Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-30 / 5. szám
KUCKÓ Sigfrid Mühlhaus Az egerek ünnepségre készültek. Egérke is szeretett volna részt venni rajta. Sokáig nézegette magát a tó tükrében, s igy okoskodott: „Még szebb lehetnék, ha tarka toliam volna, mint a madaraknak. Megyek is, kérek tőlük." Meg sem állt, míg a nyírfaerdöig nem ért. — Kedves sárgarigó, adj nekem néhányat a citromsárga tolláidból! — Mit akarsz velük ? — fuvolázott a sárgarigó vidáman —, talán madárnak akarsz látszani?" A kis kéregető lehajtotta a fejét: — Mit gondolsz te rólam? Csak az egérünnepélyre akarok elmenni, és szeretném magam ragyogó toliakkal feldíszíteni. — Toliakkal feldíszíteni?! nevetett a sárgarigó. — Idegen toliakkal akarsz ékeskedni, s így akarsz másokat megtéveszteni. No, nem tudom, jó vége lesz-e ennek? Egérke néhány fűszálat rágcsálva magyarázatba kezdett: — Tudod, kedves sárgarigó, ezen az ünnepen én szeretnék a legszebb lenni, különb akarok lenni, mint a közönséges egerek. Érted már? A sárgarigó ugyan az egészből nem értett semmit, mégis feláldozta három legszebb tollát. Egérke hálálkodva mondott köszönetét, de még mindig nem volt megelégedve. Sietve megkereste a harkályt, aki épp egy erdei fenyőn kopácsolt. — Kedves barátom, add nekem kölcsön tolláid legszebbjeit, a három tűzpirosát! Igazán csak kölcsön! A harkály szorgalmasan kopogtatta a fát. Háta tele volt faforgácsokkal. Nem volt ideje sok fecsegésre, ledobta a kért tollakat: — Kívánom, hogy boldog légy velük! A mi egerünknek már volt hat tolla, de még mindig kevesellte. Úgy vélte, hogy még három hiányzik. A világoskék, fekete csikós tollakat a szajkótól szerezte meg. A terebélyes diófa, amely alatt Egérke a kincseit kiteregette, nem fogyott ki a csodálkozásból. Legfőbb ideje, hogy hozzáfogjon a cicomázáshoz, gondolta Egérke. Mikor végzett, még egy pillanatást vetett a tó tükrébe, máris indult az ünnepélyre. Több, mint háromszáz egér fordult kíváncsian felé: — Nini, hát ez meg kicsoda? Egy mezei egérörmester szólalt meg először, kezét csípőre téve: — Ha neked tollad nőtt, akkor tudnod kell énekelni, legalább úgy, ahogy a verebek csiripelnek! Rajta, kezdj hozzá! Mit tehetett szerencsétlen Egérke? Kitátotta száját, de egyetlen hang sem jött ki belőle. Minden egér fülelt, s csúfondáros arcot vágott. A legbátrabb kisegér kezdte el először a nevetést : — Hiszen ez Egérke! Megismerem a cincogásáról! Néhány kamasz egér már ki is tépte a kilenc tollat Egérke bőréből. Egérke úgy érezte, meztelen. Gyorsan bele akart bújni egy egérlyukba, de egyetlen egyet sem talált. Szégyenében egy légyölö galóca alá menekült, ott volt kénytelen végighallgatni mindazt, amit a rengeteg egér őróla cincogott. Attól fogva mindenki Tollasegérnek csúfolta. Fordította: SZIGETI KÁLMÁN Schreiber Krisztina rajza ScMBSÍaiiR kutya bajszán ül a dér esti vándor hazatér halvány sima egeken hideg szirmú csönd terem bús égi termek sarkában összebújnak a csillagok januári zimankóban kis cinegém jaj megfagyott jaj megfagyott elhagyott nem látja már a napot holdsugár a temetése siratja a felesége Takács Izabella nő 17
