Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-09-26 / 40. szám
TÁJOLÓ KÖNYV Lusta por Meglepő fordulat bizonyítékaként vettem kézbe Vajkai Miklós Lusta por című elbeszéléskötetét, s megelégedéssel állapítottam meg, hogy végre a formának is jelentőséget tulajdonítunk — a burkoló- és kötésterv Németh Ilona munkája. Már az első sorok olvasása után biztossá válik, hogy Vajkai az örök leselkedő, aki az elmúlás, a történetnélküliség fojtogató légkörű pillanatait exponálja, hogy ezekben merüljön el nézésével, hogy belebámulhasson az emberi lét arcába, vagy leselkedőkhöz méltón legalább a kulisszák mögé. A nagy felismeréssel való találkozás egyik elbeszélésében sem lelhető adekvát módon, ellenben alkalomadtán utalásokat lelni VAJKAI MIKLÓS MADÁCH a megkozelrtesre, a szándékra, magara a keresésre. Vajkai „nézése" az egészt teljességében érzékelők állapotára emlékeztet, nem pedig a részletek megfigyelőinek pontosságára. Hangulatban. Megjelenítésben azonban nyelvi eszközei kérlelhetetlen pontossággal határozzák meg a jellemet, szituációt, mozzanatot. „A bárpult mögött M.-né trónol. Negyvenöt-negyvenhét évesen. Vastag, szeplős karjait keresztbe lódítja, az öklét buzogánycsökként felfele, mintha valami trágárságot akarna kilökni, azt mondja: — Milyen fáintosan süt a nap." Ki ne tudná ezek után, milyen volt M.-né? A mozzanatokat értelmezi olyan súlylyal és odafigyeléssel, mely Robert Bresáon, francia rendező alkotásait juttatja eszembe, a részleteknek tulajdonított figyelés Bergman képsorait. Minden töredék egyben magában hordozza az egész drámaiságát. A tárgyak nem élnek önmagukban, az események köré fonódnak, s ezekre rezonálnak: mintegy kölcsönös függőségben vannak. Egy csendéletet bármikor drámaivá vagy groteszkké tesz — írói szándéka szerint. Cigánytémájú írásai Holdosi, Osztojkán írásai hangulatát idézik, de míg náluk a drámai fordulatok sokasága okozza a feszültséget. Vajkai esetében ez a meglehetősen hatásvadász elem nem lelhető. Ö a kis dolgok, a részletek fontosságának felfedezője, értelmezője, a hétköznapiság és egyhangúság, a mozdulatlanság és a fordulatnélküliség kilátástalanságának drámáját örökíti meg — szenzibilitásából kifolyólag pontos rálátással. Nem áll szándékomban a közép-európaiság és az irodalom viszonyának (jelen esetben az irodalom helyhezkötöttsége kérdésének) taglalása, mégis úgy érzem, ebben a közegben fokozottaban érthető Vajkai hőseinek (antihöseinek?) útkeresése, illetve a nem keresés momentuma, s ekként (pl. a Szeretők és átkozottak vagy az Álarcok és szerepek című elbeszélésében) a kompromisszumok. (Madách, 1989) MÓROCZ MÁRIA FOLYÓIRAT A 6-os Irodalmi Szemle Itt élünk Európában ... — ez a címe Fonod Zoltán írásának, amellyel a júniusi Szemle indul. A szerző arról a találkozóról tudósítja az olvasót, amely ez év márciusában zajlott le, s amelyen a Szlovák Írók Szövetségének Elnöksége és a szövetség magyar tagozatának vezetősége aktuális kérdésekről, nemzetiségi gondokról tárgyalt. Történelminek minősíti az akkor folytatott párbeszédet. hiszen ez volt az első eset, hogy az írószövetség elnöksége figyelemmel, érdeklődve hallgatta nemzetiségi íróinkat, akik az őket foglalkoztató kérdésekről szóltak. Hasznos volt ez a (a jövőben remélhetőleg folytatódó) dialógus, közösen vitatták meg résztvevői a „hogyan tovább"-ra adandó választ. A kultúra, a szellem emberei mindig is hamarabb megtalálták az egymáshoz vezető utat, a közös hangot, ezért is nagy a rájuk háruló felelősség. „Az Európa felé tájékozódók közösségére, okos koalíciójára van szükség, hogy közös törekvéseinkben és a kollektív fennmaradás létkérdéseiben egymással szót érthessünk” — írja Fonod Zoltán. Cselekvésre ösztönző, rokon gondolatokkal találkozunk Dobos Lászlónak abban a beszédében is. amelyet Nagykaposon mondott el az idei Erdélyi János Napok megnyitása alkalmából, s amelyet ugyancsak a Szemle 6-os száma közöl. Az íróember előbb említett felelősségével szól Dobos László mindannyiunkhoz, mindannyiunkról, a nemzeti kisebbségünk sorsát érintő kérdésekről. „Nemzetiségi létünk valóságképét a szépítés irányában torzították, megoldottnak tekintették a nemzetiségi kérdést ezáltal leegyszerűsítették, s jelentését lefokozták. Ezek a tényezők nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy nemzeti kisebbségünk életében negatív tendenciák sora erősödött fel" — mondja Dobos, majd fölsorolja e folyamat néhány tételét, a falvak központosításának következményeit, a magyar nyelvű óvodák, iskolák helyzetét, a megoldatlan pedagógusképzést, a magyar történelemoktatást stb. Mindnyájunk számára ösztönzést, Dobossal szólva kihívást kell hogy jelentsenek a napjaink változó politikai légkörében sokat emlegetett új jelszavak, a nyíltság, a több demokrácia követelménye. Élnünk kell a lehetőségekkel, mindannyiunknak vállalnunk kell valamit — kinek-kinek a maga posztján —, hogy a fent említett negatív tendenciák helyett pozitív irányba fejlődjön nemzeti kisebbségünk léte, jövője. íróink — harminchármán — beadványt juttattak el a párt és a kormány képviselőihez, melyben nemzetiségi életünk kérdéseit vizsgálják, és számos javaslatot is tettek. Ugyancsak beadványban fejtette ki nézeteit a Csemadok KB Elnöksége, valamint a Szlovák írók Szövetségének magyar tagozata. Említsünk meg néhány további szerzőt, aki a Szemle e számában prózával, verssel szerepel: Tőzsér Árpád, Zs. Nagy Lajos, Vajkai Miklós, Soóky László, négy jugoszláviai magyar író. Gyönyör József. Ez utóbbi tollából A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel című tanulmányának befejező részét olvashatjuk. BERTHA ÉVA KONCERT Első Emelet '89 Kezdhetném azzal, hogy az Első Emelet komáromi (Komámo) koncertjére, másfél órával a kezdés előtt, több mint ezren várakoztak a szabadtéri mozik keritésénél. Vagy azzal, hogy a percre pontosan kiszámított, számítógéppel irányított műsor mindenütt, amerre jártak (több kisvárosunkban), ugyanolyan volt. Ne tűnjék túlzásnak, de a fiataljaink körében roppant népszerű sztárzenekar tájainkon eddig még sosem látott showt produkált. A programot ügyes kézzel szerkesztették régi, újabb és vadonatúj, lemezen még meg sem jelent felvételeikből. Valamennyi elérte a tervezett hatást, az első ráadásként játszott Európa pedig még erre is rátett. Az Első Emelet évek óta az Év együttese a Pop-meccs szavazásokon, számaik olykor hetekig vezetik a listát. Van bennük valami, amitől mindig naprakészek. Mások szerint már letűnöben vannak. A magyarországi ifjúsági lapok nem írnak egyöntetűen elismerő szavakkal a lemezeikről... Most, a koncerten, mindez nem számított. Csak a zene! A Csúcstechnikától, a mesebeli színektől meg a zsinór nélküli szupermikrofonoktól kissé kábult publikum igényes, profi módon megtervezett, élvezetes másfél órát ült (állt) végig. Kiki nemcsak énekelt, hanem konferált is. Berkes Gábor nagyszerűen billentyűzött, Bogdán Csaba és a visszatért Kisszabó Gábor nemcsupán gitároztak, olykor szórakoztatták is az elöl állókat, Michel meg a dobjai mögött izzadt és dobolt. A csapatot egy billentyűs vendégművész egészítette ki. Jó időben érkezett az Első Emelet, hiszen egész nyáron nem volt nálunk könnyűzenei esemény. Koncertjükkel sok mindenkit felráztak. Nem is a környék lakóira gondolok, hanem inkább az illetékesekre, akik a turné után talán belátják, hogy errefelé is szükség van popkoncertekre. A nem éppen olcsó helyárak ellenére mindenütt teltház előtt léptek fel. Igaz, a szervezés is rendhagyó volt. Már egy hónappal ezelőtt megjelentek a plakátok, a koncerteknek helyet adó intézmények hirdettek az Új Szóban, írt róluk az Új Ifjúság meg a Hét, nyilatkoztak a Fiatalok Stúdiójában. Mindezért dicséret illeti az érintetteket. Nem tudom, hogyan érezte magát nálunk ez az öt srác; az biztos, hogy ezután másképp hallgatjuk majd a lemezeiket. Velük együtt valljuk: „csak játszani kell és minden oké". BÁRÁNY JÁNOS nő 18
