Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-01-30 / 5. szám

Tehát nem a műhelyben eltöltött idő. hanem munkájuk értéke a mérvadó. Ez növeli a fantáziájukat, munkakedvüket. Az üzletbe került szoknya, nadrág ára ötszáz koronánál, a bélelt, fémcsatos, pántos kabát kétezernél kezdődik, attól függően, milyen munkaigényes. — A butik megnyitása után három hónapon belül négyszázezer korona be­vételünk volt. hetvenöt százalékos nyere­séggel. Havonta száz-százötven darabot adtunk el. de elfogyott volna ezer is. Ha minden jól megy. az év végéig az üzletbe fektetett pénz megtérül. Ez pedig szép eredmény, mert általában azt a vállalko­zást tartják sikeresnek, amely két év alatt visszadja a befektetett összeget... — mondja büszkén Marcela Sebestová mér­nök. a bulik közgazdásza. A rezsiköltség itt minimális. Sőt, a bérköltség is. mert a hét tervező-varró­nőn kívül csak a mérnök-közgazdász-ve­­zető és helyettese — a butik mindenese —. Jaroslav Lcsner képezi a dolgozók összlétszámát. Bérük teljesítményhez sza­bott. ami összefügg az anyagköltségek csökkentésével is. — Noha butikunk állami tulajdonban van. nekünk ügy kell dolgoznunk, mint a sajátunkban, különben magunkat szün­tetnénk meg — vallja a vezetőnő. Szoros kapcsolatban állnak a párizsi Madam Figaro divatlappal, amelyik köz­li modelljeiket, s ennek fejében telefonhí­vásra elküldik a legújabb divatlapokat, amelyek alapján napok alatt az üzletbe kerülnek az új modellek. . — Csak vászonból kapnánk többet és a festéket ne kellene devizáért vásárolni! — sóhajt fel a formatervező 'mester. — Eddig egy textilüzem külföldről behozott festékanyagának hulladékával kísérletez­tem sikerrel, de ez a forrás korlátozott, behozatalra pedig még nincs pénzünk. Nagy bizalommal várjuk a szabad vállal­kozások beindulását, mert ez kaput nyit­na nekünk külföld felé. Ha pedig mi is szállíthatnánk modelljeinket az NSZK-ba vagy Finnországba — ahon­nan már megkaptuk a megrendelést —. akkor pénzünk is lenne a külföldi textil- és festék megvásárlására. A varrással nem lenne problémánk, hiszen több olyan fiatal nő van — akár gyermekgon­dozási szabadságon —. aki szívesen varr­­na nekünk otthon... Országszerte mennyi üres. lomokkal teli raktárhelyiség áll kihasználatlanul, ahol varróműhelyt lehetne létesíteni?!. . . Csupán vállalko­zás kérdése az egész, melynek eredménye az lenne, hogy divatos áruval látnánk el a piacot, s emellett adó formájában az állam is szép pénzösszeghez juthatna. Rengeteg ötletem van a ..metélfarmer­rel”, például már megnézheti az első modellt a fém hálóanyagból. Csak a napnak legalább negyvennyolc órája len­ne. hogy mindenre futna az időmből. . . S akkor a fiatalok nem panaszkodhatná­nak a ..divatszegénységükre”, nem kelle­ne külföldre utazni egy-egy divatosabb ruhadarabért. Ahogy beszél, szinte sugárzik belőle az alkotókedv, a tenni akarás. Sok ilyen fiatalra lenne szüksége az országnak. Olyanokra, akik tettekkel bizonyítanák: lépést tudunk tartani a világgal, ha nem kötik meg a kezünket! H. ZSEB1K SAROLTA A MoNaKo butik modelljeiből a 20. oldalon mutatunk be néhányat. A műhelyben a lányok saját elképzelések szerint varrnak KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei rí Mii „Aranyoskám" Karácsony előtti tumultus az autóbuszban. Egy anyukát majdnem odacsuknak a zá­ródó ajtók: egyik kezével a I kisfiát rángatja fel a lépcsőn, a másikban a becsomagolt fenyőfát vonszolja. Egy férfi táskájából csöpög a véres halié. A ponty most fejezte be élet-halál küzdelmét. Egy aktatáskás férfi mellett apró kis öregasszony szorong. Két meggémberedett ujjávaI ka-Ipaszkodik, a második három­mal a táskáját tartja. A bal kezében csomag himbálód­zik. Csak akkor figyelek föl rá jobban, amikor sikerül átbúj­nia a férfi karja alatt és leül. A ruházata kissé kopottas, de látszik rajta, hogy a legjobb, ami van. Most féltve az ölébe helyezi a csomagot. Kará­csonyi ajándék. Az üzletben csomagolhatták a nem ép­pen ízléses, de karácsonyi mintájú papírba. A néni meg átkötötte egy barna ma-Idzaggal. és a közepén egy szívet vágott ki a papírból. Girbegörbe nyirbálással. sza­bálytalan szívecske. talán ak­kora. mint az öklöm. Rajta pedig dülöngélő, reszkető betűkkel: „Aranyoskám". Olyan kedves, megkapó, rég elfelejtett becézgetés. ame­lyet csak az öreg nénik szájá­ból hallunk manapság. A néni észreveszi, hogy a csomagot nézem és apró mozdulattal, szinte észrevét­lenül végigsimít a papírszí­ven. Aztán leszálláshoz készü­lődik. A megállónál sokan szállnak le. A néni sokáig ké­szülődik a nagy lépésre, ám amikor leugrik, kicsúszik ke­zéből a csomag. Éppen az. a szíves. És az Aranyoskám be­lehullik arccal a latyakos, fe­kete sárba. Nagyon elszomorodom. Leugorhattam volna és fela­jánlhattam volna, hogy be-I csomagoljuk újra a csoma­got. De mindez csak egy pil­lanatig tart. mert rögtön jön egy újabb, erősebb érzés, az ünnep öröme. És hiszem, hogy ez a pisz­kos, gyűrött öreges csomag csodákra képes, és a kis uno­kának nagyobb örömet sze-Irez. mintha aranypapiros­ban. bársonyszalaggal nyúj­tanák át. (plevaj nő 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom