Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-12-04 / 49. szám
Az itt bemutatásra kerülő lakás az otthonra talált tárgyak paradicsoma. A tárgyak jól érzik itt magukat — mert nem egyszerűen csak porfogók, hanem mint a lakás „kompozíciójának" elemei, látszólagos hanyag elhelyezésük ellenére pontosan megindokolt, pontosan kiszámított helyük van —, s így otthonossá teszik a pozsonypüspöki családi ház valamennyi belső térségét. (Beleértve a vécét, amelyet mint egyetlen lakótelepi méretű helyiséget, sajnos, nem fogott be a fényképezőgép lencséje.) A tárgyaknak, tudjuk, lelkűk van, ám a „dolgok irányítója" ezúttal is ember, elsősorban a rajzszakos háziasszony. Fiatal lány kora óta gyűjtögeti a tárgyakat, mert vallja, hogy rajtuk keresztül rajzolódik ki elsősorban a háziak egyénisége, s ha valaki nem rendelkezik is saját lakással, de vannak csak önmagának, csak önmagáról szóló tárgyai, otthonná varázsolhatja velük az albérleti vagy a diákszállási szobát is. E filozófiának megfelelően az alapberendezés nagyvonalú, akár az egyetlen hanyag ecset mozdulattal megfestett vázlat. Annál több figyelmet szenteltek a részleteknek. Itt minden saroknak, minden polcnak hangulata, s a tárgyak elrendezését tekintve esztétikai értéke van. 1—2. Ez a látvány fogadja az udvarról belépőt. A kis előszoba szolid, barna-fehér padlócsempeburkolata folytatódik a konyhában és a hallban. A praktikussági szempontot, gondolom, nem kell magyarázni, főleg ha hozzáteszem, hogy két gyerek, két macska, két kutya is lakik itt (no meg a férj, de rá nem jellemző, hogy különösebben koszolna). A berendezés egyszerű és szép: két vesszőből font karosszék és a gömbölyű asztalka. A letelepedés kényelmét szolgálja az alájuk helyezett jutaszőnyeg. S az ok, amiért érdemes itt letelepedni egy kicsit: a sok üde növény, néhány különleges, megálljt parancsoló tárgy (a képen csupán a fából faragott lovacska látszik), mintegy sejtetése annak, ami következik. 3—4. Az előszobából már vethettünk egy pillantást a konyhába. A konyhaberendezés alapját egy beépített konyhabútor alsó része, piros műbőrrel bevont Manka sarokpad, egy régi, kétajtós szekrény (befőttek, élelmiszerek tárolóhelye, amíg nem készül el az éléskamra), egy faragott lóca és néhány polc képezi. A színvilág is visszafogott (fehér, barna, egy kis vidító piros és világító sárga), hogy annál jobban érvényesülhessenek a tárgyak. A porcelánok, üvegek, képek, s a napsugármegvilágítású feszületgyüjtemény. 5—6—7—8. A kis előszoba másik ajtaja a hallba nyílik. Ez a háziak nő 20
