Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-10-03 / 41. szám
Könyv: ez a csodálatos „találmány" az emberiség történelmének hajnalától kísér, és kísért bennünket. Önmagukat bátornak nevezett diktátorok rendültek meg egy-egy könyv megszületésekor. Óriásnak vélt államférfiak, demagóg „hagyományt igenlők" kiáltottak nemegyszer halált a szerzőre, amikor a mű az olvasóihoz eljutott! Könyv! A Könyv: titkok őrzője, titkok záloga. Az adott kor és a jövő strázsája: a Könyv! Múlt-jelen összekötője, és a jövőidő záloga a Könyv! — így, nagy kezdőbetűvel. Sohasem a konzervativizmus jelképe : de a haladás szolgálatában ... Sohasem a céltalan ostobaság jelképe, de a világosságé,^ folytonos fejlődésé! Úgy vagyunk a Könyvvel, mint a Szerelemmel: csak az igazán nagy művet nevezhetjük Könyvnek, csak az igazán nagy Szerelem az, ami... a többit elfújja a Szél! Az Idő pediglen válogatatlanul őriz, vagy marasztal. Ám, az Időben létező Ember mindig is élhet a válogatás eszközével. Ezért kívánja meg egy-egy történelmi kor a hozzá leghasonlatosabbat, és búvárkodja elő a letűnt idők remekeit... A Könyv sorsa: a búvópataké! Vannak korszakok, midőn a dínomdánomé a többségi szó. Vannak idők, midőn a közgondolkodás felszíni eklekticizmusa őrjít. Vannak időszakaszok, mikor az újra gondolások következnek. És megtörténik, hogy az elmélyedés nyer polgárjogot! A féltések, vagy a féltékenységek acéllángjai hatalmasodnak el. A Könyv sorsa: a kivárás is...! (Olyan közegben nőttem föl, ahol nem sokra becsülték az írott szót. Közegem mögött ott volt az ezeresztendös: ütésektől-kopásoktól, megpróbáltatásoktól nem mentes háttér. Elődeim a tudati sötétséget jussolták. A szűk látókörül nem engedte meg, hogy azonosulhassanak a Könyvvel. Ostobaság, szellemi és fizikai nyomor, társadalmi kiszolgáltatottság uralkodott ezen a területen ... S a szocializálás nem alakíthatta át keddrőlszerdára ezt a helyi érdekű világot. Mert egy-egy tökéletes átalakuláshoz gyakran több nemzedéknyi idő szükségeltetik. E közeg képviselői sem alakultak át máról-holnapra: inkább csak új színű köpeny, ha került a régire!) A bölcsesség, a tudás térnyeréséről most nem szónokolhatok zászlósán! Szűk pátriámon túl is: jól láthatók a visszásságok. Hiszen néhány évtizede kialakított értelmiségi rétegünk ténykedése — bizony — sok kívánnivalót hagy maga után! A tudást szomjúhozni kell! A tudást: nem lehet immel-ámmal igenelni! Könyvekkel kell ébrednünk, s Könyvekkel kell nyugovóra térnünk! Csakhogy éppen az úgynevezett értelmiségi rétegünk teljesítménye nem áll mindig a feladata magaslatán. E réteg egyharmada olvas rendszeresen. De vannak olyanok is (állítólag: az intelligencia egy százaléka ez), akik a főiskola elvégzése után végérvényesen búcsút mondtak a Könyveknek! Ha a Könyvről és az olvasásról beszélünk: nem szabad róluk sem megfeledkeznünk. És vajon hányán vannak olyanok, akik nem saját tudásukkal, hanem hátsó kapukon át szeretnének érvényesülni! ~ 2. Pillantsunk a múltba! A Könyv az emberiség történelmének hajnalától velünk van. És amíg ember él a Földön, velünk is marad. Az agyagtáblákra írt szövegektől az „elektronikus" könyvekig hosszú-hosszú a sor. A lényeg viszont mindvégig máradt! Idejekorán megértettem, hogy az igazi Könyvben mindig ott az Egyetemesség. Már ott van: a megírás előti pillanatban is, a legelső lélegzetvételnél! A mű igy születik. S létrejötte után bekerül a „Könyvtárakba"! Amikor szegény Gutenberg elkészítette a nyomdáját, sokan féltették a Könyvet. Hiszen korábban a Könyv sajátos értéket képviselt: kiváltképpen a kódexek korában, midőn egyegy Könyvet hosszú éveken át kézzel másoltak. Mondanom sem kell, hogy a kódexmásolók tudós emberek voltak, és — általában — felhatalmazva érezték magukat arra, hogy a másolandó szöveget korrigálják, kiegészítsék... A kódexek ezért nemcsak mint a bölcsességek forrásai voltak értékesek, hanem a bennük rejlő fáradságos munka árán is súlyos értéket képviseltek. így nem csoda, ha akadtak olyanok, akik Gutenberget a nyomdájával együtt a pokolba kívánták. Mondván: a Könyv majd elértéktelenedik. Új körülmények jöttek létre. S a haladás, a civilizációs fejlődés rohamosan felgyorsult. S innen már csak egy lépésre van a közoktatás. Ä felismerés ; hogy