Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-12-19 / 51-52. szám
szlovák terület. Egyszerűen komikus. Valamit játszik. De mit, könyörgök? Azt, hogy Kárpátalját Cseh-Szlovákiához csatolja? Miért nem ment a zászlójával Bécsbe? Hiszen az az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott. Ráadásul nekem tán jobban megfelelne, ha azt csatolnák ide. A tenger is közel volna, meg az osztrák Alpok. Ez megint egy szappanbuborék. Hagyjuk már abba a területekkel való játszadozást. Ragaszkodjunk a kultúránkhoz, bizonyára minden területnek megvolt a maga kultúrája; sajnos, kénytelen vagyok múlt időben beszélni, mert egy csomó dolog egyszerűen eltűnt. Például a Háromkirályokat fölváltotta a Télapó, aki mindenütt ugyanazon a szánon robogott végig, az építészeti remekeket fölváltották az egyen-lakótelepek. Sokkal súlyosabb problémák vannak, mint amilyenek miatt ezek az „éhezők” háborognak.- Kenyér és cirkusz kell a népnek?- Sajnos, úgy látom, itt vagy kenyér, vagy cirkusz. Nincs kenyér, ezért valakik kitalálnak egyfajta játékot. Azon vitatkoznak, hogy Dunaszerdahelyen a föliratok magyar vagy szlovák nyelvűek legyenek-e. Jiddis nyelven is lehetnének a föliratok, elvégre élnek ott zsidók is. De én azt hiszem, fontosabb, hogy ha valaki bemegy az üzletbe, és meg akarja venni, amire szüksége van, megkapja. Nemrég Prágában jártam, van ott egy jó kis hely, ahol kiváló pilzeni sört csapolnak. Ezt sohasem hagyom ki. Most is ott ebédeltem. Miközben eszegettem, sörözgettem, Jiránek könyvét nézegettem. Jó kis könyv, nem bírtam nevetés nélkül. Az egyik karikatúrán a mama tálal, a papa az asztalnál ül, vele szemben a fia, a képaláírás kb. így szól: „Mit mondtál? Nemzeti művész lettél? Kell két pofon?” A szemközt ülők sóvárogva nézték, min mulatok, átnyújtottam nekik a könyvet, ők is jót nevettek, aztán egyikük kérdezett valamit. Szlovákul válaszoltam. Megfagyott a levegő. Leszakadt az a híd, amelyet Jiránek épített közénk.- Azt hiszem, mindenkinek van hasonló története.- De ez csak egy rétég. Nehanyan szót emeltek a szlovák nyelvért - és nem tudnak szlovákul. Viccnek is rossz.- ókét hallani, mert ők hangosak. A „normális" ember gondolkodik, nem hangoskodik.- Az újságok levelezési rovatába is többnyire olyanok írnak, akiknek nem tetszett valamelyik cikk. Én nem írok, bizonyára maga sem ír - egyszerűen mert más, fontosabb dolgunk van. Azt gondoltam, hogy most november 17- én tömegtüntetés lesz a gazdasági nehézségek miatt. De nem. Újból a pojácák okoskodtak. És újból álproblémákon rágódtak. Van egy barátom, 68-ban ment ki Kanadába. Tavaly jelentkezett, és elmondta, hogy Amerikában épít házat, ott meleg van, nincs ínyére Kanada, mert ott folyton esik az eső. Nagyon tetszett, hogy valakinek nem tetszik, hogy folyton esik, ezért máshová költözik. Itthon is járt, meglátogatott. Elmeséltem neki a szerb-szlovák-német-francia unokabátyám történetét, amire ő így reagált: tévesen gondolkodnak. Én Kanadában élek, Amerikába költözöm, Szlovákiából származom. Tudod mit, öreg, én Oto Edel- | mann vagyok. Csodálatos hitvallás, mert ő otthon érzi magát itt, Kanadában, Amerikában, bárhol a világon.- Ezek szerint Ön ...- ... igen, én Ivan Popoviő vagyok. Nincs kiút.- Köszönöm ... GRENDEL ÁGOTA FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ „záhorák”. A „záhorákok” a viccek szerint idióták.- Fejreesettek.- Még jobb. Az apósom is és az anyósom is meghalt már; amíg éltek és a gyerekeink kicsik voltak, minden hétvégén lementünk hozzájuk Gajarra. Itt én idegen voltam a magam szepességi származásával. így értettem meg, hogy itt sötét indulatokat szítanak. Ez egy olyan nemzet, amelynek állandóan szüksége van - nem ellenségre, hanem - valakire, akire azt mondhatja: bolond. Hogy elmondhassa magáról. én vagyok a fény az éjszakában.- Ha már egyszer nem hasonlíthatja magát az amerikaiakhoz. . .- Akkor értettem meg a „záhorákok” humorát, amikor közelebbről megismertem anyósomékat. Szerettem hozzájuk járni, mert nagyon jól szórakoztam. Az anyósom semmiből is tudott viccet csinálni. Ók másként néznek az életre. lünk, itt nemcsak letelepedtek különböző nemzetek, hanem meg is maradtak. Rengeteg politikai változás zajlott le, és még sok politikai változás lesz, de ezek a nemzetek továbbra is itt fognak élni. S ha valaki föl vágná az erét, kétlem, hogy tiszta szlovák vér folyna belőle, mert a vérünkbe bele van kódolva az összes nemzet, amely ezen a területen valaha is keresztülment - a rómaiaktól a zsidókig. Hasek egyik Svejk-beli hősének van egy csodálatos mondata erre: Jó, hogy van háború, a fajták keverednek, és ettől egészségesebb lesz az emberiség. (Mindenkinek tudni kellene, hogy egy elszigetelt faluban idióták élnek.) Csodálatos, hogy ezek a népek itt keresztülmentek, néhány ember letelepedett, azóta is itt élnek utódaik. Olyan ez, mint a házasság, amelyben egy idő múlva meghal a szerelem, de még tekintettel lehetünk egymásra. A túlélés egyetlen lehetősége a kölcsönös tolerancia. Azt hiszem, nincs Európában még egy ilyen terület, ahol annyi minden történt volna az évszázadok során. Ez nem Hollandia, nem Dánia, nem Görögország, ez egy olyan központ, amelyen a régi kereskedők útjai vezettek. És mi úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, és ereinkben tiszta ilyen vagy olyan vér folyna. Kizárt dolog! Itt keresztülmentek a hunok, a germánok, a zsidó kereskedők, a mongolok. Itt mindig történt valami. Egy alkalommal elmondtam ezt az elméletemet a televízióban. Eltettem azokat a névtelen leveleket, amelyeket az adás után kaptam. Az egyiket itt őrzöm, díszhelyen a műtermemben: „Maga a készületlen, kusza expozéjában azt akarta elhitetni velünk, hogy a szlovák nemzet különböző hottentottákból áll, és ki tudja, kiféle, miféle maga, ha nem tud rendesen szlovákul. A szlovák nemzetet hosszú éveken át elnyomták, és valahol mélyen gyökerezik büszkesége, amelyet ön be akart mocskolni!!!!!” Ebben a levélben nyolc helyesírási hiba van. Akkor a televízióban azt próbáltam kifejteni, hogy ebben az országban é- A világtörténelemben nem kerül előkelő helyre.- Eltelik öt-tíz év, és komikusnak látjuk az egészet. Megint a házasságból vennék hasonlatot. Vannak olyan feszült helyzetek, amikor a házastársak legszívesebben megfojtanák egymást, néhány év múlva értetlenkedve néznek össze: mi történt? Engem inkább az érdekel, vajon szándékosan szítják-e az ellentéteket.- Félek, igen.- Vizuális típus vagyok, és miközben a tévéfelvételeket néztem, úgy tűnt, mindig ugyanazokat az arcokat látom, hogy ugyanazok az emberek kiabálnak, fenyegetőznek magasba emelt öklükkel. Lehet, hogy ez egy felbérelt tömeg. De miért? Kinek? Nem tudom, nem értem. Naiv vagyok. Igaz, hogy az apám szepességi, de a nagyapám szerb favágó volt. Nem értem. Mint ahogy nem értem azt a Sládek nevű embert sem, aki a Mlady svétnek adott interjújában azzal büszkélkedik, hogy a Kárpátalján kitűzte a csehszlovák zászlót, és azt magyarázta a határőröknek, hogy menjenek arrébb néhány méterrel, mert ez igenis csehí
