Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-02-06 / 6. szám

KÉRDEZZ — FELELEK Mária Sujovát, a losonci Polana dolgozóját ne­gyed százada ismerem. Harminchét éve szövőnő­ként kezdte, majd könyvelő lett. 1974-től „függetle­nített” szakszervezeti elnök, 1980 óta személyzeti igazgatóhelyettes. Ahányszor a Poíanába látogat­tam, mindig felkerestem. Nemcsak azért, mert jól ismerte az itt dolgozó nők örömét, gondját, s nekem, újságírónak ötletekkel szolgált, hanem mert a nőszö­vetség tagjaként, a járási bizottság elnökeként min­dig kiállt a dolgozó nők érdekeiért. Decemberben, amikor alkotmányosan is megszűnt a kommunista párt vezető szerepe, és a vállalatoknál értelmét vesztette a káderosztály munkája, Mária Sujová jutott eszembe. Vajon az ő életében milyen változást hozott az új idők szelleme? A bizalmi szavazáskor kiálltak-e mellette a dolgozók, vagy ellene fordul­tak? Hogy állja a „sarat” ezekben a forrongó napokban? — Ügy tudtam, a Polana Inni karácsony és újév között szünetel a munka. A dolgozók egy része mégis munkába állt. A látszat sze­rint a káderosztályon sem válto­zott semmi... — A termelésben a novembe­ri—decemberi események kiesést okoztak. A munkások ezen a há­rom napon akarják pótolni a le­maradást. hogy az éves tervet tel­— Milyen kérdéseket és köve­teléseket kapott a Nyilvánosság az Erőszak Ellen üzemi bizottsá­gától? — Nyolc pontban foglalták össze kérdéseiket, ezekre szóban és írásban is válaszoltam. Az első volt. hogy a szabadfestőben vált­sam le Jozefina Pivková mester­­nőt. Ezt a követelést nyolc mun­kásnő írta alá. a meslernő keze alatt dolgozók nem egész ötven százaléka. A helyszínen megálla­pítottam. hogy ez a követelés tisz­tán személyi jellegű, azok a dol­gozók kérték leváltását, akik konfliktusba kerültek a mester­­nővel. mert nem végezték el mun­kájukat. — A dolgozók követelték Má­ria Sujová személyzeti igazgató­­helyettes leváltását is? — Nem. én döntöttem így azért, hogy a személyzeti osztály jesítsük. A káderosztály változat­lansága pedig valóban csak lát­szat. Igazgatóhelyettesi beosztá­som utolsó napját élem. már az osztály felszámolásán dolgozunk. — Hogy kezdődött mindez? — November 17-e után a dol­gozók nálunk is sztrájkolni akar­tak. Az összüzemi ülésen az igaz­gató kijelentette, hogy ezt mi nem tehetjük, nem mintha nem támo­élére párton kívüli kerüljön. Ja­nuár elsejétől személyzeti és szo­ciális biztosítási osztállyá alakít­juk. s élére Klára Miklecová ke­rül. Sujová maga is belátta, hogy ezen a poszton pártonkívülinek kell lenni. Ö ugyan nagyon ügyes hölgy, semmi kifogásom ellene, mert a munkáját — a gyárban évente átlagosan 460 ember cse­rélődött ki — jól végezte, mégis jónak láttam a leváltását, már azért is. mert neki nincs főiskolai végzettsége, ami ebben a beosz­tásban föltétel. — A dolgozók nem akartak bi­zalmi szavazást? — Ezt nem engedtem meg. Megmondom miért. Nálunk mű­ködik a dolgozók tanácsa és a dolgozók gyülekezete, mely a vá­lasztásokon ..törvénybe iktatta”, hogy csupán az igazgatót válasz­szák. Azóta ugyan szóba került. gatnánk az új helyzetet, de a munka leállítása veszélyeztet,né az évi terv' teljesítését. Voltak, akik ennek ellenére is sztrájkolni akartak. Végül is úgy határoz­tunk. hogy aki akar. az leáll: a munkát és a kiesést utólag pótol­ja. aki pedig marad, az jelképe­sen. a zászló kifüggesztésével jel­zi. hogy egyetért a sztrájkolókkal. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen bizottsága elég nehezen alakult meg nálunk, mert az asszonyok itt nehéz munkál végeznek, nincs sok idejük mással törődni. Aztán sor került a vezetőség és a dolgo­zók közötti párbeszédre, ahol az igazgató válaszolt a feltett vagy írásban benyújtott kérdésekre. Nekem itt senki sem vetett a sze­memre semmit, én eddig is a dol­gozók érdekeit támogattam, sze­mélyesen senkit sem bántottam. Voltak néhányan. akik követel­ték. hogy fel kell oszlatni a káder­osztályt. Én azt mondtam, ha mérlegelünk, s ha fölöslegesnek tartjuk munkájukat, amire a jö­vőben már nincs szükség, szün­tessük meg. De ehhez tudni kell. milyen munkát végzett... — Erre én is kiváncsi lennék! — Elsősorban mindazt, ami I 700 alkalmazott felvételével, kilépésével. nyilvántartásával, komplex értékelésével, nyugdija­hogv az igazgatóhelyetteseket és a mestereket is szavazással vá­lasszuk. de én azt mondtam: ha összehívják a dolgozók tanácsát és gyülekezetét, s azok úgy dönte­nek. hogy ezután őket is így vá­lasszuk. nincs kifogásom ellene, de e nélkül én nem engedem meg a szavazást. Én ezt megmagyaráz­tam a dolgozóknak, a Nyilvános­ság az Erőszak Ellen bizottság tagjainak is. s azóta közöttünk újabb párbeszédre még nem ke­rült sor. Meg kell még monda­nom. hogy eljöttek utánam Mária