Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-12-12 / 50. szám

1. Kopócs Tibor: Szarvasmenyasszony I. (1990, tűzzománc, vörösréz)

CSEHSZLOVÁK

Az elmúlt korszakban évtizedekig azt hangoztatták, hogy a képzőművészet kifejezőeszközei és nyelvezete nem szorul tolmácsra, mindenki számára érthető, nemzetközi — ezért nincs szükség a képzőművészetben nemzetiségi jelzőkre. Ez igaz is meg nem is — addig igaz, amíg a látvány vagy az ábrázolás felületes. De ha egy képzőművészeti alkotás átlépi ezt a küszöböt és egy kultúráramlat részévé válik, már nem mindegy, hol és miben gyökerezik. Minden művész egyénisége és alkotása külön világ (úgy, ahogy minden egyes ember belső világa az), de egy bizonyos földrajzi, történelmi és kulturális, emberi közösségben kialakulnak rokon tulajdonságok, közelségek, hasonló hozzáállások. Ezért rendezték a csehszlovákiai hivatásos magyar képzőművészek első csoportos kiállítását is Komáromban. Harminchat képzőművész vesz rajta részt és keresi a kapcsolatot azzal a közönséggel, amelyből származik. Széles skálájú bemutató — az építészettől, szobrászattól, festészettől a grafikáig, fényképig, textilig több nemzedék mutatja be munkáit — a 64 éves Nagy Józseftől a 27 éves Németh Ilonáig. Hagyományos és avantgárd törekvések, jól ismert és kevésbé ismert művészek bemutatója.

Ezen a színvonalas és széleskörű seregszemlén mindenki megtalálhatja a hozzá közelálló müvészegyéniséget, szemléletet.

Ez a találkozás az első próbaköve annak, megtalálja-e

nő 12

. Nagy János: Niké (1986, fa)