Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-12-19 / 51-52. szám

u m r w fi- Mit jelent Önnek a munkája? - Szinte mindent . . . - Honnan vette a bátorságot, hogy magánvállalkozásba kezdjen?- A gondolat megvolt, csak addig valóban nem mertem nekivágni, míg szóbeli ígéretet nem kaptam a magyarországi Helia Társaságtól, hogy ellát a termékeivel. A hazai piacon egyszerűen nincs anyag, s ha vannak is jó nevű kozmetiku­mok. nincsenek meg olyan széles skálában, mint a Helia­­termékek. Ez pedig egy kozmetikus számára nagyon fontos. Különben, körülbelül három évvel ezelőtt találkoztam a He­lia üzletkötőjével, s már akkor, amikor még a kommunális üzemnél dolgoztam, s amikor már egyes Helia-tcrmékek kaphatók voltak a hazai piacon, kaptan tőlük újabbakat tesztelésre. így kezdődött az együttműködés. Naponta 5- 6 vendéget tudok ellátni, a kezelés két és fél óráig tart. Ha azt kérdezi, meg vagyok-e elégedve, igen: bár rengeteg a munkám, de meg vagyok elégedve.- Ha még egyszer kezdené a pályáját, ugyanezt csinálná?- Igen. Biztosan. Olyannyira, hogy ha hatéves fiam, lány lenne, már most kezdeném betanítani. Egyébként gyógysze­részeti középiskolában tanultam, onnan mentem a kozmeti­kus szakra. Ha pedig valamilyen körülmény folytán nem lehettem volna kozmetikus, akkor bizonyára lakberendezés­sel vagy divattervezéssel foglalkoznék.- Önmagát hogyan „tartja karban*'?- Minden egyes készítményt először önmagámon próbá­lok ki. Jó bőröm van. egyből reagál, s így azt is meg tudom állapítani, nem romlott-e.- Milyen az ideális vendég?- Aki rendszeresen jön. Ez nagyon sokat jelent, így a maximális eredményt lehet elérni. Ha beülne ide egy időre és figyelné a belépőket, rögtön látná, hogy ki az, aki rend­szeresen - havonta egyszer, vagy legalább hathetenként - jön. és ki az, aki véletlenszerűén tért be. A rendszeresség­hez még az is kell. hogy az illető respektálja, amit ajánlok. Tehát úgy mosakodjon, ahogy én mondom, azzal kenje ma­gát, amivel én mondom, ne nyomkodja fölöslegesen az arc­bőrét, ne szárítsa, napozza, krémezze agyon. Aki megszokta a rendszerességet, lényegében már önfegyelmet gyakorol, ezáltal otthon is szigorúbb önmagával szemben.- Milyen a kiállhatatlan vendég?- Aki pontosan tudja, mit akar. Azt ugyanis én tudom, hogy mi jó neki. A kozmetikumok olyan széles skálájával dolgozom, hogy a kezelés nem ismétlődik. Pontosan fel van jegyezve, hogy előzőleg mit kapott a vendég. Tehát, ha va­laki egy zsíros, bőrtápláló kezelést kapott, akkor biztos, hogy legközelebb hidratáló kezelést kap.- Nem is tudom, hogy kérdezzem-e egyáltalán szabadideje felől. Van-e?- Nincs, vagy alig van. Persze, magammal is többet kelle­ne törődnöm, járhatnék például úszni. A napi fél óra tornát azonban szigorúan betartom, főleg a hátgerincem miatt, hogy bírjak masszírozni. Rendszeresen és egészségesen táp­lálkozom. Örülök, ha a szabad időmből jut a gyermekemnek és a háztartásomnak. A férjem segít ugyan, de azért jó, ha beleférek a huszonnégy órába.- Mégis megkísérlem: mit látott utoljára a moziban?- Tegnap, a Rainman-t- Van-e olyan könyv, amit többször is elolvasott?- Nem. Sohasem olvasok kétszer egy könyvet.- A művészetek közül melyik hat Önre a leginkább?- A képek, a képzőművészet. Kiállításra általában szakí­tok időt. színházra kevésbé, moziba valamivel gyakrabban megyek. A jó könyvet elolvasom, a jó filmet megnézem.