Sujová beosztottjai, akik kérték, hagyjam meg őt beosztásában még másfél évig. amíg nem nyug­díjazzák, mert Sujová velük szemben mindig tisztességesen viselkedett, soha sem élt vissza azzal, hogy párttag, de én meg­magyaráztam nekik is. miért dön­töttem így. — Más személyi változásokra is sor került? — Eddig még nem. de már fo­lyamatban van. mert a követelé­sek között szerepelt az is. hogy a kikészítő részlegen váltsam le zásával összefügg. Hozzánk tar­tozott az üzemi konyha, a rekre­ációs berendezések, a bölcsőde, az óvoda, a dolgozók továbbkép­zésének kérdései, a szaktaninté­zet, a munkaerőtoborzás, a dol­gozókról való szociális gondosko­dás, a posta, a levéltár stb. Mind­ezt nyolcán végeztük. — Ügy gondolom, ennek egy részére a jövőben is szükség lesz. Milyen döntés született hát? — December közepén behíva­tott magához az igazgató és kö­zölte velem: mivel alkotmányo­san törölték a kommunista párt vezető szerepét, nekünk Ls tenni kell valamit. Úgy döntött, igazga­tóhelyettesi tisztségemben párton kívülivel vált fel. Én ezzel egyet­értettem. Klára Miklecovát rég­óta ismerem, becsületes dolgozó, aki bizonyára jól fogja végezni munkáját, semmi kifogásom elle­ne ... — Mégis úgy látom, hogy csa­lódott! — Soha nem vágytam magas beosztásba. A gyárban szövő­lányként kezdtem. Munkáská­derként kiemeltek, esti iskolában közgazdaságot tanultam, majd könyvelőként dolgoztam. Ezt a gyárat a magaménak tartom, itt töltöttem el az életemet. Mindig arra törekedtem, hogy jobb. tisztségéből Print Eugen tömes­­tert, aki állítólag kijelentette, hogy november 17-én ő a diákok közé lövetett volna. Ezt a kijelen­tését azonban nem tudták nekem bebizonyítani. Én tehát kiadtam a parancsot a gyártásvezetőnek és a kikészítő vezetőjének, hogy de­cember 31-ig felelősségteljesen bizonyítsák a kijelentés hitelessé­gét. Magam is beszéltem Princ mesterrel, azt állította, ő ezt úgy értette: „ha ő parancsot kapott volna". Tény azonban, hogy a dolgozók folyton panaszkodnak a mester helytelen kiszólásaira. Princ nagyon jó szakember, de nem tud bánni az emberekkel, munkapszichológiája nagyon a­­lacsony szintű. Már többször fi­gyelmeztettem az osztályvezetőt, oldja meg ezt a problémát. Nem lehet az asszonyokat idegileg úgy kikészíteni, hogy haza kelljen küldeni őket a munkából, vagy miatta munkahelyei változtassa­nak. — Ügy tudom, Ön és két he­lyettese is a kommunista párt tag­ja. Ezt nem kifogásolta a Nyilvá­könnyebb legyen a nőknek: haté­ves szakszervezeti elnökségem idején Ls ezt tartottam szem előtt. 1980 júniusában, amikor igazga­tóhelyettesnek neveztek ki, tud­ták rólam, ki vagyok, milyenek a képességeim, azt is. hogy nincs főiskolai végzettségem. Tíz évig senkinek sem hiányzott a diplo­mám, mindig a végzett munka szerint értékellek. A hiányzó szakismereteimet önszorgalom­ból esténként pótoltam, mert szá­momra mindig a munka volt a fontos, nem az, hogy önmegmen­tésem érdekében a diplomát haj­szoljam. A vezérigazgatóság ha­táskörébe tartozó vállalatoknál alkalmazott, főiskolát végzett kollégáimmal szemben sohasem volt kisebbségi érzésem, mert mindenben helytálltam melletük. Igaz. a büntetésből is kijutott ne­kem: 1986-ban a tervezettnél ke­vesebb volt a dolgozónk, ezért a kerületi pártbizottságtól az akko­ri igazgató és én pártbüntetést kaptunk. Mintha a rossz munka­­feltételekért. az alacsony fizetése­kért csupán mi ketten lehettünk volna felelősek . . . Tudom, sok mindent kell még ebben a gyár­ban tenni a dolgozók érdekeiért, de sok mindent tettünk is. Azt is látni kell. hogy a dolgozók mun­kaerkölcse . is nagyon alacsony nosság az Erőszak Ellen bizott­ság? — Nem kifogásolta, de szóba került, hogy a vezetők felének pártonkívülinek kellene lenni. Ezt egyelőre én nem tudom meg­tenni. mert az eddigi kádertarta­lékok a párttagságra épültek, mű­vészet lenne olyan embert találni, aki jó szakember és nincs a párt­ban. Mert én elsősorban szakem­bert akarok. Az előző beosztá­somban is kiálltam azok mellett, akik szakemberek voltak. Konk­rétan : hatvannyolc után három ilyen szakembert védtem meg. akiket kidobtak a pártból, és el kellett volna menniük a gyárból Ls. Én akkor elmentem az igazga­tó után és megmondtam neki: ha nekik menniük kell, megyek én is. Még a lakást, a fizetésemelést is elintéztem nekik. Lehet, hogy szerencsém volt. de én a mai na­pig sem értem, miért ne lehetne jó szakember mellett kiállni... Az 1968-as év nálunk két nemzedé­ket kivett a szakemberekből, ezért van most olyan problémánk a mesterhiány miatt. Mi negyven Laho Ferenc igazgatót — aki a múlt év augusztu­sától áll a Polana állami vállalat élén — is munká­ban találtam. Készségesen vállalta a beszélgetést. nő 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom