Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-09-26 / 40. szám
HALASTAVAK VÉDTÉK A VÁROST NINCS KÉT EGYFORMA HÁZ A TÉREN A SZERZŐ FELVÉTELE) I zzó napsütésben, vibrálva játszadozik a forróság az országúton, akár a csillogó víztükör. A fenyvesek árnyat vetnek a hegyi legelőkre. A vízparton gyerekek lubickolnak. Gyermekkorom színes meséskönyveiben láttam így a nyarat. Letérek az útról, és a tóparti füzesek árnyékában keresem a térképen a helyet, ahol most járok, de ezt a kisebb halastavat nem tartják számon. A gyerekek mondják meg, hogy Vidláknak hívják. Csábit a bársonyosan lágy és üdítő víz, de indulnom kell tovább. A völgynek lefelé gyorsan peregnek a kilométerek, s néhány útkanyar után megpillantom egy kisváros tornyait. Áthajtva a középkori városkapun, Tele főterére érek. A leginkább talán egy gazdagon díszített ékszerdobozhoz hasonlítható ez a ragyogóan szép reneszánsz tér. Várom, hogy valahonnan csilingelve megszólal a zene, talán a diszkót márványmedencéje felöl, melynek tükrében az árkádos házak nézegetik magukat. Ezt az egykor szabad királyi várost a középkorban alapították, és a mai arcát a XVI. században faragták kőbe, vésték márványba. A főterét minden oldalról reneszánsz, barokk és klasszicista homlokzatú árkádos házak szegélyezik. Nincs köztük két egyforma. A házak pincéiben régen sört főztek, így némelyik két emelettel a föld alatt található. A várost várkastélyával együtt halastavak ölelik körül, ezért maradt meg épségben. A várkastély belső termeit és annak díszeit gazdagon bearanyozták, szobáiban a bútorokat fényesre csiszolták, a vázákban színes virágok díszlenek. Mintha ma is itt élnének a vár egykori urai. A parkba nyíló kovácsoltvas kapu díszein játszadozik a napfény, mögötte, a parkban kanadai fenyőt, cédrust, tiszafát és szebbnél szebb virágokat látni. A lenyugvó nap mély árnyat vet a tér házainak árkádjai alá, és a Fekete Sas Szálló virágokkal körülvett teraszán megszólal a zene. Illatozó feketekávé mellől nézem a tér délutáni életét. Este kígyóinak a város fényei, s a lengedező szellő hüs levegőt a hoz a halastavak felől, a lekaszált fű és a fenyvesek illatával. DUSEK IMRE