az emberi tudatot pallérozni kell, mert ez nemcsak erkölcsi, de anyagi haszonnal is jár! A Könyv egyre nagyobb területet küzdött ki magának. S a történelmi idők kezdetétől csupán kevés felfedezés nem évült el úgy, mint a Könyv. A haladás Könyvek nélkül elképzelhetetlen. Viszont Gutenberg ellenlábasainak is igazuk volt; amikor a könyvnyomtatástól féltették az emberiséget. Mert a Könyv nemritkán devalválódott már, és a szemünk láttára ma is értékét veszíti. Ugyanis a másolás korában csakis értékes szövegek lemásolásáért volt hajlandó a mecénás fizetni. Viszont a könyvnyomtatás után megszaporodott az irodalmi-lom kiadása Is! 3. A történelmi félmúltunkba visszatekintve: a szocializálás kezdetén — csakhamar — felfogtuk, hogy a Könyvkiadás a kulturális fejlődésünk záloga! Meg kell említenem azt az időt, amikor egy kenyér áráért megvásárolhatók voltak a klasszikus szerzők művei. Mondván, a Könyv nem lehet árucikk. Mint ahogyan a gyógyszer sem lehet az. Sem pedig az iskolai segédeszközök. Ezt tartom a szocializmus egyik legfontosabb vívmányának! Az állami dotáció ugyan magas. De a tudás, az emberi érettség mindig magasan Kamatozik is! A Könyvek árai évtizedről évtizedre bátorkodtak emelkedni! De hazánkban még ma is igen szép számmal bővülhetnek a magánkönyvtárak. Hiszen az átlagkereset szintjén élők havonta egy-két, némely esetben öt-hat könyvet is megvásárolhatnak. Nem beszélve a magnetofon- és videokazettákról, vagy a hanglemezekről, amelyek úgyszintén a kultúrához tartoznak. Szóval, ha csendesdeden is, de emelkedtek a Könyvek árai. Ez ellen nemigen emeltük fel a szavunkat. Hiszen a legtöbb ember a bevásárló kőrútján mindig utoljára tér be a könyvesboltokba. Ennek ellenére nálunk még ma is jutányos áron lehet könyveket vásárolni. De a Mai helyzet — sajnos — nem garancia a Holnapra! Hiszen néhány szocialista országban, így például Magyarországon, a Könyvek nagyon megdrágultak. Mondván: le kell építeni az állami ráfizetést. Csakhogy a Könyv igazán még a kapitalista országokban is állami támogatásban részesül! Hiszen, általában csakis a kevésbé értékes, nagyközönséget célzó kiadványok jelennek meg magas példányszámban. Az úgynevezett új felfogás új visszásságot von maga után. A könyvkiadók a kevésbé értékes, napra kész, szenzációt rejtegető, irodalmi lomot fogadják szívesebben. Miközben a valóban értékes művek egyre erőteljesebben kiszorulnak a „piacról". És, amikor a tudni, tanulni, okulni akaró olvasó a könyvespolcokat szemléli, megdöbben az írott szó ebbéli devalvációja láttán. Újságokba-képeslapokba illő, értéktelen cikkhalmazok jelennek meg könyvalakban. Lom, lom mellett! Lom, lom felett! Jeles művészek, tudósok tiltakozó szava úgy tűnik, nem elegendő az értéktelen dolgok, a fogyasztói kultúra visszaszorítására. Szomorúan kell konstatálnom, hogy az ember bizony nagyon feledékeny. És megfeledkeztünk már arról, hogy hajdan a szocializmus egyik Kié legyen a könyv? vonzereje éppen abban rejlett, hogy a kultúrához, a művelődéshez — lényegében — a társadalom bármelyik rétege hozzáférhetett. Az új idők új. gondolkozási hullámában féltem az Olvasót. Féltem őt, mert eddig a Könyv nem elérhetetlen vágyálom volt a számára. Egy doboznyi cigaretta áráért megvásárolhatta. Haza vihette. Olvashatta. Okulhatott belőle. Az új idők új gondolkodási hullámában féltem magát az Igényes Szerzőt is. Aki nem törekedhet arra, hogy a Kétes Értékű Szenzáció miatt „övön aluli" munkákat írjon. Igen! Szükségünk van olyan Könyvekre és olyan szerzőkre, amelyek és akik nem a fogyasztói kultúrát szolgálják ki. De vajon a piac-központúságú könyvkiadás mennyire tolerálja majd ezt? Szükségünk van nem a nagyközönséghez szóló verseskönyvekre, szépirodalomra éppúgy, mint alacsony példányszámban megjelenő szakkönyvekre. És kellenének továbbra is a hozzáférhető, anyagi lehetőségeinket figyelembe vevő árak. A Könyv: nem lehet csak a kiváltságosoké. A Könyv: mindenkié legyen. Hiszen a könyvkiadás anyagi vesztesége előbb vagy utóbb megtérül a közművelődés emelkedő szintjében. A könyvkiadásuk a szocializmus korrigálásra nem szoruló értékei közé tartozik. És nem lenne szabad ezen a felfogáson változtatni, hiszen ezzel jóvátehetetlen károkat okoznánk csupán ... VAJKAI MIKLÓS nő 7
