Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-01-03 / 1. szám

1989 decemberében írtuk

A félelmet le kell

Aktuális hírforrásokból olvasóink már bizonyára értesültek az SZNSZ KB december 6-án megtartott rendkívüli üléséről, amelyen a plénumtagokon kívül részt vett a CSSZNSZ küldöttsége és a járási bizottságok vezető funkcionáriusai is.

Az SZNSZ KB tagjai vitafelszólalásaikban egyértelműen támogatták a társadalom humánus és demokratikus elveken alapuló megújulását. Úgy határoztak, hogy az SZNSZ KB mellett létrehoznak egy olyan munkacsoportot, amely átértékeli a szervezet negyvenéves tevékenységét, különös tekintettel

Az SZNSZ KB rendkívüli ülése

az 1968—69-es évekre, kiegészítve a nömozgalom történetének fehér foltjait azok nevével, akik nagy részt vállaltak a szervezet fejlődéséből.

Darina Kulinová, az SZNSZ KB elnöke a plenáris ülésen előterjesztette az SZNSZ akcióprogramját. A vitában a KB-tagok egyetértésüket fejezték ki a programjavaslattal, és kiegészítették azt.

A központi bizottság határozatban foglalt állást a jelenlegi társadalmi helyzettel kapcsolatban, amelyből idézünk:

Az SZNSZ KB egyetért és támogatja a diákok Koordinációs Sztrájkbizottságának és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári kezdeményezésnek azon követelményeit, amelyek teljesítése után társadalmunkban kialakulnának a demokratikus és igazságos szociális jólét fettételei. Mi, mint a nők érdekeinek és szükségletinek tolmácsolói követeljük, hogy:

1. Biztosítsák a nők megfelelő képviseletét az SZSZK kormányában, ezzel is segítve a társadalmi gondok reális megoldását a nők és a családok szempontjából.

2. Teremtsék meg az anyagi feltételeit annak, hogy a nők anyagi kényszer nélkül választhassanak a hivatásuk és a gyerekek, a család között. Követeljük, hogy azokból a pénzeszközökből, amelyekből az állam fenntartja hatalmi apparátusát, támogasa azon anyákat, akik úgy döntenek, hogy bizonyos időre, hivatásuk gyakorlását megszakítva teljesen vagy részben gyerekeik neveléséire! akarnak foglalkozni.

A politikai, társadalmi helyzet félremagyarázása, a széleskörű polgári kezdeményezések és a társadalom megújítására irányuló követelmények mellőzése, a hatalmi apparátus félmegoldásai és várakozó álláspontja a polgárok bizalmatlanságát váltják ki, és növelik a társadalmi feszültséget.

Ebben a helyzetben mi, nők, anyák és Feleségek, gyerekeink és férjünk mellé állunk, és nem engedjük, hogy megismétlődjenek az utóbbi évek és napok sérelmei, a testi és lelki erőszak bármiyen formája. Felhívással fordulunk a ársadalom vezetőihez és követeljük, rogy megfontolt döntésekkel és a nép (ovetelményeinek megoldásával vegyék elejét a veszélyes konfrontációnak ás a sztrájkoknak.

Az SZNSZK KB tagjai

Duray Miklós 45 éves geológus, polgárjogi harcos, Losoncon született, Pozsonyban él. 1968—69-ben a Magyar Ifjúsági Szövetség egyik vezetője volt. A független ifjúsági szervezetet a belügyminiszter 1969 novemberében betiltotta. Duray Miklós tagja volt a Csemadok országos elnökségének, de innen kizárták, politikai tevékenysége miatt félreállították. 1978-ban megalakította a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, amelynek szóvivője volt. Emiatt 1982 és 1985 között kétszer bebörtönözték. Szamizdatokban és külföldön publikált. Legismertebb könyve a Kutyaszorító, melynek második kötete 1989-ben jelent meg. Tavaly decemberben érkezett vissza egy tizenöt hónapos amerikai tanulmányúiról.

— Hogyan jutott ki Amerikába ?

— A pennsylvaniai Indiana Egyetem hívott meg egy évre. A meghívás egy kicsit bonyolult volt, mert az ösztöndíj egy része az egyetemtől származott, a másik része a Found For Free Expression nevű szervezettől, amely szintén demokratikus és emberjogi törekvéseket szokott támogatni. Az ösztöndíjat elsősorban mint geológus kaptam, de miután megérkeztem, a politológiai tanszéken kezdtem dolgozni, politológiai kutatásban, főleg a kisebbségi kérdésekkel foglalkoztam. Ebben a témában az egyetemen több tanulmányt is publikáltam.

— Milyen visszhangja volt a novemberi csehszlovákiai eseményeknek Amerikában? Mennyire tájékozottak a csehszlovák emigránsok, mennyire foglalkoztatja őket az óhaza sorsa, helyzete?

— Amerikában az angol közvélemény türelmetlenül várta, hogy Csehszlovákia mikor áll be a sorba, és amikor megtörtént, nagy volt az ováció. Igaz, hogy nagyobb port kavart a kelet-német változás, de úgy vettem észre, mintha nagyobb örömet váltott volna ki az. ami Csehszlovákiában történt. Az amerikai magyarok nagyon éles szemmel figyelik a közép-európai eseményeket, mivel elég régen élnek távol, nem érzékelik pontosan az összefüggéseket, viszont a tapasztalataik olyanok, mint a miénk, már a régebbi múltból, ezért megítéléseik alapvetően nem térnek el a miénktől. A csehszlovákiai területről elszármazott magyarok nagyon félve tartottak eddig kapcsolatot Csehszlovákiával, mindenki nagyon félt a csehszlovák titkosrendőrség és az elhárítás bosszújától. Sokan féltek attól, hogyha politikailag megnyilvánulnak, abból — annak ellenére, hogy már nem élnek Csehszlovákia területén — bántódásuk eshet, illetve arra gondoltak, hogy nem engedik be őket Csehszlovákiába. A félelmük nem volt alaptalan.

Amikor eljöttem Amerikából, az amerikai magyarság még nem tudott arról, hogy van Független Magyar Kezdeményezés Csehszlovákiában, de úgy tudom, alakulóban van Amerikában egy mozgalom. Mozgalom a demokráciáért és az emberi jogokért, és ennek az a célkitűzése, hogy támoi

gassák a csehszlovákiai magyarság demokratikus mozgalmát.

— Az utóbbi hónapokban sokan, gyakran beszélnek az európai házról. Mennyiben térne el Amerikától, ahol ugyancsak sok nemzet és nemzeti kisebbség él, vagy mennyiben hasonlítana hozzá?

— Amerikában ezzel a kifejezéssel, hogy európai ház, nem találkoztam. Amerikában inkább Európáról beszélnek, az Európához való visszacsatolásról, mert az Elbán és a Lajtán kívül eső területeket keleti irányban lecsatolták az elmúlt negyven évben Európáról. Nem földrajzilag természetesen, hanem politikailag. És inkább arról beszélnek, hogy vissza kell csatlakozni Európához.

Az európai ház kifejezéssel csak itt Európában találkoztam. Én inkább az európai hagyományokhoz, politikai, szellemi tradíciókhoz való visszatérést hangsúlyoznám, hiszen pont ennek éreztük legnagyobb hiányát az elmúlt években, Csehszlovákiában 1945 óta.

— A félelmeket le kell küzdeni, ehhez nem elegendő egy rövid időszak.

— Évek kellenek ahhoz, hogy az emberek ne féljenek. A félelmek nem csupán attól vannak, hogy egy elnyomó politikai rendszerben éltünk, hanem attól is, hogy egy rendszer nem megfelelően demokratizálódik, vagy nem úgy, ahogy azt az egész lakosság igényelné.

Úgy érzem, hogy két irányból kell magunkat megfogalmazni: közép-európaiként és európaiként. Nem minden közép-európai nemzet számára fontos Közép-Európa. Azt vettem észre, hogy mindegyik középeurópai országban volt egy törekvés Nyugat-Európa felé haladni, de nem együtt, a többiekkel, inkább saját úton. a többiek kárára. Nem hiszem, hogy egyik napról a másikra ez az elképzelés is idejétmúlt lesz. A közeljövőben a közép-európai nemzeteknek, amelyek éppen most vannak felszabadulóban az egypártrendszer elnyomása alól, meg kell maguknak fogalmazni Közép-Európát olyan értelemben, hogyan tudnak egymással békességben élni. Mert az európai házban való élés azt jelenti elsősorban, hogy egymással békességben élni. Az én elképzelésem az. hogy nem is

küzdeni

annyira az államoknak kell békességben élni, hanem a nemzeteknek.

— Milyen érzésekkel jött haza:

— Amikor elindultam az Egyesült Államokból, akkor már tíz napja zajlottak az események Csehszlovákiában. Ez nagy megkönnyebbülés volt számomra. Sokkal jobb érzéssel szálltam fel a repülőgépre, mintha egy olyan Csehszlovákiába jöttem volna, amelyből 1988 augusztusában elmentem. Nem azzal az elképzeléssel jöttem haza, hogy itt, ezalatt a tíz nap alatt egy csapásra megváltozik minden. Annak ellenére nem, hogy nagyon gyorsan zajlanak az események. Hosszú érlelödés kell ahhoz, hogy letisztuljon az a sok szenny, ami felhalmozódott az elmúlt negyvenöt év alatt. Azt gondolom, hogy nehézségék is lesznek, főleg gazdasági nehézségek, és azok növekedni fognak, ami elsősorban az utca emberét fogja érinteni, tehát azokat, akik fix fizetésükből élnek; érinteni fogja a gyerekes 'családokat, ilyen szempontból valószínűleg nehezebb lesz az élet. Nagy türelem kell majd ahhoz, hogy ezt az emberek úgy viseljék el, hogy ne kezdjenek lázadozni. Sajnos, az elmúlt időszak nemcsak politikai tehertételt jelentett, hanem teljesen kimerítette az ország éléskamráját is. Ilyen helyzetben mindenfajta rendelkezés — bármilyen jó és átgondolt — csak évek hosszú során keresztül érik be, és hozza meg gyümölcsét. Egyet azonban remélek, hogy a bős—nagymarosi vízlépcső építése elmarad.

— Milyen jövőt jósol fiának, aki Amerikában született, de itt fog élni?

— Más világba csöppent, de szerencsére még nincsenek tapasztalatai arról a világról. Tehát ha egy rosszabb világban fog élni, nem éri csalódás. Remélem, valamivel kedvezőbb körülmények között él majd itt, Közép-Európában, mint mi éltünk az elmúlt negyvenöt év folyamán, mert nem mindegy, hogy az embert, ha elnyomják, hadakozhat-e ellene nyíltan, vagy ha szembeszáll vele, becsukják. Remélem, hogy politikai perekre a jövőben nem kerül sor, még olyan esetekben sem, ha a csehszlovákiai magyarság a saját jogait fogja követelni. Azonban a fiamnak van egy hátránya velem szemben: én itt élek Csehszlovákiában, csehszlovák állampolgár vagyok, itt van a szülőföldem. A fiam szülőföldje az Egyesült Államokban van, és ha itt fog élni, még azt sem mondhatja, hogy itt születtem.

— Mi hozhat megnyugvást 1990- ben?

— 1990-ben legföljebb az történhet, hogy Csehszlovákiában egy új parlamentet választanak, lényegesebb átalakítás szerintem nem lesz, legalábbis a mi számunkra nem. Az sokkal hosszabb folyamat lesz. Abban reménykedjünk, hogy ha ez a társadalmi érlelödés, ami most elindult, nem lesz tele félelmekkel, úgy pluralizálódik a csehszlovák társadalom, hogy megtaláljuk benne mi is a partnereinket. Remélem, hogy az elmúlt negyven évben uralmon levő politikai rendszer annyira lejáratta az elnyomást, hogy talán a nemzetiségi elnyomást is diszkriminálta az emberek szemében.

GRENDEL ÁGOTA PRIKLER LÁSZLÓ felvétele

nő 3