Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-09 / 2. szám
nő A Szlovák Nőszövetség KB hetilapja XXXIX. évfolyam Főszerkesztő: NADASKYNÉ ZÄCSEK ERZSÉBET Főszerkesztő-helyettes: GRENDEL ÁGOTA Megbízott szerkesztőségi titkár: BERTHA ÉVA Grafikai szerkesztő: ORDÚDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB 2ivena kiadóvállalata, 81264 Bratislava, CsI. armády 4 Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334745 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél Előfizetési díj negyedévre 39 Kős. Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900 Budapest, XIII., Lehel út 10/a. Előfizetési díj: évi 676 Ft negyedévre 169 Ft Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 A SÚTI 6/28 engedélyével. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, z.p., 042 67 Koáice, Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzőnk meg, és nem küldünk vissza! • E számunk anyagát (a 2—3. oldal kivételével) 1989. december 18-án adtuk nyomdába. Címlapunkon: Kondor Katalin (írásunk a 8—9. oldalon) Prikler László felvétele A karácsonyi ünnepek előtt és alatt Románia a forradalom legvéresebb napjait éli. Ezek a napok egyben a napok, mikor az ember alig hiszi, hogy ott nem ugyanúgy történnek a dolgok, ahogy nálunk — bék December 23-án, 24-én több csehszlovák rendszámú gépkocsi lépi át a román határt, egyéni és kö; segélyszállítmánnyal. A konvojok szervezői a saját szemükkel láthatták, milyen elkeseredett harcot vív a; sebből vérző román nép, a saját bőrükön érzékelhették, hogy a „székük" nem ismernek irgalmat — s hí diktátor még nem halt meg ... Két rövid interjúnkban két TEMESVÁRT MEGJÁRT KONVOJ útját köv nyomon. Elsőként — Temesvárott A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) koordinációs bizottság szervezésében december 26-ig hat, segélyszállítmányokkal megrakott teherautó lépte át Nagylaknál a román határt. Még a kezdetek kezdetén, december 22-én indították útnak a szerdahelyi és megyeri (Calovo) kórház dolgozói, valamint a Független Magyar Kezdeményezés helyi szervezete azt a konvojt, mely elsőként szállított gyógyszerkészítményeket, vérplazmát stb. az oly sokat szenvedett Temesvárnak. Az útról dr. Rajzák László sebészorvos nyilatkozik. — Milyen szándékkal indultak? — Villámgyorsan zajlott az egész. Pénteken indultunk, négy mentő, négy sofőr, négy orvos és az FMK tagjai. Mi lényegében azzal a szándékkal léptük át a határt, hogy ott is maradunk, ha szükség lesz a segítségünkre. Mivel éjjel a határt lezárták. Szegeden éjszakáztunk, s délelőtt fél tíz körül keltünk át Nagylaknál. Közben csatlakozott hozzánk az Eurocaritas vezetője, aki már ismerte a terepet ; Újvárból egy mentő és Nagykürtösről egy élelmiszerekkel megrakott teherautó. Mi vittük át a BBC riporterét és operatőrét is, akik aztán ott is maradtak Temesvárott. Akkor még — december 23-án történt mindez — a segélyszállítmányok, teherautók, újságírók stb. csak a határnál álltak és vártak, annyira bizonytalan volt a helyzet. Mi abban reménykedtünk, hogy mivel egészségügyi konvoj vagyunk, talán nem lőnek belénk. — Azonnal Temesvárra indultak ? — Aradon szerettünk volna lerakodni, azonban a kórház telítve volt. Viszont azt tanácsolták, ha van elég bátorságunk, induljunk neki Temesvárnak, ott nincs se gyógyszer, se élelmiszer. Temesvár Aradtól 51 km. Végül is megszavaztuk: nekivágunk! Féltünk persze, hogyne féltünk volna, de dolgavégezetlenül visszaforduljunk?! Tudtuk, hogy Temesvárott lőnek, még a határon lehallgattunk egy magnószalagot, mely az ottani fegyverropogást rögzítette. — Milyen volt a helyzet az utakon ? — Az emberek kinn álltak az utcákon, az országutak mentén, ki puskával, ki doronggal, ki vasvillával, késel fölfegyverkezve — és vártak. Puszta testükkel védték házaikat, falujukat, a „szeku" söpredékkel szemben. Tíz-húsz kilométerenként traktorokból úttorlaszokat állítottak, melyek ellenőrző pontokként működtek. A román kocsikat átkutatták, föltartóztatták, bennünket azonban átengedtek. Végül Temesvár külvárosában, az Új Klinik kórházban rakodtunk le, amelyik — rr söbb megtudtuk — egy