Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-08-29 / 36. szám

Három éwel ezelőtt, 1986-ban jelent meg a szlo­vákiai magyar tájegységek kiváló ismerőjének, Ujváry Zoltán egyetemi tanárnak, neves etnográfusnak az a közel háromszáz szellemes anekdotát tartalmazó gyűj­teménye, amely a Világjáró palóc adomák és huncutsá­gok alcímet kapta. „Helyszí­nen, falusi közösségekben, népi előadóktól gyűjtött anyagomból válogattam ki azokat a példákat, amelye­ket ebben a kötetben bemu­tatok. A közölt történetek az északi palócok (gömöri terü­letek) folklórjából valók. Jól jellemeznek egy sajátos vilá­got, az emberek önmagukat is leleplező nyíltságát, az életük fonákságait megmu­tató őszinteséget. A történe­tek, esetek hátterében a pa­raszti világ, a népi közössé­gek élete áll, és zömmel az elmondok saját élményforrá­sából táplálkoznak. Ugyan­akkor a lokális, gyakran indi­viduális történetek mellett a vándoranekdoták nagyszá­mú változata is helyet kap, bizonyítva azt az örök moz­gást, mely révén a helyi ha­gyomány a népek folklórjá­nak nagy folyamába bekap­csolódik." — írja bevezető tanulmányában a szerző. A tréfás, remekül szórakoztató kisprózái műfajhoz tartozó történetekből nyújtunk át most egy csokorra valót, amelyen légióként talán ép­pen gömöri olvasóink fognak „megértő bölcsességgel" kuncogni. UJVÁRY ZOLTÁN Menyecske a kemencében A KUTYA UGASSON, NE AZ ASSZONY Egy asszony folyton szidta az urát. kiabált, veszekedett, ha volt oka, ha nem. A szomszédok is felháborodva hallgatták az ocsmány beszédet. Az ember hallgatott, meg sem mert szólalni. Megyen egy reggel a munkába. A szomszéd kapuja nyitva volt, kiugrott rajta a kutya, és olyan veszettül csaholt, hogy nem tudott tőle elmenni, mig a gazda ki nem ment. — Mi a fenének tart, szomszéd, ilyen ugatós kutyát. — Azért, szomszéd, hogy nekem a kutya ugasson, ne az asszony, mint magának. GATYÁN A FELIRAT A halottak hozzátartozói panaszt tettek az elöljáróságnál, hogy a sírokon a koszorúkról eltűnnek a szalagok. Pedig van temetőőr is, hogy lehet ez? Sokáig nem tudtak rájönni, hogy ki lopkodja a szalagokat, meg minek. Gyanús lett a temetőőr. Meglesték, hát látják, hogy ő szedi le a szalagokat. Megy a rendőr. Faggatja az őrt, hogy minek neki a szalag. A temetöör mentegetőzött, hogy csak a régi sírokról szedte le, azokból varrt neki gatyát a felesége. — Tolja le a nadrágját! — szólt a rendőr. Hát elöl a gatyán ott a felirat: „Örök hűséggel emlékszik rád feleséged." A fenekén meg ez: „Utolsó csókkal komád és családja.” KOMÁM SE KOMÁM MINDÉG! Alsószuhán történt igen régen. Holo­­mán István disznót akart ölni. Eljött a sógora hentesnek Lekenyéböl. Holo­­mán István először elment a kocsmába egy liter pálinkáért. Mikor jött vissza, meglátta a komája. Kis Tamás, hogy pálinkát hoz. Rákiáltott: — Komám! Komám! Holomán István megáliott, és megit­ták a pálinkának a felét. Otthon a fele­sége kérdezte, hogy az üveget mért nem tele hozta. — Azért, mert estére még úgyis meni kell borért, hát akkor pálinkát is hozok. — Azért, azért — morgott az asz­­szony —, hisz láttam én, hogy Kis Tamással ittad meg a felét! Megölték a disznót, és mikor min­dent elvégeztek. Holomán István el­ment borért meg pálinkáért. Kis Tamás megint meglátta, mert a kapu előtt kellett jönni. Kiabál utána: — Koma! Koma! De Holomán István nem állt meg, csak dünnyögött magában: Komám se komám mindég! CSUPASZÖR Tornakápolnán a fél falut Szőrnek hívják. Amikor egyszer mérték a határt, egy német mérnök intézte a dolgot. Az embereket sorban felírta egy ívre. Min­denki mondta a nevét az előnevekkel együtt, hogy a Szőröket meg lehessen egymástól különböztetni. Szőr Péterre került a sor. Mondja a teljes nevét: — Puskás Rókás Mato Szőr Péter. — Értem, értem, Csupaször Péter — mormolja a mérnök, és jegyzi be a nevet. SUSZTER A BUSZON Az imolai suszter Putnokra akart menni bőrért. De a busz­sofőr nem vette fel. Azt mondta neki, hogy megtelt a busz. A mester dühös volt nagyon. Fon­tos volt, hogy legyen anyag, hát felkapaszkodott a busz farára, a csomagtartó létrájára. Ott ge­­beszkedett hüsz kilométert. Mi­kor beért a busz Putnokra, a mester leugrott, aztán ment elő­re. Meglátja a sofőr. — Hát, mester, maga mivel jött, hogy már itt van ? — Felkapaszkodtam egy rongy korhely kocsisnak a sa­­roglyájába! — adta ki a mérgét a suszter, aztán iszkolt a dolgára. nő 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom