Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-10-31 / 45. szám
NŐ A Szlovák Nőszövetség KB hetilapja XXVIII. évfolyam Főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Főszerkesztő-helyettes: GRENDEL ÁGOTA Megbízott szerkesztőségi titkár: BERTHA ÉVA Grafikai szerkesztő: OR DÓD Y DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata, 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334745 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél Előfizetési díj negyedévre 36,40 Kcs. Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900 Budapest, XIII., Lehel út 10/a. Előfizetési díj: évi 180,— Ft Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, z.p., 042 67 Kosice, Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! • Címlapunkon: Könözsi István Jelvétele Kiürül a falu, Nagyék háza tája négy évtizeddel ezelőtt igazi kisgazdaporta volt. Hosszú falusi ház. tágas udvarral, istállóval, csűrrel, nagy zöldséges- és gyümölcsöskerttel. Józsi, a fiatal gazda büszke volt jószágaira, nadrágszíjnyi szántójára, szőlőjére és szilváskertjére is. Feleségével együtt kora tavasztól késő őszig sokat dolgozott. Azért is, Iwgv három gyermeküknek könnyebb, szebb jövőt teremtsenek. Józsi éles eszű gyetek volt. szerelte a könyveket, minden újra felfigyelt. Szakmát azonban nem tanulhatott. Apja korán meghalt, a gazdagságot neki kellett tovább vinni. Vitte is mindaddig, mígnem őket is elérte a szövetkezetesítés Elsők közölt állt a közösbe. Értelmes gondolkodása, megfontol előrelátása kiemelte a többiek közül. Tanfolyamra, szakiskolába küldték, majd miután hazajött, évtizedekig irányította a falu népének munkáját, egymás után valósította meg fiatalkori elképzeléseit, melyek mindenben összeforraltak a földdel, a parasztmunkával, a szocializmussal. Gyermekeibe is igyekezett mindezt beoltani. Azt akarta, maradjanak otthon falujukban, járják tovább azt az utal. melyet ö kezdeti el. Ők azonban más hivatást választottak, messze kerültek a földtől, egyre távolodott tőlük a falu. a paraszti életvitel. Apjuk nehezen törődött bele gyermekei sorsába, ma is fájlalja, hogy elszakadtak a földtől, a gazdálkodástól, mindattól, ami évszázakihal a határ dokon ál családjuk gyökereit képezte. Majd talán az unokák . .. reménykedett, de ahogy nőttek, úgy foszlott széjjel ez a remény is. Unokáinak már idegen a parasztudvar. a mezőgazdasági munka, sőt. a föld. a természet gazdagságát sem tudják értékelni, becsülni. Nem csoda, hiszen városon nőttek Jel. betonrengetegben, ahol zöldet alig látni, ahol nem kell naponta állatot etetni, tüzelőt hordani, vízért szaladni. mint azt még szüleik gyermekkorukban tették. Nem ismerik a ház körüli munkák halaszthatatlanságát, csapból engedik a vizet, gázon ßznek, távfűtéses lakásban, kényelemben élnek. .Ezt akartuk — diinnvögi bánatában a nagyapa. — Kényelmet akartunk gyermekeinknek. unokáinknak. S most mégis panaszkodunk. elégedetlenkedünk, mert mindezt másképpen képzeltük . .. Negyven év nem nagy idő. Mégis három nemzedék életformája tükröződik benne; a nagyapák joldhözragadtsága. a gyerekek és az unokák elidegenedése a földtől, a falusi élettől. Kihall a föld szeretete. becsülése. Pedig a mindennapi kenyerünket ma is a föld adja. a hozzávalót holnap is az embernek kell kitermelnie. Még akkor is. ha ma már csupán kényszerből, kötelességből. és nem a munka iránti szerétéiből, megbecsülésből teszik. A földel művelni, az állatot etetni kell. A természet gondolkodó. kreatív munkaerői kíván, nem önműködő robotokat. Emberi, aki ugyan sokkal több tudással és hozzáértéssel rendelkezik, mint neg)’ven évvel ezelőtt, de éppen úgy tiszteletben tartja a természet törvényeit, mint akkor. A nagyapák unokái legyenek ugyan agrár-, vegyész- vagy gépészmérnökök, de kell hogy ereikben parasztvér folyjon. E nélkül keletien lesz a kenyér, savanyú a szőlő. Ami még a Nagy Józsefeknek elérhetetlen volt. az gyermekeik, unokáik számára valóság. Mégis bánatosak a nagyapák. Valamit elmulasztottak, nem jól csináltak. Az ..ültetésnél", a palánták nem ott gyökereztek. ahol arra a legnagyobb szükség van. Ma már félve tesszük fel a kérdést: meddig bírják a nagyszülők ? S mi lesz akkor, ha üresen maradnak a falusi porták ? Ki foglalja el a nagyszülők helyét ? Nem a Nagy gyerekek az egyedüliek a faluban, akik csak vendégségbe járnak haza. Kiürült a falu. elköltöztek a fiatalok. S ezzel együtt mintha a határ is kihalt volna... De elejét lehet-e venni a Nagyék és a hozzájuk lutsonló falusi porták elnéptelenedésének; mi győzi meg a nagyapák gyermekeit és unokáit, hogy visszatérjenek a földhöz, hogy a paraszti munka újból tiszteletet és olyan megbecsülést nyerjen, amilyenben azt a nagyapák tartották ? nő 2