órája még ti volt. Egy orvost agyonlőttek, egy pedic vést kapott. Itt feküdt az a francia újsz akit előző nap lőttek agyon. — Probléma nélkül kirakodtak ? — Igyekeznünk kellett nagyon, mert dett. S mint mondták, bármelyik pilis újra kezdődhet a lövöldözés. Valójáb gyón óvatosnak és elővigyázatosnak lennünk. Mikor például megérkeztünk, I „igazgató", s kijelentette, menjünk a k kórházba, nekik van elég gyógyszen román nő kiabált át aztán a szomszéd hogy ne menjünk, a halálba küld benni központi kórház tűz alatt van. Az „iga többet nem is láttuk. — S végül: kik voltak a segélycsapa, — Lelkes Béla, Mészáros Béla, László, Ács Sándor mentősök, dr. Fart tán, Dr. Baka Attila és dr. Pintér Gyű sok; és az FMK részéről Mogyorósi Hrapka Tibor. Világi Oszkár és Barak Szenteste golyózáporban Bödők Zsigáék december 23-án indultak Dunaszerdahelyröl. Főleg élelmiszerrel, ruhaneműkkel megrakodva, egyéni és közületi megsegitök adományaival. Mikor éjféltájt Makóra értek, maguk sem gondolták, hogy a szentestét a Securitate célpontjaként — egy élelmiszerraktárban fogják tölteni! — Milyen céllal indultak? — Nem szándékoztunk mi Temesvárott karácsonyozni. Gondoltuk, Makón vagy Aradon lerakodunk, és estére már otthon is leszünk. Arra idejekorán rájöttünk, hogy a határon nyoma sincs annak a szervezettségnek és információbőségnek, amiről a rádió és a tévé percenként hirt adott. Akinek elég mersze volt, az útnak indult, akinek pedig nem — az rágcsálta a „táborban" az ingyen szendvicset és tévét nézett. Végül vasárnap konvojba szerveződtünk; a tizenhét induló kocsiból hét csehszlovák volt, kettő galántai, gyógyszerrel megrakva, egy újvári és három szerdahelyi. Azzal indultunk útnak, hogy Aradon lerakodunk, ahonnan majd vasúton szállítják tovább a csomagokat. Aradon azonban lőttek. így a katonák mellékutcákon keresztül kivezettek bennünket a városból. Elindultunk hát Temesvárra, ahol a központi kórháznál a két galántai kocsi levált tőlünk, mi pedig, katonai kísérettel — elindultunk az élelmiszerraktár felé. — S oda szerencsésen meg is érkeztek ? — Haladhattunk pár száz métert, mikor éktelen fegyverropogás kezdődött, a „székük" a tetőkről elkezdték lőni a konvojt. Kitört a pánik, nem tudtuk, merre menjünk, vissza Aradra, vagy várjunk. Közben persze óriási volt a hangzavar, fütyültek a golyók, a konvoj előtt haladó buszt szétlőtték. Végül visszafordultunk, igyekeztünk újrarendezni sorainkat, páran — a magyarok — visszaindultak Aradra, bennünket pedig egy katonakocsi vezetett el a raktár elé. — S itt újra kezdődött a lövöldözés ? — Ott már javában állt a bál. A „legjobbkor" érkeztünk. Mindenesetre kísérteties érzés volt. Háromszáz méterre lehettünk attól a temetőtől, amelyiket előző este mutattak a tévében. A szemben lévő házsort teljesen szétlőtték. Azonnal erősítést kértünk. Olyan kiskatonák védtek ugyanis bennünket, akiknek semmiféle harci tapasztalata nem volt. A „székük" pedig kipróbált kommandósok, speciális felszereléssel, olyan fegyverekkel, melyeknek nincs torkolattüzük, nem lehet tudni, honnan lőnek. Egész éjjel gépágyúztak. Mi pedig hasaltunk a kocsik alatt és énekeltük a mennyből az angyalt. Hát, ugye, a Csendes éjt mégse énekelhettük?! — A katonákkal hogyan érintkeztek ? — Volt velünk egy tolmács. Különb denki nyugodtan beszélt magyarul. A r azt mondták, hogy ők nem harags magyarokra, csak a „székük" uszitot másnak őket. Tudták ők jól. milyen ig. lanságokat müveinek a magyar né| féltek, nem mertek szólni. — Hogy jutottak haza ? — Öttől hétig szünetelt a fegyver Végül reggel — mi mást tehettünk ' villámgyorsan kirakodtunk, s a katonái te alatt elindultunk. Közben a pai megtévesztésül (mert a „székük" is f adást) szüntelenül jelezte Aradnak, hí felé megyünk; kérte a segítségüket, már a mezőkön is lőttek. Mi azonban lávia felé vettük az irányt, s Srbsk, léptük át a határt. Hat teherkocsi, a te nem tudjuk, mi lett. — Végül itt is: kik ültek a volánnál — Az első kocsiban Alföldy Lászl dim Viktor mérnök, voltak, a másodikt János, Germán Lajos, Banic Lubos, s dikban Nagy Gyula, Márk Gyula és György. — Nagyvei nő 2
