. Úgy tűnik szókimondó. — Igen. Ahogy öreg­szem, egyre inkább. Ré­gebben olyan kis szemér­mesen, meg szánalomból sokszor hallgattam. De a szakma egy kicsit meg is keményíti az embert, a szónak abban az értelmé­ben, hogy annyi aljasság­gal találkozunk, hogy ha­tározottan úgy érzem, meg kell mondanom, amit gondolok. Sokszor saját magam ellen is. Néha taktikai okokból jobb volna hallgatni, nem kimondani az igazságot, de az ígazságérzetem úgy működik, hogy az adott pillanatban nem nézi a saját érdekeimet. Önsors­­rontó igazságérzet. Min­den határon túl fejlett, és ez nagyon gyakran azt je­lenti, hogy hajszálponto­san tudom, magam ellen teszek, de úgy jó a lelkiis­meretemnek. ha kimon­dom, amit gondolok, és nem taktikázom. — Ezért az emberiség java csak megbecsüli a másikaz? — Igen, főképp hosszú távon, amikor látja, hogy mással is pontosan ugyanolyan vagyok. Tud­ják, hogy a hátuk mögött legföljebb csak az eny­hébb dolgokat mondom ki, de a legsúlyosabbakat mindenkinek a szemébe mondom. Ez aztán hosz­­szú távon mindig „be­jön". Úgy éreztem min­dig, hogy nincs a rövid távhoz tehetségem. Én a túlvilágra dolgozom, mert nem lesz ebből nekem soha semmi földi hasz­nom. Ha másképp csinál­nám, ha köpenyegforga­­tóan, vagy elhallgatnék valamit, az a javamra szolgálhatna, de miután nem tudom megtenni, ki­találtam magamnak azt az ideológiát, hogy nem ennek a világnak dolgo­zom. Erre születni kell. — Volt amire nevelte magát? — Inkább változtam. Nem én változtattam. Sokszor gondoltam, hogy nem kellene ilyen ma­kacsnak lenni, de azt hi­szem, ha ebben valamit oldódtam, vagy lágyabbá váltam, nem én csinál­tam, hanem így hozta az élet. Az emberrel történik valami, és az nem úgy van, hogy ebből konkrét tanulságokat von le ma­gának, hanem úgy alaku­lok hogy a következő ha­sonló történésre adott re­akcióból következtettem, hogy lágyabb lettem, al­­kalmazkodóbb. Ezt én nem határoztam el előre, mert a korábbi állapo­tomban az akkori ízlé­semnek tapasztalataim­nak megfelelően visel­kedtem. Idővel politiku­­sabbá, egy kicsit böl­csebbé válik az ember, de nem változtat magán egykönnyen. — Ezért fogad el min­denkit olyannak, ami­lyen. — Nem hiszek az em­berek változtathatóságá­ban, és nem is láttam rá példát. Nem is kell meg­próbálni, Úgy gondolom, ha valakivel indul egy kapcsolat, elég hamar el tudom dönteni, hogy el­­fogadom-e vagy sem, mert az biztos, hogy alap­­tulajdonságokat nem le­het megváltoztatni. Azt, hogy valaki a sapkáját a helyére rakja, egy abszo­lút rendetlen emberbe is bele lehet nevelni, ha ér­demes, de ez nam alap­vető haragszempont. De ha olyan alapvető rossz tulajdonsága van, ami ne­kem nem tetszik, nem biztos, hogy szimpatikus volna, ha az én kedvemért megváltoztatná. Az ne­kem őrülten gyanús. Min­denféle igényességre való törekvés csak belölünk indulhat ki. — Elfogadja mások véleményét ? — A barátaim vélemé­nye akkor is érdekel, ha az enyémmel gyökeresen el­lentétes. A munkámról al­kotott véleményük min­-dig is érdekelt, de az ré­gen nem jelenti azt, hogy ne tudnám, mi a jó az én mércém szerint. Ha agy­­ba-főbe dicsérnek vala­mit, akkor is elkeseredek napokra, hetekre, ha én úgy érzem, nem sikerült. Már régen az a fontos, hogy nekem tetsszen, amit csinálok. Szívesen meghallgatom mások vé­leményét, de úgy gondo­lom, ma már nem befo­lyásol. Talán azért sem, mert egy szál mikrofonnal a kezemben mindenért én felelek. Úgy érzem, na­gyon nekem való munka. Nagyon szeretem. GRENDEL ÁGOTA FRIKLER LÁSZLÓ FELVÉTELE Megjelent a Nő 1990-es évkönyve „Engem elűztek, kiforgattak és én tehetetlen va­gyok! Mert mondja csak, ki fog engem megvédeni, mikor körülöttem minden úgy van berendezve, hogy a feleségemet védje — ellenem?" — kérdi a riportertől a negyvenes őszülő férfi az évkönyv A házasság vaskos bástyái cimű írásában, és az izgalmas téma. vagyis a nagyok együttélése folytatódik a Gyermekkori magány avagy Tanácsok szülőknek gyerekekről című írásban, amelyben gyerekek mondanak véleményt szüléikről. Egy tizenkét éves fiú például ekképpen: „Ha szüleimnek nem sikerül valami, lehordanak, hogy szemét vagyok és állat.. „Mig az anya elsősorban a gyerekeiben leli boldog­ságát, addig az apa az anyában, a nőben félti, óvja gyerekeit" — mondja Josef Svejcar világhírű orvos­professzor, aki prágai otthonában magyarul fogadta az évkqnyv munkatársát, és az anyaságról, a család­ról, a szeretetröl beszélgetett vele. „Mintegy negyven százalékban sikerül leszoktatni pácienseinket a dohányzásról, de már az is jó ered­mény, ha a napi hatvan cigarettát sikerül ötre csök­­kentenünk, mondja a riporternek a Bratislavai Egyete­mi Kórház akupunktúra osztályának főorvosa a „Tűz­zel és fémmel" Írásban, amely aprólékosan foglalko­zik az új gyógymód alkalmazásával. Miről olvashatnak még az évkönyvben? Nyugdijakról és arról, milyen mértékegységeket használunk; arról, hogyan készítsünk finom falatokat zöldségfélékből; az évkönyv disznótoros recepteket és a zöldségfélékből készített ételek elkészítési mód­ját is közli: megtudhatják, hogyan szaporíthatok a kaktuszfélék, és azt is. hogyan alakítható ki a szép lakókert; bemutatja, milyen szerepe lehet a fehér színnek egy négyszobás lakótelepi lakásban, és ere­deti ötleteket kínál a szobanövények „felöltöztetésé­hez". Közöl divatot: például teltkarcsúaknak ruhákat, komplékat, továbbá vidám bohókás ötleteket megunt ruhadarabok felújításához, kötött divatot és horoszkó­pot, keresztrejtvényeket, fejtörőket az egész család­nak. Mindenki, aki kezébe veszi a Nő 1990-es év­könyvét, talál benne olvasnivalót. Ezért ne hiányozzon egyetlen családból sem a Szlovák Nöszövetség Köz­ponti Bizottsága Zivena kiadóvállalatának kiadványa. Kapható az újságárusoknál és a könyvesboltokban. Ára 19 korona. Magyarországon megrendelhető a Hirlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) — 1900 Budapest, XIII., Lehet út 10/a. nő 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom