Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-11-06 / 45. szám
KIBÚJT A SZÖG A ZSÁKBÓL Hiába, remek dolog a demokrácia, itt minden napvilágra kerül. Most is kibújt a szög a zsákból. Markus úr, a Matica slovenská elnöke a szlovák nyelvtörvény megszavazását követő tévébeszélgetés során, ahol maga Meciar miniszterelnök úr volt a vitapartnere, kikotytyantotta a nyílt titkot, amit minden itteni magyar már rég tudott, tudniillik, hogy ennek az abszolúte apolitikus és tisztán kulturális tömegszervezetnek a legfőbb célja a jelenleg néhol még úgy-ahogy kompakt egységben élő szlovákiai magyar kisebbség „diaszpórája". A gépezet, amely nemrég még vörösre volt mázolva, s amelynek eredeti színezése itt-ott a vadonat új festékréteg alól is felsejlik, tovább működik. Amíg vörös volt, a marxista ideológia és a proletár internacionalizmus jegyében a célirányos betelepítés a magyar etnikum felhígítását szolgálta. Tagadhatatlanul jól működött, simán, zajtalanul, olyannyira, hogy ha valaki netán mégis hallani vélt valami kattogást, azt nyugodtan le lehetett hurrogni, mondván, hogy hallucinál. Markus úrék nem óhajtják leállítani ezt az elmés masinát, csak átprogramozni. Megnyomni rajta egy új gombot, melyen egy hasas D betű áll: D mint diaszpóra. Nem becsülöm le annyira Markus úr műveltségét, hogy feltételezzem, nincs tisztában a diaszpóra szó értelmével és mindazzal, ami mögötte meghúzódik. Ha pedig csupán lapsus, puszta elszólás volt részéről, akkor freudi értelemben volt az. A görög eredetű diaszpóra szó, amely szétszórást jelent, a történelemben először a hazájából elmenekült és a világban szétszórtan élni kényszerült zsidósággal kapcsolatosan került a köztudatba. (Nem tudok ellenállni a szó sugallta aszszociációnak, annak, hogy ne említsem meg, hányszor hallottam most, az utóbbi időben: a kisebbségi magyarság Közép-Európa zsidaja.) Markus úr humanista. Ő nem kívánja széles e világba szétszórni az itteni magyarokat, „csak" éppen annyira, hogy a Cseh és Szlovák Köztársaság egész területére jusson belőlük. Persze, mindenhová csak módjával, apránként patikakanállal adagolva, nehogy véletlenül többen találjanak lenni egy rakáson. Pedig a saját közösségben élés joga még a zsidóknak is megadatott, a diaszpórába kényszerült zsidóság gettókban élte le az életét. Vagy mégis nagyvonalú lesz és nekünk is engedélyezi a gettókat? Milyen gettókat szán nekünk, Markus úr? Marhavagonokban szállítanak majd oda? Esetleg gyalog, erőltetett menetekben? És mi lesz azokkal a renitensekkel, akik ragaszkodnak ahhoz a helyhez, ahol születtek, ahol őseik éltek-haltak, s ahol minden talpalatnyi föld az ő munkájukat, szorgalmukat dicséri? Mi történik azokkal, akik nem lesznek hajlandók elszakadni a szülőfalujuktól, városuktól? Karhatalommal, netán farkaskutyákkal kényszeríti őket jobb belátásra? Hány kilós csomagokkal indulhatunk, Markus úr? Most, persze, azt mondja, hogy mindez nem más, mint felháborító provokáció, hisz ön, aki a kisebbségnek jót, mindig és csakis jót akar, távolról sem gondolta így a dolgot. Mármint a diaszpórát. Hát akkor hogyan, Markus úr? VOJTEK KATALIN
