Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-12-12 / 50. szám
HÁROM KARÁCSONYI GALAMB Kedves gyerekek! Közeleg a karácsony, nemsokára itt lesz. Ilyenkor mindenki megajándékozza szeretteit — szüleit, nagyszüleit, testvéreit. De élnek körülöttünk idős, magányos emberek is, akiknek nincs .senkijük, -aki karácsony estéjén ajándékot hozzon. Az alábbi mese olvasása közben rájuk gondoljatok, s arra, hogy bármi aprósággal nagy-nagy örömet szerezhetnétek nekik... Sötét erdő mélyén éldegélt öreganyó. Nyáron az erdőt járta, a madarak csivitelését hallgatta, gyógyfüveket gyűjtött, meggyógyította a beteg őzikéket, a fészekből kipottyant gerléket, esténként a csillagokat nézegette, s éjszaka édes volt az álma. így volt ez nyáron is. De mikor eljött az ősz, lehullottak a nagy fák levelei, hó borította a füveket és a kopást ágakat, akkor az öreg anyóka behúzódott icipici kunyhójába, és várta, egyre csak várta a nyarat. Télen egyetlen öröme volt: a karácsony. Karácsony estéjén az öreg-Csakhogy az egyik karácsony este nagyon szomorúan végződött. Csillagszóró szikrája pattant az egyik kis üveggalambra, s az elrepedt. Sírdogált öreganyó, s a következő este, karácsony első napján, reszkető kézzel gyújtotta meg a második csillagszórót. Sisteregve szálltak az icipici csillagszikrák, egy szikra a galambház felé röppent, s elpattant a második üveggalamb is, olyan apró szilánkokra tört, hogy öreganyó még a darabkákat sem találta. Ez történt karácsony másnapján is: elrepedt a harmadik kis üveggalamb, s üresen maradt az icipici piros galambdúc fehér házikójának a párkánya. A következő karácsonynak már nem is örült szegény öreganyó. Most is földíszítette az icipici karácsonyfát, de a szeme olyan könnyes volt, hogy a fehér gyertyácska fényénél alig látta az icipici piros galambdúcot. A fehér karácsonyfagyertya nagyon-nagyon megsajnálta öreganyót. Apró kis lángja szomorúan libegett-lebegett, bánatában meg is hajolt a gyertyácska, aztán könynyezni kezdett, akárcsak öreganyó. A gyertyácska egyik viaszkönnye az icipici piros galambdúc fehér párkányára pottyant, s ott megdermedt : pontosan olyan lett, akár egy kis viaszgalamb. A párkányra hullott a második viaszcsöpp: ott állt a második kis viaszgalamb, aztán a harmadik is. Éppen három galamb számára volt hely az icipici galambdúc fehér párkányán. A sírdogáló gyertyácska végigégett, kialudt. Öreganyó meggyújtotta a lámpást, még egyszer a karácsonyfára nézett, s a lámpafénynél meglátta a három fehér kis galambot. — Visszajött a három galambom! — kacagott, s ezentúl megint örvendezve várta a karácsonyestéket. ILLUSZTRÁCIÓ: KOVÁCSNÉ LANGSTEIN ERZSÉBET * anyóka az icipici kunyhójában fölállított egy icipici karácsonyfát, a karácsonyfa ágaira három gyertyát, három csillagszórót tett, a legalsó ágát meg legféltettebb kincsével díszítette: egy icipici piros galambdúccal. Az anyóka nagyon szerette ezt a kis piros galambdúcot, aminek a tetejében icipici fehér házikó jk is volt. Igazi kis galambház, apró párkányán meg három icipici üveggalamb, mintha éppen most akarnának beröppenni a házikójukba. Öreganyó mindig nagyon türelmetlenül várta a karácsonyestét, hogy «re meggyújthassa az icipici rtyákat, s gyönyörködhessék a lilyafényben csillogó icipici galambban. Sh*r
