Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-01-17 / 4. szám

BÉRCZESSY LAJOS GAAL DOMOKOS

/ÍI*

"0-X3:;-****_ ”'lSaÖT &--■ TAj y*r: w N«5 jl

+'£* 'rX.Ir/ * ti‘\! V Jl

Sr ‘ s . s- r- - c 'w

F \v~ „ ^ Ji ” - ^-L^m - /’L.3«*

1 j§T| l|j\. ,

fej? ÍR • If iBMBI* **

IIX1 1 * »H

ti I Iv- «-- ' • :t í -; ^ V v* iP • • .-*« •' - **•

5 4 - m

tS« c» f SHCIliS,

4#$ - .-4 | v 41 f pmmS.jMf ¥&&*%'- *iiitiPeSft;

|;l 'A if r &» te?w<p^.is^.^í%i-vvír--f

• ?*J>. ■- . ! í

,v \ 5- ■ is**«- “«ra. 47%

•- • Ti^sjr: -1

■ *•/"'_ ^--K ‘ «*>-,. . -’ X- *

?3$

J

KP1

jÉis

EZERMESTER

MOLNÁRMESTER

KUCKÓ

A Bölcs Bagoly sorozat legújabb kötetében a molnármesterség mibenléte felől olvashatsz nagyon sok érdekességet. Az ösgabonáról, a kovásztalan kenyérről, a legegyszerűbb őrlőkövekről a száraz-, a vízi- és a szélmalmokról, céhekről és mesterlevelekről, de még Ganz Ábrahám híres öntödőjéröl is. Bérczessy Lajos sok irodalmi utalással, olvasmányosan megírt könyvét, az Ezermester molnármester címűt Gaal Domokos csodálatosan szép rajzai illusztrálják. Megvásárolhatod könyvesboltjainkban.

A molnárok kedélyes, nyíltszívű emberek voltak, a tréfacsinálás valóságos nagymesterei. Mátyás király és a furfangos molnárleány története jól ismert. Kinizsi Pálról — Mátyás későbbi hadvezéréről —. a nagy erejű molnárlegényről is legendák szólnak.

Gondoltatok-e már arra, hogyan is alakulhatott ki a molnármesterség? Ma természetes, hogy többféle

kenyér, finom péksütemény közül válogathattok. De mióta van ez így?

Legismertebb gabonafélénk a búza, ám mellette rozsot, árpát, zabot, kölest is termesztettek.

Elvetik a búzaszemet, a mag kicsírázik, levele kibújik a földből, és nő, növekszik. Szárba szökken, májusban „kihányja a fejét”, vagyis virágzik. Jönnek az érlelő melegek, a búzatábla megsárgul, kalászai beérnek. Péter-Pál körül (június 29.) learatják, kicsépelik, tisztítják, majd megőrlik. Az őrlemény a liszt. Ezt kovászolják, dagasztják, kelesztik — tészta lesz belőle. Ha kiszakajsztják és kisütik — finom, ropogós cipó.

Hosszú idő telhetett el. amíg eleink egyáltalán ráleltek az ősgabonára. Valamikor több ezer évvel ezelőtt, mai ismereteink szerint valahol Mezopotámia környékén. Őseink a gyűjtögetés közben sokféle növényt ízlelgettek. Bizonyára így akadtak rá a tüfélék családjába tartozó gabonára. Rágcsálták a magját, zölden vagy éretten. A gyűjtött magok, ha véletlenül vízbe kerültek, megduzzadtak, kicsíráztak. Még jobb eledel vált belőlük. Vannak olyan vidékek, ahol ma is ismerik az édes csíramáiét.

Mások a húsok mellett pörkölgették a tűzön a magokat. A leleményesebbek pedig tömi kezdték a szemeket. Később ez szokássá vált, és egy nagy, lapos kő lett a törőasztal, amelyen a másik kisebb kővel „őröltek”. Erről tanúskodnak a ránk maradt kőemlékek is.

A kőmozsár elődje tehát a két egymásra helyezett, lapos kő volt. Ezek között őrölték, zúzták össze a magokat. Később rájöttek a jó megoldásra: ha két lyukas követ tettek egymásra, és egy fatengellyel összefogták, már forgatni is lehetett. Így születetfmeg a köves malom ősmodellje. Ezt a technikát fejlesztették, finomították végül is évszázadokon keresztül.

A legelső malmokat kézi erővel forgatták. Nem voltak ezek igazán még malmok, manapság jószerivel csak darálónak nevezhetnénk. Jelentősebb közösségekben több ilyen malom is volt.

Egy idő után az emberek az őrlőköveket tudatosan kezdték válogatni. Lyukacsos, de nem morzsolódó, acéllal, fémmel jól megmunkálható, faragható kőzetet kerestek. Kellő módon megvágták, vagyis érdesítették a felületét, és kerekre formálták. A rómaiak számos kitűnő találmánya közé tartozik például a kúposra kiformált malomkő.

A házi őrlés asszonymunka volt. Emlékét a Gellért-legenda is megőrizte, amelyet első írásos feljegyzéseink egyike említ.

István király uralkodása idején, amikor Gellért püspök hazánkba jött, egyik szálláshelyén éjféltájban fölébredt a malomkövek surrogására. Különös hangzású asszonyi énekszó kísérte az egyhangú zajt. „Miféle munka ez? — kérdezte a püspök a kísérőjétől. A válaszra Gellért elgondolkodva így szólt: — Valter, hallod a magyarok szimfóniáját, hogyan hangzik?”

Az őrlés idején a járó malmok szép. egyenletes hanggal dolgoztak. Petőfi A Tisza című versében így említi: „Nagy távolban a malom zúgása / Csak olyan volt. mint szúnyog dongása.”

Az őrletés időszakát idézi ez a közmondás: Süket, mint a molnár ősszel. Ami azt jelenti: annyi a munkája, se lát, se hall.

A malmok világa varázslatos. Az összegyűjtött búzahalmokban, a zsákcsúszdán csodálatosakat lehetett játszani. A finoman szálló lisztnek nagyon jó illata van. Érződik benne a rétek, búzamezők végtelen világa. A még meleg, frissen őrölt lisztből nedves ujjal jókat lehet kóstolgatni.

A járó malomba betévedő idegen egészen megilletődik: remeg, reng. zakatol, kattog, surrog az egész építmény, mintha egy élő, eleven lény lenne, és falja, nyeli a zsákokat garattorkán, hogy aztán az elevátorok, szállítószalagok, hengerszékek, sziták sora után csöveken hullajtsa alá a liszteknek különféle változatait és a korpát.

Az őrletés nagy eseménynek számított a család életében. Ilyenkor szekérre ültették a gyerekeket is. Olykor több községnek csak egy malma volt, ezért hosszú sort kellett végigállni. Az őszi, csillagos éjszakában a kocsin aludtak az emberek. Ilyentájt a korai szüret frissen forrt újbora volt már a kulacsokban, és jókedvre derítette a türelmes várakozókat, jóízű történeteket meséltek egymásnak, dalolgattak.

A malom közösségi hely is volt, ahol — újság, rádió nem lévén — híreket lehetett hallani. Termésekről, kereskedelmi árakról, árvizekről, hadjáratokról. útviszonyokról, csaló és tisztességes kereskedőkről.

nő 16