- A közéleti személyiségek közül ki ragadta meg legutóbb a figyelmét?- Václav Klaus. _ '>•>•>- Már maga a tény. hogy üzletasszony lettem, meghatáro­zó. Annyit kell néha könyvelnem, annyi mindennek utána­néznem és számolnom, hogy szinte egy kis bankárnak érzem magam. Az nem érdekes, hogy mínuszban! Úgyhogy nekem az ő szavai jelentik a konkrétumot, nem pedig valamiféle elméletek.- Van-e valaki, akivel szívesen töltene el egy kellemes es­tét?- Makovec Imre. A festőművészek, építészek mindig is vonzottak.- Visszatekintve az elmúlt évekre, van-e valami, amit mai ésszel másképp csinált volna?- Sajnálom, hogy tíz évet ledolgoztam olyan körülmé­nyek között, mint amilyenekben a kommunális vállalatnál dolgoztam. Azt, amit ma csinálok, már korában kellett vol­na kezdenem. Keveslem ugyan, ami van, mert kellene ide egy szolárium, hogy a vendég ne üljön tétlenül, míg várako­zik. inkább napozhatna. Aztán egy masszírozógép a zsírpár­nák. a cellulitisz eltávolítására, amin önmagában nem segít a diéta, a torna. A Helia gyárt anti-ccllulitisz krémet és na­gyon szívesen dolgoznék vele. Szóval, ha lenne több he­lyem. időm és még két kozmetikusom, akkor napoztatok, masszírozok . . .- És a magánéletében, csinálna-e valamit másként?- Talán nem. Minden tanulság valamire jó. Még egy si­kertelen házasság élménye is hasznára válhat az embernek. S hogy megvan a fiam. annak mérhetetlenül örülök.- Erezte-e valamikor hátrányát annak, hogy nő?- Nem.- Önmaga legjobb tulajdonságának mit tart?- Az emberséget.- És a legrosszabbnak?- A pontatlanságot. Gyakran kések.- Van-e valamilyen foglalkozási ártalma?- Szinte betegesen figyelem az arcokat: hogyan van valaki kifestve, hogy van kiszedve a szemöldöke, kinek milyen az arcbőre. Mindegy, hogy férfi, vagy nő az illető, arról van szó, hogy mennyire ápolt.- Ha netán arra kerülne sor, hogy elmegy egy lakatlan szigetre, mi az a három dolog, amit magával vinne?- Krém. pinzetta, a festékeim.- És ezt ama bizonyos lakatlan szigeten hogy hasznosíta­ná?- Önmagámmal szemben vagyok szigorú és nem mások­nak, hanem elsősorban magamnak ápolom magam.- Mi tudja a végtelenségig felbosszantani?- Nem tudom, van-e egyáltalán ilyen. Esetleg a pletyka, az emberek rosszindulata. Elképeszt, ha valaki a szépet rombolja, hogy van hozzá szíve. (Leszerelték itt nálunk az emeleten a Helia reklámot, lent a táblát, széttörik, szétverik az ajtót . . .)- Minek szokott nagyon örülni?- A szépnek magam körül. A szépet szeretem minden­ben. Legyen szó divatról, frizuráról, házról, utcáról . . .- Milyen női tulajdonságot tart a legellenszenvesebbnek?- A butaságot. Azt nem tudom megbocsátani a nőknek, ha buták és beképzeltek, s mindennek nincsenek tudatában.- A férfiak esetében pedig?- Ha a butaság lustasággal párosul.- A női emancipációt hogyan látja?- A túlzott emancipációt nem ismerem el.- A házasság intézményét aktuálisnak tartja?- Szerintem az emberiség eddig semmi jobbat nem talált ki. Úgy lehet jól csinálni valamit, ha az embernek nagyon jó partnere van. Ez fontos, egyfajta hajtóerő is. és biztonság­­érzetet ad. Mai túlhajszolt életünkben nincsen idő sok jó barátra, barátnőre. Az embernek a barátot is a saját partne­rében kell megtalálnia. Biztosan nem tudnék egy papucsférj­jel élni. akinek én diktálok. Oly sok mindenről döntök itt, hogy otthon ezt semmiképpen sem szeretném. Vannak bizo­nyos, a családi élet megszervezésével összefüggő dolgok, ami a férfi dolga. A partnerem legyen olyan, akiről tudom, hogy ő az. aki többet keres és nekem könnyű mellette az életem, és ez nincsen fordítva.