Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-30 / 5. szám
ELŐTTE ES UTANA" 989 OBJEKT - (OLAJ, VÁSZON) „A SZÍNEK HOSSZA” 1989 INSTALLÁCIÓ (OLAJ, PAPÍR, FESTÖDOBOZ) Rónai Péter képzőművész munkáival legutóbb a Cyprian Majernik Galériában találkozhattunk. A tárlatlátogatok nagy része rácsodálkozott munkáira; szokatlannak, túlmodernnek, sokan érthetetlennek tartották, mások nagy érdeklődéssel fogadták. A vélemények sokszínűséget bizonyítják a vendégkönyv bejegyzései is. „Péter eljöttünk megnézni a kiállításodat, kissé késve, mert Prágában voltunk, de már sajnálom, hogy egyáltalán beléptem a kiállítóterembe és harminc koronát kidobtam a katalógusért." ......Úgy érzem, az első benyomások nem lehetnek meghatározóak. Talán még egyszer eljövök.” ......Úgy gondolom, hasznosabb lenne ezt a kiállítóhelyiseget az eredeti céljára használni (Regina kávéház), mint ilyen fölösleges dolgok bemutatására.” „... Úgy érzem, a helyiséget helyes célokra használják. Az Isten szerelmére, nehogy kávéházzá alakítsák át ezt a galériát, mert azokból már van elég. Nagyon tettszett a kiállítás. Bravó!" „Sajnálom, hogy nem élhetek még száz évig, akkor már bizonyára természetes lesz, ami most csak néhányunknak tetszik (nekünk, közönséges halandóknak." (Sajnos, az aláírások alig, vagy egyáltalán nem voltak kibetüzhetök.) Azt, hogy mennyire tart igényt a hazai közönség ilyen jellegű kiállításokra, magától az alkotótól kérdeztem meg. — A közönség számára fontos szempont az alkotás közérthetősége. Ám a múltban is voltak művészi alkotások, amelyeket az adott korban nem értékelték, csak visszamenőleg, 10—15 év múlva. A másik dolog az, hogy a művészeti irányzatok polarizálódnak, és egyre inkább kutatásszerüvé válnak. Ez a kollégáktól és a szakértő közönségtől is azt igényli, hogy naprakészen figyelje a nagyvilág információit, és értékelni is tudja ezeket a folyamatokat. A közönség gyakran dezinformált, és olyan véleménye alakul ki a kortárs művészetről — ami az irodalomra és a zenére is érvényes —, hogy csak egy r ; Áuá?”-./ íT:“' mm I bizonyos része befogadható — az úgynevezett konzummüvészet —, a problematikusabb részét pedig eleve elhárítja magától. — Az embereknek meg kell magyarázni ezt a müve szetet. Tehát közvetítő nélkül nem képesek megérteni, befogadni a modern alkotásokat! Sokan úgy gondolják, köszönöm az olyan művészetet, amelynek megértéséhez egy harmadik személyre van szükségem. — Különböző rétegek vannak a művészeti irányzatokban is, az alkotók is más-más szférában helyezkednek el, de a közönség és a művészek közötti különbség nem a színvonal, hanem nyelv kérdése. Mert, ha én nem ismerem azt a nyelvet, akkor nem tudok azon a nyelven véleményt cserélni. Az is abszurditás, hogy egy-egy kiállítás, vagy hangverseny élvezéséhez előtanulmányt kelljen folytatni. Én azt hiszem, hogy a probléma megoldása a kettő között van. A művésznek mindenképpen kommunikatív jellegű formában kel! megnyilvánulnia, de a közönségtől is aktív hozzáállást várunk el. A közönség nem hibáztatható azért, hogy nem tud bizonyos szinten befogadni dolgokat, ez azért van, mert nem szoktak hozzá. A közönség igényét fel kell kelteni, és táplálni kell. — Vannak elegen, akik erre hivatottak ? — Azt hiszem, hogy a művészek között többen, mint a művészettörténészek között. Ha ez a művészet nem jut el a befogadóhoz, az egész kultúra szegényebb marad, s ennek nem a közönség az oka, és nem is a művész. Ez művelődéspolitikai kérdés. Hosszú ideig próbálták az esztétikai, kulturális értékeket olyan irányba terelni, amelybe csak egy részük volt terelhető, a másik részük kimaradt. Napjainkban ezek a mellőzött művészek is megnyilatkozhatnak. És amennyire új ez a közönségnek, annyira új a szakértőknek is. — A művészek tehát igényük a kísérletező művészeteket? — Az én kiállításom is ezt bizonyítja. Olyan kiállítás volt ez, ami éppen a dolgok milyenségében volt szokatlan. — Sikeresnek tartja a legutóbbi bemutatkozását? — Sikeresnek, mert ez a fajta experimentális művészet máshol (nyugaton) sem arat rögtön és mindig teljes közönségsikert. Csakúgy, mint a művészi filmek is először (általában) félházzal mennek. Ennek a bemutatómnak már nagyobb volt a látogatottsága, mint az előzőnek. A katalógusokból nem tudtam eleget adni. Az érdeklődés, még ha negatív irányú is, bizonyosfajta érdeklődést, hozzáállást tükröz. — On szerint csak idő kérdése, hogy bekerüljön az emberek köztudatában ez a fajta művészet ? — Az idő mindenképpen eldönti a kísérletezések színvonalát. Sok közülük nem is marad meg, soknak divatjellege van, mások szórakoztató jellegűek. Vannak nálunk olyan beidegződések is, hogy ami nem tetszik, nem jó. Ez nem igaz. Ez a másik véglet. Minél több bemutatkozásra kellene lehetőséget adni, hogy a közönség ki tudja választani magának az Ízlésének, igényének megfelelőt. Ha beleszólhatott volna a nagyközönség a művészetekbe, meggyőződésem, hogy sok köztéri alkotást, szobrot nem állítottak volna fel. — Hogyan lehetne állandó kapcsolatot teremteni a közönséggel? — Ez a gond a galériák és kiállítótermek problémája. Kevés a kiállitóhelyiség Pozsonyban is, vidéken még kevesebb. Most azonban az eszkimók számával a fókák száma is növekedni kezdett. Több kiállítás van az utóbbi időben, mert a művészek részéről van igény. Ezt már nem lehet adminisztratív úton elintézni. Az egész struktúrán javítani kell. A televíziónak, rádiónak, az újságoknak, a könyvkiadóknak lépést kellene tartani ezekkel a folyamatokkal. A lehetőségnek olyan mértékben kellenek kitágulnia, hogy a közönség igényét minden téren ki tudja elégíteni. nő 12