- Mi a legnagyobb érték az életében?- A gyermekem. A legfontosabb az életemben.- Van-e valami nagy - nagy kívánsága?- Legyen béke és megértés a világon! Magyarnak vallom magam és szívemen viselem a magyarok sorsát. Mindig na­gyon fáj. ha a tévében az erdélyiek elnyomásáról van szó. Kassa olyan központ, ahol a vendégeimnek körülbelül a fele magyarul szólal meg. ha bejön és mi sem természetesebb, hogy a kozmetikus két nyelven tisztán beszél és a vendég problémáját megérti magyarul és szlovákul is. Ó pedig ennél fogva bizalmat érez, jobban elengedi magát és kiönti a szí­vét .. .- Köszönöm a beszélgetést. FRIEDRICH MAGDA FIGYELGETEK Bizonyára észrevették, akik mint én, „figyelgetnek”, hogy gyakran kószálga­­tok a szavak erdejében. Tájékozódá­sul, kóborlásaimhoz térkép helyett szótárakat, lexikonokat viszek ma­gammal. Kellemes, szórakoztató, és nagyon hasznos útitarsák, és ami szin­tén lényeges: nem megy fel tőlük a vérnyomásom, nem is unalma­sak . . . Ellenkezőleg ... Illetve - mos­tanában ezt már nem állíthatom, mert például a közelmúltban olyan szavak­nál tárultak ki értelmező szótáram lap­jai, melyekkel eddig ritkán találkoztam. Őseim talán soha. Mint - például - ma - fia, terror, éhségsztrájk ... De mégis! Ez utóbbiról már hallottam. Egy Gan­dhi nevezetű hindu népvezér ily módon harcolt hazájának az angol birodalom elnyomatása alól való felszabadításá­ért. Úgy tudom, eredménnyel. De ugyan ki nyomja el a lakásomtól két­száz lépésnyire önként éhezőket? Ez a mi zengzetes nyelvezetünk? Dehát ők is szabadon szárnyalhatnak, Stúrig, Hviezdoslavig, Emil Boleslav Lukáéig, hogy csak párat említsek nagyjaik köz­ül. És mi követjük őket saját nyelveze­tünkön szellemi szférájukba. Hja, igen ... A szótár ám arra is figyelmez­tet, hogy ezt az erőszakos harci mó­dot, főleg börtönökben, rabok szokták alkalmazni. De hiszen ezek a mi kopla­ló polgártársaink nincsenek börtön­ben! Ellenkezőleg: szabad hazában ül­nek kint a friss levegőn, és mégis éheznek ... Hát igen! Kezd bennem felmenni a pumpa!! Csillapítom magam, mon­dogatom, illetve inkább csak gondo­lom ... Szegény jó édesapám, édesa­nyám, ha feltámadnának halottaikból, értenék-e vajon a mi világunkat? A fo­galmakat, melyeket azóta kitaláltak? Nem vitatom, régen is voltak sztrájkok, munkabeszüntetések, szótáram sze­rint politikai, vagy gazdasági okokból folytatott osztályharcok. Éhező embe­rek is voltak, de azoknak főleg az volt a céljuk, hogy jóllakhassanak, és a maffiát régen bűnszövetkezetnek hívták .. . Hát igen! Sokat tanul az em­ber, ha sokáig él, és kéziszótárral ba­rátkozik. Okosabb, bölcsebb és talán megértőbb, türelmesebb lesz, de azért mintha olyasmit is érezne, hogy vala­miféle ártalmas fertőző ragály harapó­­zott volna el az emberiségen. Mintha mindenki saját magának lenne a farka­sa! Azt hiszem, kóborlásaimra ezután bűnügyi regényeket viszek. Azokban a {Dúnösök elnyerik büntetésüket, az erőszakosok megszelídülnek, és az éhezőket jóllakatják ... Hogy mivel? Hát nem igével, annyi bi­zonyos .. . DÁVID TERÉZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom